Adéle Dan: Démoni ketrec - vélemény
Sziasztok!
Kis töprengés után, úgy döntöttem, hogy Adéle Dan Démoni ketrec című könyvéről hozok nektek először könyvajánlót. Hogy miért is választottam? Olvassátok el a véleményemet és megtudjátok!
***
Adéle Dan: Démoni ketrec
Fülszöveg:
HOGYAN LEHET JÓNAK MARADNI OTT, AHOL AZ OTTHONT A SZÖRNYEK TEREMTIK?
„Az angyalokkal kellett volna mennem…”
Lotte, a huszonkét éves, gyógyszerfüggő lány egész életében rémálmai ellen küzdött, melyek a pszichiátriáig küldték. A bátyja halálának évfordulóján úgy dönt, nem veszi be őket többé, és ekkor minden megváltozik. A rémálmok valósággá válnak, angyalok és démonok érzik meg különleges vére illatát, és vadászni kezdenek rá.
Lotte fogságba esik a mérhetetlenül vonzó Démonkirály, Darya birodalmában, aki fel akarja használni a lányt arra, hogy megnyissa számukra a Pokol kapuját. Lotte ragaszkodik ahhoz, hogy jót tegyen, de a démon csábításának egyre nehezebb ellenállnia. Darya kegyetlen játéka nemcsak a testét, lelkét is megtörheti.
Vészesen közeleg az idő, amikor választania kell. De kik a jók, és kik a rosszak?
Hogyan válasszon egy pszichiátriáról szabadult lány, akinek a döntéseit beárnyékolja a gyász, az öngyűlölet és a Démonkirály iránti fékezhetetlen szenvedély?
Adéle Dan első regénye egy sötét, erotikus fantasy, mely egyszerre szól egy feldolgozatlan trauma fájdalmáról és arról, hogy néha nincs egyértelmű választóvonal pokol és mennyország között.
***
Értékelésem:
Oh, én hülye! Miért nem vettem meg az első pillanatban ezt a könyvet!? Miért vártam még vele? Miért féltem tőle? Ezekre sajnos nem tudom a választ, de egy biztos, új kedvencet avattam, mert ez a történet zseniális volt. Mondom ZSENIÁLIS és abszolút felülmúlta minden elvárásomat és gondolatomat. ❤ Már akkor tudnom kellett volna, hogy én ezt nagyon-nagyon fogom szeretni, amikor megtudtam, hogy ez egy olyan dark fantasy, ami enemies-to-lovers trope-os, ráadásul angyalok és démonok játszanak főszerepet. Na meg persze, semmi és senki sem olyan, mint aminek és akinek látszik.
A könyvhéten vettem meg és másnap már vittem is dedikáltatni. A vonaton belelestem, hogy legalább legyen valami fogalmam arról, hogy mégis milyen a könyv… hát 56 oldal egyben le is csúszott és akkor már biztos voltam benne, hogy a Démoni ketrec bekerül a kedvenceim közé. Az írónő egyszer sem okozott csalódást. A történet nemcsak izgalmas volt, hanem rettentő jól felépített és kidolgozott, valamint az írásmódja is nagyon választékos volt. Komolyan mondom, meg kellett néznem, hogy tényleg első könyves író-e Adéle Dan… pedig tudtam, hogy az. Tehetséges, ez már biztos, s mint kiderült személyesen is egy tünemény.
Na szóval… beszippantott és alig eresztett el, pedig képtelen… akarom mondani, néha kénytelen voltam letenni. A világfelépítés nagyon tetszett, mert különleges volt és szeretnék minél többet megtudni a világról és annak szereplőiről. ❤ Ezenkívül imádtam, hogy a fő karakterek között mennyire szélsőséges érzelmek mozogtak. Ettől lett még izgalmasabb, eseménydúsabb és érzékibb a történet.
Minden szereplő rettentően komplex karakter volt, főleg Lotte. Bevallom, nem gondoltam volna, hogy ezt a gyógyszerfüggő lányt ennyire gyorsan és könnyen meg tudok szeretni, de megtörtént. Érdekes volt az ő szemszögéből megfigyelni a történteket, vele együtt átélni a keserédes borzalmakat, amik vele történtek, miután egy ideig elhagyta a gyógyszereit és a korábbiaktól intenzívebben megjelentek az életében a démonok és az angyalok… ami bebizonyította, hogy ő bizony nem őrült, s nem is a tévképzetek éltetik, hanem a valóság, ami az emberektől elrejtve létezik a világban.
Lotte gondolatait és érzéseit annyira jól átadta, világossá tette számomra az írónő, hogy én azonnal megértettem a gyógyszerfüggőséggel küzdő lány viselkedését, kétségeit. Az érzelmi játszmák, amik benne lejátszódtak, bennem is lefolytak. Az, hogy foggal és körömmel küzdött a Darya iránti vonzalma ellen, de nem tudott teljesen ellenállni, érthetővé vált számomra… mert bármennyire is gyűlölni akartam én is a Démonkirályt, nem tudtam… annak ellenére sem, hogy mennyire kegyetlen dolgokat tett a történet során. Bebizonyosodott számomra, hogy Lotte Darya iránti gyűlöletét tényleg csak egy hajszál választja el a szenvedélytől.
S lehet elkárhozok… (de kárhozzunk el együtt)… mert bizony lett egy újabb ezüsthajú szerelmem, aki nem más, mint a Kraldem, a Démonkirály. Azért az arrogáns fejét néha megcsapkodtam volna én is… persze, ha elvonja a figyelmemet...
A mellékszereplők közül Lizandert/Nárszt én különösen megkedveltem. Nagyon izgalmas karakter volt a tudathasadásával.
telműen kegyetlen. A szívem és az agyam is folytatásért sikítozik a testem ketrecéből. Nem tudom hova lehet ezt még fokozni, de minden porcikámmal várom a következő pokoli kötetet!
Olvassátok és szeressétek ezt a fantasztikus könyvet, mely vadító köntösbe bújt! ❤
***
 |
| Forrás: saját fotó és szerkesztés |
***
Kedvenc idézeteim:
„- Tehát nem feláldozni akarsz?
Darya felhorkant.
- Miért vesződnék veled ennyit, ha azt akarnám, hogy meghalj?
- Talán mert túl öreg vagy, és rájöttél, hogy sosem szórakoztál igazán?”
*
„Ne azoktól félj Lotte, akik megmutatják az igazat. Menekülj azoktól, akik elrejtik azt.”
***
A könyv adatai:
***
Remélem tetszett az értékelésem és felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást! :)
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése