Lucy Mitchell: Karácsonyi kutyulás - vélemény
Sziasztok!
Pár napja éppen akkor kezdtem neki a könyvnek, amikor robbant a bomba… a Karácsonyi kutyulás AI segítségével lett fordítva. Sokat gondolkodtam, mit tegyek, hiszen recenzióba kaptam. Nem szerettem volna megszegni a szavam, így végül végigolvastam. Értékelésemben próbálom két irányból megközelíteni a regényt: egyik részében megfogalmazom a gondolataimat a fordításról, valamint annak élvezhetőségéről, a másodikban pedig a történetről fejtem ki a gondolataimat.
Lucy Mitchell: Karácsonyi kutyulás
Fülszöveg:
Rachel élete zsákutcába jutott. Még mindig nem dolgozta fel legjobb barátnője elvesztését, dobta a barátja, hónapok óta nem talál munkát, ráadásul közeledik az év legrettegettebb időszaka, a karácsony. Nővére úgy véli, hogy a legjobb gyógyír Rachel számára némi levegőváltozás és egy négylábú társ, így megbízza kutyája, Humphrey felügyeletével férjével közös vidéki kúriájukban.
A tökéletes karácsonyi időtöltés – attól eltekintve, hogy az elszökés mesterének bizonyuló Humphrey mellett Rachelnek gondoskodnia kell törékeny egészségű, ám új kalandokra vágyó nagyapjáról is, ráadásul a helyiek valamiért nagyon nem szívelik a nővérét és annak dúsgazdag férjét. No és miért van a fényűző vidéki házban egy lezárt épületszárny, és mit lehet kezdeni a házban ügyködő goromba, de kétségkívül jóképű mesteremberrel? Adjuk hozzá a közelgő hóvihart, és egy dologban biztosak lehetünk: ez a karácsony egyáltalán nem lesz eseménytelen…
A Karácsonyi kutyulás nem csupán szívmelengető ünnepi regény, hanem elgondolkodtató történet veszteségről, szeretetről és újrakezdésről – legyünk akár 30 vagy 80 évesek.
***
Értékelésem:
Pár napja éppen akkor kezdtem neki a könyvnek, amikor robbant a bomba… a Karácsonyi kutyulás AI segítségével lett fordítva. Sokat gondolkodtam, mit tegyek, hiszen recenzióba kaptam. Nem szerettem volna megszegni a szavam, így végül végigolvastam. Értékelésemben próbálom két irányból megközelíteni a regényt: egyik részében megfogalmazom a gondolataimat a fordításról, valamint annak élvezhetőségéről, a másodikban pedig a történetről fejtem ki a gondolataimat.
Sajnos nem tudom pontosan meghatározni, hogy magával az írónő stílusával volt-e problémám, vagy azzal, hogy a fordítás miatt furcsának éreztem néhány kifejezést, illetve időbeli kavarodásaim is voltak olvasás közben. (Például nem hiszem, hogy manapság használnánk magyarul olyan kifejezést, hogy „fasorban sem volt”, arra, hogy valaki x évvel ezelőtt még nem volt képben egy család életében.) Ráadásul az az érzésem, hogy ebben a történetben sokkal több érzelemnek kellett volna rejtőznie, hiszen nemcsak egy könnyed karácsonyi romkomról van szó, olyan mélyebb témák is felmerülnek, mint a gyász feldolgozása, a családon belüli megfelelési kényszer vagy éppen az idősek téves megítélése.
A maga módján és a hibáktól eltekintve élvezhető volt és gyorsan végeztem vele, de számomra nagyon-nagyon hiányzott egy olyan emberi kéz, aki az érzelmeket is belefonta volna a történetbe. A párbeszédek például nyersnek és ridegnek érződtek, pedig lehettek volna bennük igazán jó poénok is. Így is voltak, néha mosolyt is csalt az arcomra, de kihagyott ziccernek éreztem minden egyes olyan mondatot, amit sokkal jobban meg lehetett volna fogalmazni. A végét is nagyon gyorsnak és kiszámíthatónak éreztem – bár az már valóban nem feltétlen a fordítás, hanem a szerző hibája. Ha már romkom, sajnos a kémiát én nem igazán éreztem a karakterek között, amit nagyon sajnálok.
A regényt eredetileg legfőképpen azért szerettem volna elolvasni, mert közel állok a nagymamámhoz, illetve szeretem a kutyákat is. Ilyen szempontból, nem bánom, hogy elolvastam, mert a nagypapi és a kutya volt a kedvenc karakterem az egészben. Az utóbbi igazi kis őrangyal volt, én jól szórakoztam a szökésein, amiknek mindig volt célja.
A történet maga aranyos, így akár meg is kaphatta volna tőlem a 3,5 csillagot, de sajnos több sebből is vérzett. Azon például teljesen fennakadtam, hogy főszereplő leányzónk – aki maga is vendég, bár a ház tulajdonosai nincsenek ott – random embereket hívott meg a házba, hogy ott éljenek pár hétig. WTF… persze, nagyon jószívű kis teremtés és tett, de basszus, NEM az ő háza. Minden egyes szabályt megszegett, amit nem kellett volna. A kutyát néha csak órákkal később kezdte el valóban keresni, amit egy igazi kutyabarát ember tuti nem tenne. Szóval igen, bár önmagában szerethetőek a szereplők, a viselkedésük és tetteik miatt néha megkérdőjeleztem, hogy valóban felnőttek-e.
Ben karakterét (és kislányát) szerettem, papán nagyon jól mulattam. Rachel családja igazi kabaré – nem a jó fajta –, de szerencsére azért voltak kedves családtagok is.
Tiszta szívvel sajnos nem tudom ajánlani a fordítás mikéntje miatt, de a maga a történet aranyos volt a hibáival együtt!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézetem (fontos gondolat az idős rokonokról):
"[…] lehet, hogy jövő karácsonykor már nem leszek itt. Egyikünk sem tudja, mennyi időnk van még hátra az Úr várótermében."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: Karácsonyi kutyulás
Eredeti cím: The Christmas Dog Sitters
Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Pioneer Books (AI-fordítás)
Megjelenési év: 2025 (puhatáblás, élfestett)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése