Samantha Shannon: A leszálló éj napja - vélemény
Sziasztok!
Év elején Samantha Shannon teljesen elvarázsolt A Narancsfa-kolostor című kötetével, ezért nem volt kérdés, hogy el szeretném olvasni az előzményét is, illetve a másik két magyarul megjelent könyvét is – már ott várnak a polcon. Egyszerre féltem és vártam ezt a történetet, melynek során ismét egy nagyon-nagyon hosszú utazásban volt részem. ❤ Elképesztően összetett volt az első perctől az utolsóig, az írónő nagyot alkotott. Nem kímélte a szereplőket, és ezáltal engem sem, így egyszerre élveztem az olvasását és okozott szívfacsaró fájdalmat ennek a tartalmas high fantasy monstrumnak az olvasása.
Samantha Shannon: A leszálló éj napja
Fülszöveg:
Négy nő tettei nemzedékeken át meghatározták a történelem menetét.
A Narancsfa-kolostor előzménykötete
Tunuva Melim nővér a kolostorban. Ötven éven át tanulta, hogyan mészárolja le a férgeket, de a Névtelen felbukkanása óta egy se jött – ezért az ifjabb nemzedék kezdi megkérdőjelezni a kolostor létjogosultságát.
Északon, az Inysi Királynőség birodalmában Becsvágyó Sabran hozzáment Hróth királyához, és ezzel kevés híján, de sikerült elkerülnie mindkét birodalom pusztulását. Lányuk, Glorian, az árnyékukban időzik – ő pont ott érzi jól magát.
A Kelet sárkányai már évszázadok óta szunnyadnak. Dumai egy hegyi templomban élt Szeíkiben, próbálta felkelteni az isteneket hosszú álmukból. Most azonban felbukkan valaki az édesanyja múltjából, hogy mindent felforgasson.
Amikor a Rém-hegy kitör, a rettegés és az erőszak korszaka következik el, és ezeknek a nőknek minden erejüket össze kell szedniük, hogy megvédjék az emberiséget a rájuk leselkedő fenyegetéstől.
***
Értékelésem:
Év elején Samantha Shannon teljesen elvarázsolt A Narancsfa-kolostor című kötetével, ezért nem volt kérdés, hogy el szeretném olvasni az előzményét is, illetve a másik két magyarul megjelent könyvét is – már ott várnak a polcon. Egyszerre féltem és vártam ezt a történetet, melynek során ismét egy nagyon-nagyon hosszú utazásban volt részem. ❤ Elképesztően összetett volt az első perctől az utolsóig, az írónő nagyot alkotott. Nem kímélte a szereplőket, és ezáltal engem sem, így egyszerre élveztem az olvasását és okozott szívfacsaró fájdalmat ennek a tartalmas high fantasy monstrumnak az olvasása.
Bevallom, eleinte kicsit megijesztett ez a könyv, mármint a terjedelme, hiszen közel 1000 oldal. Ám vonzott is, mert fantasztikus külcsínt kapott, valamint a fülszövege is sok-sok izgalmat ígért. S nem bántam meg, hogy belevetettem magam ebbe a komplex, kidolgozott és karakterfejlődéssel teli utazásba. Terjedelme ellenére olvasás közben egyszer sem éreztem azt, hogy unatkoznék. Valószínűleg A Narancsfa-kolostornak köszönhetem azt is, hogy most nem voltam olyan elveszett az égtájakkal és a szereplőkkel kapcsolatban sem, elég hamar hozzászoktam a váltogatáshoz és könnyebben meg is jegyeztem a szereplőket, azoknak neveit és „helyzetét”. Azért most is koncentrálnom kellett, így nem volt annyira pihentető az olvasása, mint egy könnyedebb regénynek, de tudjátok mit? Egyáltalán nem bánom, mert kisebb „adagokban” tökéletes élményt nyújtott!
Azontúl, hogy számos akciódús jelenettel találkoztam és még többet megtudtam a kontinensről, a négy égtájról, azoknak kultúrájáról, új tájakat fedezhettem fel és végig követhettem a szereplők izgalmakkal, de fájdalmakkal teli útját is. Legjobban azt élveztem, amikor a cselekményszálak összefutottak, valamint amikor ráébredtem az összefüggésekre, sőt a másik kötettel való kapcsolódásokra is. A rengeteg név, helyszín és rendkívül kidolgozott cselekmény mellett izgalmas volt beletekinteni a politikai és hittel kapcsolatos kérdésekbe, intrikákba, valamint megismerni ennek a kegyetlen világnak a „hátulütőit” is, többek között a szülő-gyermek kapcsolaton, a szerelmen és a sors általi kötelességen keresztül.
A könyv váltott nézőpontú, ami bár kicsit megnehezítheti az olvasók dolgát, engem egyáltalán nem zavart most. (Az viszont már más kérdés, hogy eleinte több esetben is más neműnek gondoltam egy-két szereplőt. :D) A karakterek, de főként a főszereplők rendkívül kidolgozottak és egy kivételével mindannyian nők. Nekem egyébként a férfi, azaz Wulf volt a kedvencem, aki elég hamar megfogott a viselkedésével, a szeretetével a családja iránt és az „elveszettségével”. Dumai-t is nagyon kedveltem, mert egy nagyon bátor, tisztaszívű embert ismertem meg benne. Tunuva is közel állt a szívemhez, mert tetszett az elszántsága, az érzelemkimutatása egy olyan világban és kultúrában, ahol az nem annyira elfogadott. Legérdekesebb viszont talán Glorian volt, aki a történet során a legtöbbet fejlődött, igazából fel is nőtt, az élethez és a feladatához. Az apjával való kapcsolata egyszerűen csodálatos volt, de a szülei szerelmét is nagyon szerettem.
Mellékszereplők közül nagy kedvencem volt Kanifa (Dumai barátja), Wulf lithje („tisztelet” az egy kivételnek), Bardholt (Glorian apja). Ezekben egy közös, majd megtudjátok mi. Jaj, és ne felejtsem el Sziju-t, illetve Nikeja-t sem, akiknek sikerült meglepniük, emellett Wulf szüleit sem: Lord Edrick-et és Lord Mansell-t.
Míg a másik könyv vége icipicit csalódást okozott, itt nem éreztem azt, hogy az írónő túl gyorsan lezárta volna a cselekményt. Pont így éreztem jónak, így ez a kötet már megérdemli tőlem az 5 csillagot. Ennek ellenére azért elmondom azt is, hogy egyetlen egy bajom van ezzel a történettel. Mégpedig az, hogy rengeteg benne az LMBTQ szál, ami nem is lenne probléma (általában nem is okoz nekem „gondot”), de a végére konkrétan egy hetero kapcsolat sincs benne. Nevezzetek bunkónak vagy prűdnek… bárminek, de ezt furcsának találom. Ettől viszont eltekintek, mert egyszerűen ZSENIÁLIS regény, mely olyan kidolgozottságot kapott, hogy sok másik elbújhat mögötte.
Összegezve, teljesen lebilincselt az egész cselekmény, mely tele volt örömmel, szeretettel, de bánattal és fájdalommal is. Voltak olyan jelenetek, ahol konkrétan elsírtam magam, ráadásul kihordtam pár szívrohamot és sírógörcsöt is, de imádtam, így semmit sem bánok. ❤ Igazából nem tudom melyik résszel érdemes kezdeni az olvasást, én mindkettőt szerettem – bár a szereplők „múltjának” megismerése miatt talán érdemesebb először ebbe belevetni magatokat. Mindenesetre Samantha Shannon ezt a sorozatot az igazán elszántaknak írta, remélem Ti is ilyenek lesztek!
UI.: Még inkább szeretem az írónőt, mert a Könyvfeszten talákoztam vele személyesen is – roppant szimpatikus volt –, illetve a PesTexten meghallgattam a vele való beszélgetést is az írói életéről.
***
Nagyon szépen köszönöm ezt a gyönyörű monstrumot a Next21 Kiadónak!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézetem:
"– A hercegnőnek minden bizonnyal több dolga van annál, mint hogy elkísérjen egy szerény szolgát.
– A hercegnőnek még mindig el van törve a karja, és nincs egyéb dolga, mint malmozni az ép kezével."
*
"– Készen állsz a rítusra? – kérdezte Kanifa.
– Félek, el fogok alálni a hőségtől. Nem te mondtad, hogy engem hóból gyúrtak?
– Még nem láttalak elolvadni, bár ez a meleg rosszabb, mint vártam."
*
"– Emlékszel az eskünkre? – kérdezte rekedten. – Senki nem megy egyedül a halálba."
*
"– Ne hagyj el többet – lehelte. – Te horgonyzol le, szerelmem."
*
"– Nem vesztettem el a játszmát. Egyszerűen csak abbahagyom."
*
"Több vagy annál, mint amiről álmodni mertem."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: A leszálló éj napja
Eredeti cím: A Day Of Fallen Night
Oldalszám: 968 oldal
Kiadó: Next21 Kiadó
Megjelenési év: 2024 (puhatáblás, élfestett)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése