Rebecca Yarros: Vasláng - vélemény

Sziasztok! 

Úgy láttam, hogy a Vasláng megosztóbb és gyengébb lett, mint az első. Én úgy álltam neki, hogy semmi gond, majd én megítélem magam nekem mennyire tetszik. S őszintén? Én nem csalódtam, mert ez volt aztán a Negyedik szárny folytatása! Más volt picit, de ez a más pontosan azt nyújtotta számomra, amit vártam. Olvasás után egyetlen gondolat fogalmazódott meg bennem: Ne csináld ezt velem, Rebecca Yarros! Hogy tehetted!? Lebilincselő olvasmány volt, de mit ne mondjak, örülök, hogy a folytatás is itt van már. ❤

***

Rebecca Yarros: Vasláng

Fülszöveg:

Mindenki ​arra számított, hogy Violet Sorrengail a Basgiath Katonai Főiskolán már az első tanévben meghal. Violet is ezt hitte. De a Csépelés még csak az első lehetetlen próbatétel volt, amelynek során a gyenge akaratúak, az érdemtelenek és a nem szerencsések kihullanak.

Most tehát megkezdődik az igazi kiképzés, és Violet máris azon tépelődik, hogy fogja ezt átvészelni. Nemcsak arról van szó, hogy a kiképzés iszonyatosan nehéz és szándékosan brutális, vagy hogy megpróbálják a lovasok fájdalomtűrését az elviselhetetlenségig és azon túl is fokozni. De ott az új parancsnok-helyettes, aki személyes küldetésének tekinti, hogy megértesse Violettel, mennyire tehetetlen – hacsak el nem árulja azt a férfit, akit szeret.

Bár Violet teste talán gyöngébb és törékenyebb, mint másoké, de az esze a helyén van, és vasakarata is van. És a vezetés elfeledkezik a legfontosabb tanulságról, amire a Basgiath Violetet megtanította: a sárkánylovasok maguk hozzák a saját szabályaikat.

De ebben az évben nem elég, hogy mindenáron életben akar maradni.

Mert Violet ismeri a Basgiath Katonai Főiskola évszázadokon át őrzött igazi titkát, és semmi, még a sárkánytűz sem elég, hogy a végén megmentse őket.

***

Értékelésem:

Úgy láttam, hogy ez a rész megosztóbb és gyengébb lett, mint az első. Én úgy álltam neki, hogy semmi gond, majd én megítélem magam nekem mennyire tetszik. S őszintén? Én nem csalódtam, mert ez volt aztán a folytatás! Más volt picit, de ez a más pontosan azt nyújtotta számomra, amit vártam. Olvasás után egyetlen gondolat fogalmazódott meg bennem: Ne csináld ezt velem, Rebecca Yarros! Hogy tehetted!? Lebilincselő olvasmány volt, de mit ne mondjak, örülök, hogy a folytatás is itt van már. ❤

A kötet mind az 1152 oldala belopta magát a szívembe és szétszaggatta azt… többször is. Ha azt hittem, hogy az előző érzelmi hullámvasút, akkor ez már nem is tudom mi volt. Rengetegszer nevettem, sírtam, gondolkodtam és legfőképp megszakadt a szívem. Az a jelenet, az a személy… én egyszerűen nem bírtam. Elég volt egy név és ismét úgy bőgtem, mint egy kisgyerek, akitől elvették a játékát. Nagyon fájt, teljesen kirázott a hideg. megkaptam a bőgő adagomat rendesen. A szerző olyan mesterien játszott az érzelmeimmel, hogy az már felháborító. Na meg, a cselekményben elhint egy-két infót, mintha nem is lenne fontos, aztán kiderül, hogy mégis. Egyszerűen ZSENIÁLIS!

A terjedelme ellenére nem unatkoztam, a fejezetek elején lévő szövegek és azoknak „jelentősége” továbbra is fantasztikus, így egyet sem mulasztottam el. Ismét hosszúak voltak a fejezetek, de én már el sem tudnék képzelni mást. A feszültség, amit az írónő keltett a cselekménnyel, egyre nagyobb, szinte tapintani lehet. Elképesztő, hogy milyen lebilincselően tudja leírni a legegyszerűbb cselekedeteket is és bár voltak lassabb részek, én azokat is nagyon élveztem, bántam volna, ha kimaradnak. Sok kérdésre választ kaptam, de még több merült fel bennem.

A főszereplőket, Violet-et és Xaden-t én továbbra is nagyon szeretem. Ebben a részben enyhén szólva sokszor vitáztak, félrekommunikáltak, de én vagyok annyira mazochista, hogy ezt is élvezettel olvastam. (Egyik könyvmoly ismerősömmel egyébként beszéltünk amúgy arról is, hogy az írónő fantasy mentes katonai sztorijait olvasva megértőbbé váltunk Xaden és Vi huzavonájával, titkolózásával kapcsolatban, ami sokakat felbosszantott.) Ráadásul úgy pattogtak közöttük a szikrák, hogy majd meggyulladtak. ❤ Szerintem mindketten fejlődtek a történet során és ezt nagyon értékelem. Violet különösen, hiszen talán mondhatom úgy is, hogy felnőtt önmagához, megcsillogtatta az okos, kitartó énjét. A sárkányaival való kapcsolata és kommunikációja pedig továbbra is zseni, Andarna olyan kis cuki kamasz, Tairn pedig olyan, mint egy mogorva apuka. Xaden pedig továbbra is az egyik legjobb titokzatos karakter, akiről olvastam. Kíváncsi leszek mit történik velük a folytatásban. Azok az „álmok”…

Több új mellékszereplő is a „színpadra lépett”, mely halált tartogat sokaknak. Még mindig a kedvenceim közé tartoznak mindazok, akiket korábban felsoroltam, de most már Jesinia és Quinn is. S gyerekek, el se hiszem, de megkedveltem Imogen-t! Dain pedig… hmm… még nem tudom, de a végére talán kezdtem kicsit elfogadni a jelenlétét. Ám voltak olyanok is, akiket legszívesebben elföldeltem volna, utána pedig örömmel táncoltam volna a sírjukon.

Összességében, bár eléggé hosszú volt, nem bántam, mert fantasztikus volt ez az öt napos utazás ebben a világban. Nevettem, sírtam, tiszta libabőr lettem, amikor egyes jeleneteknél kirázott a hideg. Csakis ajánlani tudom ezt a sorozatot! ❤

***

Forrás: saját kép 

***

Kedvenc idézetem:

"– Téged választottalak, és a sárkányok nem hibáznak.

– Milyen érzés, hogy egész életedben reggeltől estig ilyen magabiztos tudsz lenni?

– Magától értetődő."

*

"Rajtad kívül nincs számomra világ."

*

"– Remek. Az a markolat megvan vagy tíz centi…

– Nyolc – igazít ki Dain.

– Ki látott már olyat, hogy egy férfi lefelé javítja ki egy lány becslését."

*

"– Nehéz mindazt hátrahagyni, amit ismerünk, amit szeretünk, ha egyszer a becsület ezt követeli."

***

A könyv adatai:

Író: Rebecca Yarros

Teljes cím: Vasláng

Eredeti cím: Iron Flame

Oldalszám: 1152 oldal

Kiadó: Rainy days Kiadó

Megjelenési év: 2024 (puhatáblás, élfestett)

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka