Abby Jimenez: Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne merj szeretni - vélemény
Sziasztok!
Ez már jobban tetszett, mint az ezt megelőző kötet (A póráz két végén), így most tiszta örömmel írom ezt az értékelést. Bár kicsit nehezebben rántott be ez a történet, de rettentő kíváncsi voltam Adrian és Vanessa kapcsolatára, mely bár számos akadályt tartogatott számukra, megoldották. ❤ Nem mondom azt, hogy tökéletes könyv volt, megvoltak a maga kis apró hibái, de nagyon élveztem az olvasását és cseppet sem bánom, hogy belekezdtem.
Abby Jimenez: Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne merj szeretni
Fülszöveg:
Vanessa a saját szabályai szerint éli az életét – mindig csak az adott nap számít, és abból ki kell hozni a lehető legtöbbet. Nem akar elpazarolni egy pillanatot sem és nem szeretne lemaradni egy élményről sem, mivel nem tudja, hogy vajon őt is érinti-e ugyanaz a végzetes genetikai betegség, mint az anyját. Egyébként is, rengeteg tennivalója van, épp a világot utazza körbe, hogy megmutassa a több millió YouTube-követőjének, hogyan élvezzék ki életük minden pillanatát.
De miután a féltestvére hirtelen Vanessára hagyja a kiskorú lányát, ő pedig kénytelen otthon maradni, hogy beláthatatlan ideig pótanyuka legyen, hirtelen már nem érzi magát formában.
Legnagyobb meglepetésére épp a szomszédban lakó, hihetetlenül dögös ügyvéd, Adrian Copeland ajánlja fel a segítségét. Elvégre alig ismeri. De ahogy közelebb kerülnek egymáshoz, Vanessa rájön, hogy az ő gondtalan életmódja és Adrian kiszámíthatósághoz való ragaszkodása hosszú távon nem fér össze. Csakhogy Vanessa tudja legjobban, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy féljen a legnagyobb kockázattól…
Egy briliáns és szívbe markoló romantikus komédia az Amazon és USA Today bestsellerszerző Abby Jimenez tollából.
***
Értékelésem:
Ez már jobban tetszett, mint az ezt megelőző kötet, így most tiszta örömmel írom ezt az értékelést. Bár kicsit nehezebben rántott be ez a történet, de rettentő kíváncsi voltam Adrian és Vanessa kapcsolatára, mely bár számos akadályt tartogatott számukra, megoldották. ❤ Nem mondom azt, hogy tökéletes könyv volt, megvoltak a maga kis apró hibái, de nagyon élveztem az olvasását és cseppet sem bánom, hogy belekezdtem.
A gyengéim a lassan kibontakozó románcok, és ez az volt. Imádtam minden egyes percet, amit együtt töltöttek és gondoskodtak egymásról. Teljesen elvarázsolt az a stílus, amivel az írónő megalkotta számunkra ezt a csodás, humoros, mégis szomorúsággal teli regényt. Kikapcsolt és nem tudtam elengedni a szereplőket, meg azt a csúnyácska kis kutyust sem.
Imádtam a szereplőket. Nem hibátlanok, vannak „akadályaik” és ez teszi őket emberivé, ami számomra fontos szokott lenni. Vanessa karaktere számomra kedves lett, bármennyire is zavart kicsit a titkolózása, hallgatása… mert megértettem őt. Ráadásul elég nehéz a családi élete is, az apja, a húga és a bátyja viselkedése sem a mintacsalád példája. Az, hogy Van elvállalt egy olyan nehéz „feladatot”, mint egy kisbaba gondozása, megmutatta számomra, hogy milyen nagylelkű. Tökéletes párja Adrian-nak, aki elég mélyre belopta magát a szívembe, főleg miután megláttam, hogy milyen aranyos volt a babócával, igazi babasuttogó. Racionális hozzáállása néha jól megnevettetett.
Kimondottan örültem a korábbi szereplők felbukkanásának egy-egy fejezet erejéig. Pont annyi volt, hogy beleilleszkedjenek a cselekménybe, és nem vált sokká a jelenlétük, kiegészítették azt.
S megint voltak utalások és kapcsolódások a szerző más-más regényeivel, imádom ezért az írónőt.
Mindent összevetve, sokkalta jobban tetszett, mint Sloan-ék története, rendkívüli módon örülök neki, hogy belevágtam. A karakterek szerethetőek voltak, bezártam őket a szívembe és boldog vagyok, hogy a sok-sok probléma ellenére megkapták a jól megérdemelt boldog véget. ❤ A borítóval kapcsolatban viszont nem tudom elengedni azt a tényt, hogy Adrian szakállas, amit annyiszor megemlített a szerző, hogy mindig el kellett gondolkodnom azon, hogy ki is „van” a borítón. Na mindegy.
Nagyon ajánlom, ha egy édes, tabutémákkal teli történetet szeretnétek olvasni, ami sok mindenre felhívja a figyelmeteket!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézetem:
"– Én nem hiszek abban, hogy léteznek lelki társak – csattant fel Adrian.
A homlokomat ráncoltam.
– Hát, az én apám meg a lejárati szavatosságban nem hisz, de attól az még létezik."
*
"– Őőő, hol a kutya? Ugye nem felejtetted el, hogy lett egy kutyád?
– Az, aki mindent körbeszar? Hogy is feledkezhetnék meg róla! – Kinyitottam a laptopom.
– Csak úgy otthon hagytad? Nem lehet egésznap egyedül egy lakásban, nagyon magányos lesz.
– Vele van a démon, aki megszállta, ő a társasága."
*
"Mindig kell, hogy legyen egy kaland, ami rád vár. Ha várhatsz valamire, az egyenlő a boldogsággal."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne merj szeretni
Eredeti cím: Life's Too Short
Oldalszám: 430 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Megjelenési év: 2021 (puhatáblás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése