Samantha Shannon: A ​Narancsfa-kolostor - vélemény

Sziasztok!

Ma egy rettentően komplex fantasy történetről hoztam Nektek ajánlót. Nagyon sok ideig tartott elolvasni az összetettsége miatt, de azt tudom mondani, hogy mindenképpen érdemes volt a kezembe venni, egyáltalán nem bántam meg. Fogadjátok szeretettel A Narancsfa-kolostor értékelését! ❤

***

Samantha Shannon: A Narancsfa-kolostor

Fülszöveg:

Egy megosztott világ.

Egy királynő birodalma örökös nélkül.

Egy ősi ellenség tudatra ébred.

Inysben ezer éve a Berethnet-ház uralkodott. Kilencedik Sabran királynő még nem választott férjet. Lányt kell szülnie, hogy a birodalmát megvédje a pusztulástól – de a bérgyilkosok egyre közelebb járnak.

Ead Duryan kívülálló az udvarban. Bár kinevezik udvarhölgynek, továbbra is lojális a varázslók titkos társaságához. Ead szemmel tartja Sabrant, és titokban a tiltott mágiával is védelmezi.

A sötét tengeren túl Tané kezdettől fogva arra képezte magát, hogy meglovagolja a sárkányokat, de olyan választás elé kerül, amely révén egész addigi élete feje tetejére áll.

Kelet és Nyugat szemben áll egymással, a tárgyalások nem vezetnek eredményre, és közben hosszú szunnyadás után a káosz erői ébredeznek.

***

Értékelésem:

Tiszteletre méltó Olvasók!

Bemutatom Nektek a Narancsfa-kolostort, mely sok traumát okozott nekem, többek között kézfájdalmat, ínyhüvelygyulladást és fokozott vérnyomást. Na, viccet félretéve, imádtam minden percét, még úgy is, hogy valóban nagyon lassan épül fel a történet. De amilyen lassú, annyira zseniális és komplex szerintem. ❤ Azonban pont az összetettsége az egyik ok, amiért rettentő lassan haladtam a könyvvel (a másik nem a könyvhöz köthető, záróvizsga, juhuuu). Na meg azt se felejtsük el, hogy egy tégla méretű regényről van szó. Bevallom, kicsit aggódtam az elején, hogy meg fog törni a gerince, de egyáltalán nem történt meg és már csak ez is boldogsággal tölt el. 

Első könyvem az írónőtől, de biztosan nem az utolsó. Azt kell mondanom, hogy Samantha Shannon egy rendkívül kreatív, részletesen kidolgozott történetet, egyedülálló világfelépítést és karaktereket, valamint egy 1000 éves legendát és hitvilágot alkotott meg az olvasóknak. Az is biztos, hogy olvasás közben nem nagyon szabad kicsit sem elkalandozni, mert ha egyszer elveszted azt a bizonyos fonalat… nehéz megtalálni. Eddig talán soha nem tapasztaltam meg azt az érzést, hogy nem tudom merre van Kelet és merre Nyugat, de most megtörtént. Utána persze jött egy kis Dél is, amikor is már nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. De sikerült, befejeztem és egyszerűen zseniális volt, ahogyan a négy cselekményszál, az intrikák és hazugságok okozta kétségek összeértek. 

(Kis megjegyzés: A regényben van térkép és karakterlista, valamint szószedet is, így érdemes azokat is böngészni, ha kicsit elveszve érzed magadat.)

Nem egyszerű világról van szó, nekem is meg kellett vele küzdenem, néha szó szerint. A könyv váltott nézőpontú, így nemcsak az nehezíti meg az olvasását, hogy váltogatja az égtájakat, hanem az is, hogy a négy fő karakter nézőpontja is felváltva jelent meg a lapokon. A főszereplőket én mind megkedveltem, bár mindegyiküknek voltak hibái. Kedvencem abszolút Ead lett a bátorságával és a tiszta szívével. Tané az elején kicsit idegesített, de ahogy jobban megismertem, belopta magát a szívembe a sárkányával és a kiállásával együtt. Loth-ot eleinte túl naivnak éreztem, de a végére talán ő változott a legtöbbet négyük közül. S végül, Niclays… igen, ő egy igen érdekes ember, a végére nagyon megsajnáltam szegényt, annyi mindenen ment keresztül. A főszereplőkön kívül pedig sok mellékszereplő is hangsúlyosabb szerepet kapott, így rájuk is oda kellett figyelni ebben az eposzi monstrumban. Talán Sabran (miután összeszedte magát) és Meg lett a kedvencem közülük. Jó páran meghaltak, voltak olyanok, akikért a mai napig fáj a szívem.

Ami még érdekesebbé tette a történetet, hogy nemcsak a Nyugat és Kelet szigetelődött el egymástól, hanem a sárkányok természetében is különbség volt. Míg a nyugati sárkányok voltak a veszélyes tűzokádó férgek, addig a keletiek a bölcs, isteni sárkányok. 

A vége icipicit csalódást okozott, mert kicsit úgy érzem az írónő túl gyorsan lezárta a cselekményt és a Névtelen felemelkedése miatti feszültséget, amit előtte több száz oldalon keresztül mesterien épített fel. Ezt kicsit sajnálom, pontosan ezért nem kapja meg az 5 csillagot. Jah, és ha a közeljövőben még egyszer meglátom a Tiszteletre méltó kifejezést, szerintem kitépem a hajamat. Persze, ez a tisztelet kimutatásának jele és általában szeretem az ilyen dolgokat, de most egy idő után falra másztam már ettől a kifejezéstől. (Szóval csak azért is bele kellett tennem az értékelésembe.)

Összegezve, bár a vége kicsit csalódást okozott az összekapottságával, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam, mert élveztem ezt a könyvet. Bár kikapcsolódásnak nem mondanám, mert rendesen lefárasztott az összetettsége, fantasztikus élmény volt, így csak ajánlani tudom, ha szeretitek a komplexebb világokat és a cselekmény lassabb építkezését. ❤ Ha pihentető könyvet keresel, akkor viszont szólok, nem találtad meg. 

***

Hálásan köszönöm ezt a „szörnyeteget” a Next21 Kiadónak!

***

Forrás: saját kép

***

Kedvenc idézetem:

„– Ötven évet is élek egyedül, csak hogy veled lehessek egy napot.”

*

"A szerelem és a félelem különös dolgokat művel az emberek lelkével. Olyan álmokat hoznak, amelyek után sós verejtékben úszva ébredünk, és úgy kapkodunk a levegő után, mint aki mindjárt meghal. Ezeket szokás nyugtalan álmoknak nevezni. És csakis egy rózsa illata tarthatja távol őket."

*

"Egyetlen nőnek sem lenne szabad attól félnie, hogy nem teljesít megfelelően."

*

"– Hányszor átkoztuk már el egymást?

– Közel sem elégszer."

***

A könyv adatai:

Író: Samantha Shannon

Teljes cím: A Narancsfa-kolostor

Eredeti cím: The Priory of the Orange Tree

Oldalszám: 862 oldal

Kiadó: Next21 Kiadó

Megjelenési év: 2023

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka