Adéle Dan: Angyali fogság - vélemény
Sziasztok!
Ma egy régóta várt folytatásról hoztam Nektek ajánlót, melybe szinte rögtön belekeztem, hogy megérkezett hozzám és egy ültő helyemben el is olvastam, mert nem tudtam letenni! ❤ Az első részről szóló ajánlómat itt olvashatjátok el! Merüljetek el Ti is Adéle Dan által teremtett világban és kérdőjelezzétek meg, hogy mit tartotok jónak és mit rossznak!
Adéle Dan: Angyali fogság
Fülszöveg:
Hogyan választhatnád a fényt, ha a sötétség az otthonod?
„A démonokkal kellett volna maradnom…”
Lotte az angyalokat választotta.
Ez a világ azonban korántsem befogadó egy olyan lánnyal szemben, aki már eladta a lelkét az ördögnek.
Miközben Lotte kétségbeesetten igyekszik otthonra lelni Lavian és a többi angyal oldalán, a Démonkirály a sötétből kísérti őt.
A múltjában rejtőzködő titkok és hazugságok miatt már képtelen átlátni, ki mond igazat, és ki hazudik. Hamar rá kell döbbennie, hogy minden választásnak súlyos ára van. Ahogy a sötétség közelít, egyre világosabbá válik számára, hogy bár kiszabadult egy ketrecből, egyenesen egy másikba csöppent.
Lehet-e jól választani, ha a szörnyek gyönyörű álarcok mögé bújnak?
***
Értékelésem:
Hűha… baromi nagy hűha! A Démoni ketrecért teljesen odavoltam, így rettentően vártam a folytatást és amint kézhez kaptam bele is kezdtem. Már az első 30-50 oldal után a szívroham kerülgetett… kiborított és rettenetesen kiakadtam. Aztán folytattam tovább és addig bizony el sem aludtam, amíg be nem fejeztem egy ültő helyemben. Ami történetesen hajnali fél háromkor történt meg. :D ❤
Megbotránkoztatott? Igen!
Néha legszívesebben kidobtam volna az ablakon? Abszolút!
Imádtam? Minden egyes „beteg” percét!
Na és akkor most bővebben. Az egész könyv zseniális volt, bár az írónő nagyon a határaimat feszegette. Sok minden kiakasztott, hiszen a cselekmény nem volt éppen ármány-, vér- és erőszakmentes. Az eseménydús, izgalmas, jól felépített és fordulatokkal teli történet elvarázsolt és el sem engedett. Az állam jó párszor a földet verdeste és a szívem darabokra esett szét. Na igen, egyetlen percig sem unatkoztam. ❤ Ráadásul a karakterek komplexek, egyikre sem lehet azt mondani, hogy tökéletes… más a felfogásuk, a morális kérdésekben máshogy gondolkodnak. A határvonal a jó és rossz között elmosódik, mire a végére már te magad sem tudod, hogy kinek és minek is higgy… hogy mégis hol dől el, hogy valami fehér vagy fekete, jó vagy rossz.
Lotte karaktere továbbra is zseniális volt, fejlődött az előző részhez képest a bizonytalanság ellenére és mégis bevallom őszintén, párszor jól megcsapkodtam volna a folyamatos vívódásai miatt. Egyszerre borított ki és egyszerre értettem meg őt, mert meg volt magyarázva… ő szeretetre vágyott. Arra, hogy elfogadják. Arra, hogy szeressék. Rettentően sajnáltam őt, mert bár voltak hibái, ahogy minden embernek… és ő bizony egy valóságos, emberi karakter minden tekintetben… nem kapta meg azt, amire igazán szüksége volt.
Ebben a kötetben több az erotikus jelenet – huh, csak úgy izzottak a lapok-, ami biztos vagyok benne, hogy valakinek már sok lesz és meg is értem. Az én határaimat is feszegette, bár kicsit más szemszögből nézve. Mármint tudjátok, Angyali fogság, Lavian, meg minden. És én nagybetűs #teamdarya vagyok, az én kezem az övé, bármilyen hülyén és betegen is hangzik ez.
Darya… egyre jobb és betegebb karakter. De a mi betegünk. Eddig is tudtam, hogy a tervei és gondolatai nem ismernek határokat, de most! Mindig pár lépéssel az angyalok és Lotte előtt járt. A végén pedig szakadtam a nevetéstől - annyira sunyi, ha szép szóval akarom jellemezni -, mert ilyet csak ő, a Démonkirály tehet!
Lavian… maradjunk annyiban, hogy továbbra sem csípem. Bocsi.
A vége pedig? Függővég a javából, mely keserédes gondolatokat kelt bennem és hát… kérek egy beutalót pszichiátriára… vagy ahova kell, én nem tudom, mert elvesztem. Totálisan ELVESZTEM!
Mindent egybevetve, lehet ismét elkárhozok, de IMÁDTAM minden percét és izgatottan várom a folytatást. ❤ Bár pár dolog miatt azt hittem kirohanok a világból és nagyon gyűlölöm a „nagyobb cél érdekébent”, ezek és az általuk keltett érzések mind kellenek egy jó történethez. S végül, a legnagyobb tanulság, tényleg semmi sem CSAK fehér vagy fekete, jó vagy rossz. Az Angyali fogságban a határvonalak elmosódnak és az olvasót kétségbeesésbe küldi. Ha a következő részben majd az lesz, amire gondolok – ami elég valószínű-, akkor lehet falnak megyek majd, de ennyi baj legyen!
„Eleget jártál már a sötétségben, itt az ideje egy kis világosságnak!”
Ha szeretitek a dark fantasyt és a dark romantikusokat, akkor mindenképpen ajánlom Nektek, bár én továbbra is tartam magam ahhoz, hogy 18 éven felülieknek javaslom! ❤
***
 |
| Forrás: saját fotó |
***
Kedvenc idézetem:
"– Soha nem adod fel, nem igaz?
– Feladni, amire vágyom? Soha."
*
"– […] Évszázadok óta vártunk erre a pillanatra. A reményre, hogy nyerjünk.
Pontosan így nevezett Darya. Reménynek.
Rohadt Darya."
*
"Megtaláltad, amit kerestél, vagy megtaláltad a választ?"
*
"– Mi van, ha ez nem igaz? – suttogom, miközben a hangok felerősödnek a háttérben. – Mi van, ha csak azt hiszed, hogy fel tudsz nekem bármit is ajánlani, de tévedsz?"
*
"– Félsz tőlem, kis bajnokom? – kérdi, és közelebb lép.
– Mindig félek tőled – vallom be, mert nem tudok hazudni."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: Angyalig fogság
Oldalszám: 418 oldal
Kiadó: NewLine Kiadó
Megjelenési év: 2024 (puhatáblás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése