Judy I. Lin: Sötét, ​édes bájital - vélemény

Sziasztok!

Ma ismét egy ifjúsági fantasy ajánlóval érkeztem, melynek első része nagyon különleges helyet foglal el a szívemben. Ez nem más, mint a Méreggel átitatott varázslat, melyről az ajánlómat itt érhetitek el. Most pedig a nemrég megjelent folytatásról hoztam nektek el az értékelésemet, fogadjátok szeretettel! ❤

***

Judy I. Lin: Sötét, édes bájital

Fülszöveg:

Egy ​királyság hanyatlása – feltámad az ősi gonosz.

Dáxi királyságba betette a lábát a gonosz – a száműzött herceg visszatért, hogy magához ragadja a hatalmat. Tömeges mérgezések híre terjed, a nép retteg, mindenki bizalmatlan.

Ning fiatal kora dacára máris nagy tudású teafőző mester, aki elkíséri Zhen hercegnőt a száműzetésbe. Velük tart Ruyi, a hercegnő hű testőre, és Ning testvére, Shu, aki nemrég épült fel betegségéből. A négy fiatal nő együtt útra kel, és a királyság szerte szövetségeseket keres, akikkel együtt eltávolíthatnák a betolakodókat, és visszavívhatnák a Zhent jogosan megillető trónt.

Ninget továbbra is rémálmok kísértik, amelyekben az aranykígyó háború és vérontás látomásait bocsátja rá. Ősi gonosz ébredezik, sokkal pusztítóbb, mint az emberek jelenkori, kicsinyes viszályai, talán az ország összes mágiája sem lesz elég ahhoz, hogy megakadályozza a pusztítást, és gondoskodhasson a világ fennmaradásáról.

Judy I. Lin a Teák könyve duológia szerzője, amelyet a Méreggel átitatott varázslat és a Sötét, édes bájital című regények alkotnak. Tajvanon született, a szüleivel együtt kiskorában települt át Kanadába. Világéletében imádott olvasni, és képzelt világokat kitalálni. Jelenleg is Kanadában él férjével és két lányával.

***

Értékelésem:

Az első részért teljesen odavoltam, ezért izgatottan vártam, hogy a folytatást is a kezembe foghassam. Aztán megláttam, hogy milyen vegyes fogadtatást kapott, hogy milyen nehezen rázódtak bele az emberek és kicsit féltem tőle. Mégis belekezdtem és azt kell mondanom, hogy bár az első kötetet nem múlta felül, engem ismét elvarázsolt Judy I. Lin története és élveztem minden sorát. Már a legelején éreztem a vonzást és egyszerűen alig tudtam letenni, tudnom kellett mi lesz. ❤

Mindenekelőtt azonban, szerintem a legfontosabb dolog, amit meg kell említenem, hogy MINDENKÉPPEN olvassátok újra a Méreggel átitatott varázslatot, mert úgy vélem, ha nem tettem volna meg… az első pár száz oldalon oltári nagy káosz lett volna a fejemben, hogy ki kicsoda és éppen mi is történik. 

Ennek a könyvnek kicsit sötétebb, komorabb és misztikusabb a hangulata, ráadásul van mondanivalója. Ezenkívül lassabb folyású is a történet, nem pörögtek annyira gyorsan az események. Ez engem nem zavart, hiszen egy teát elkészíteni és meginni sem két perc, azonban sokak számára ez már lassú lehet. A mágiarendszer továbbra is nagyon egyedi, ami szerintem különlegessé teszi a duológiát. Az írónő (és a fordító) stílusa és fogalmazása továbbra is gyönyörű, nem lehet rá panaszom. A karakterek szerethetők és emberiek. 

A kötet érdekessége, hogy két szálon (Ning és Kang) futott a történet. Ennek nagyon örültem, mert így fejezetről fejezetre ismertem meg azt, hogy bár külön vannak, mit gondolnak és mi történik velük. Persze, nagyon vártam, hogy összeérjenek a szálak és ismét találkozzanak. Érezzem azt a leheletnyi, különleges kapcsolatot közöttük párbeszédeik során. Ez nem túl hamar, de teljesül is, bár kicsit „izgalmasabbra” sikerült a találkozás, mint gondoltam. 

Ning szempontja, a már jól ismert módon, fantasztikus és varázslatos volt. Még mindig nagyon szeretem a karakterét és úgy gondolom, hogy ő valóban egy kitartó és erős szereplő. A húgával való kapcsolata és annak fejlődése, valamint a kalandjaik egészen belopták magukat a szívembe. Tetszett, hogy mennyire szeretik és támogatják egymást, még akkor is, ha a másik éppen nem feltételen akarja. S mindkettőjük célja: mindenáron megvédeni a másikat.

Személy szerint én Kang nézőpontját is nagyon megszerettem, érdekes volt a fiú gondolatait is megismerni, valamint nyomon követni, ahogy lépésről lépésre rájön, hogy a palotában valami nagyon nincs rendben. 

S mindezek után, mégsem tudtam megadni neki az 5 csillagot… mert a végétől kicsivel többet vártam. Egy mesterien felépített történet elhamarkodott, gyors véget kapott. 

Mindent összevetve, bár az első rész jobban tetszett és a Sötét, édes bájital vége is kicsit csalódást okozott a gyorsaságával, én nagyon szerettem ezt a történetet is. A karakterek, az eredeti világ, a különleges mágiarendszer és a testvérei, baráti szeretet miatt. ❤ Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a végével kapcsolatban kicsit kétesek az érzéseim... mármint túl gyorsan lezárult a fenyegető probléma, nem volt olyan nagy jelentősége Ning erejének, valamint néhány kérdés számomra megválaszolatlan maradt. Ez kis hiányérzetet adott, de ettől eltekintve zseniális mű és csak ajánlani tudom a különleges fantasyk szerelmeseinek! 

S végül, de utolsó sorban, szeretnék szót ejteni arról is, hogy a kiadó ismét kitett magáért, mert a Teák könyve duológia gyönyörű lett kívül-belül. Ráadásul a térkép és a hátoldalán lévő kép is csoda szép! ❤ S ha már belül… a fordítás ismét külön dicséretet érdemel! Örülök, hogy ezek a fantasztikus könyvek ilyen minőségi módon lettek lefordítva és az ázsiai nevek nem lettek megváltoztatva. 

***

Nagyon szépen köszönöm a kötetet a Next21 Kiadónak!

***

Forrás: saját fotó

***

Kedvenc idézetem:

"Ne keverd össze a félelmet a tisztelettel, hallja anyja halk szavát. Mindkettőnek engedelmeskednek, de látni fogod, az egyik milyen könnyen meginog."

*

"A családi kötelék önmagában is egyfajta varázslat."

*

"– Én nem olyan vagyok, mint te – közlöm vele, pedig a hangom vékony és ingerült még a saját fülemnek is. – Shénnóng lánya vagyok. Gyógyítok, nem pedig ártok."

*

"– Miféle szörnyeteg lennék, ha félreállnék, hogy mentsem magam?"

***

A könyv adatai:

Író: Judy I. Lin

Teljes cím: Sötét, édes bájital

Eredeti cím: A Venom Dark and Sweet

Oldalszám: 350 olda

Kiadó: Next21 Kiadó

Megjelenési év: 2024 (puhatáblás)



***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka

Megjegyzések

Népszerű blogbejegyzések

Tina Köpke: Egybeforrt lelkünk - vélemény