Sarah Adams: Ha Rómában jársz - vélemény
Sziasztok!
Ma egy olyan könyvről hozok nektek értékelést, amivel már nagyon régóta szemezem, de eddig nem mertem belekezdeni. Kár volt ilyen butaságot csinálnom, mert minden egyes percét imádtam, annyira aranyos volt. Ez a könyv pedig nem más, mint a Ha Rómában jársz, melyet Sarah Adams írt. Biztosan nem ezt lesz az utolsó olvasmányom tőle, hamarosan sorra is kerítem a Gyakorlat teszi a mestert.
***
Sarah Adams: Ha Rómában jársz
Fülszöveg:
Amelia Rose-t Rae Rose művésznéven ismerik rajongói. Kiégett, már évek óta fenn kell tartania a „pophercegnő” imázst. Ihletet merít kedvenc Audrey Hepburn filmjéből, a Római vakációból, és az éjszaka közepén autóba ül, hogy Rómába hajtson. Na jó, a Kentucky állambeli Rome-ba.
Amikor Noah Walker rátalál Ameliára a háza előtt, lerobbant autóval, rögtön közli, se ideje, se türelme problémás celebekre, így is elfoglalt. Jobb belátása ellenére megengedi a lánynak, hogy ott maradjon nála a vendégszobában – de csak ameddig megjavítják az autót, utána mehet Amelia, amerre lát.
Noah-nak lassan feltűnik, hogy a sztárallűröket félretéve milyen kedves és mókás ez a lány, aki a rivaldafényben töltött évek alatt egészen magányos lett. A fiú akarata ellenére közel kerül hozzá, és Amelia sem marad közömbös a bájos kisváros és a morcos idegenvezető iránt. De mint tudjuk, végül Audrey Hepburnnek is haza kellett utaznia Rómából.
***
Értékelésem:
Aww, hát ez annyira porcukor volt, hogy wow! Imádtam minden egyes percét! ❤ Mi sem mutatná jobban, mint az, hogy csak olvastam és olvastam, majd, amikor befejeztem, felnéztem és akkor realizáltam, hogy bizony hajnali kettő van… én pedig még mindig ébren vagyok. Nem tehetek róla, egyszerűen magával ragadott, beszippantott és nem akart elereszteni… nem mintha azt akartam volna!
Egy világszéli városka? Egy wifi és igazi telefon nélküli ház? Gombos pamut pizsis morcos férfi, aki morgolódik, ha ráhajtasz a pázsitjára? Először igazi rémálomnak hangzik, nem? De én most AZONNAL be akarok lépni ebbe a „rémálomba”.
Már az első 25 oldalon halálra nevettem magam. Bíztam abban, hogy a nagy szeretetem a könyv iránt meg is marad és ismét új kedvencet avathatok, ami szerencsére így is lett! Imádtam minden humoros és bájos percét, mely megmelengette a szívemet! Imádtam az elgondolkodtató pillanatokat! Imádtam a főszereplőket, akik a kötet minden percét megédesítették és megnevettetek! Imádtam a mellékszereplőket, akik teljes vállszélességgel támogatták a karaktereinket! Imádtam a kisvárosi légkört, ahol mindenki tudott mindenről és minden egyes lakó (érzelmi) támaszt nyújtott a nehéz időkben! Imádtam, mert a regénnyel töltött percek őszinte boldogsággal töltöttek el. Egyszerűen bekúszott a bőröm alá!
Általában zavarni szokott, ha hamar alakul ki egy mélyebb kapcsolat a szereplők között. Ritka, hogy nem így érzek… de ebben az évben már nem tudom hanyadik olyan könyvet olvasom, ahol csak azután tűnik fel a dolog, hogy befejeztem. Elhiszitek ezt!? Én nehezen, de ez a csoda is egy ilyen történet volt. S tudjátok mit? Fokozom tovább! Nem volt ez gyors! Vágytam arra, hogy korábban rájöjjenek az érzelmeikre és bevallják azokat!
Mondjak még jobbat? Váltott szemszögű történet a legédesebb női-férfi párossal, akikről mostanában olvastam. Mindketten magányos lelkek, akik végre egymásra találnak. Abszolút megérdemlik egymást és minden együtt töltött pillanatot! ❤ A kettejük közti kémia egyszerre volt olyan omlós, mint a piték, amiket Noah készített és olyan szilárdak, mint a palacsinták, amiket Amelia hozott össze.
Amelia egy csodálatos ember... vicces, aranyos, de nagyon magányos és megfelelési kényszerben szenved. Igazi popsztár, akire már korábban is ráfért volna egy kis pihenés, mert Susan a katonás menetrendjével csak azt érte el, hogy kiégjen. De ez a nő megoldotta, elmenekült Audrey Hepburn-ösen, méghozzá a Kentucky állambeli Rome-ba, ahol rátalált a piteboltosunkra, aki annyi becenevet kapott, hogy elég hosszú lenne a lista, ha felsorolnám. Így maradok a nevénél… a gyönyörű nevénél. Noah Walker… IMÁDLAK, hallod!? Te, aki eleinte egy zárkózott, morcos vonzó pasas voltál, elkezdtél megnyílni Amelia felé és a kezébe adtad a sérült, de annál hatalmasabb szívedet. Megmutattad neki, hogy milyen drága, családcentrikus, virágimádó ember vagy, aki pitéket készít… haláli… ah, odavagyok!
Első könyvem volt az írótól, de biztosan nem az utolsó, már csak azért sem, mert a _Gyakorlat teszi a mestert_ ott várakozik a polcomon és én rettentően kíváncsi vagyok, hogy a drága, angyali Annie története milyen lesz. Na meg majd a többi tesóé, ha lesz.
Én imádtam! Bízom benne, hogy ti is szeretni fogjátok! ❤ Ha egy könnyed, de néhol komolyabb tartalmú romantikus történetre vágytok, akkor ne keressetek tovább, fogjatok bele! De előre szólok, Noah-t NEM adom!
***
Nagyon szépen köszönöm a Next21 Kiadónak ezt a szívmelengető kötetet!❤
 |
| Forrás: saját fotó |
Kedvenc idézeteim:
"- Megfulladok, és senki nem lát.
- Én látlak téged.”
*
"Tudod, olyasfajta kapcsolatok ezek, amikor megkérdezik tőled, hogy hogy vagy, és te akkor is azt válaszolod, hogy nagyszerűen, ha éppen darabokra hullik az életed."
*
"Egész nap, és mindennap csókolni akarom, amíg végül belehalok az oxigénhiányba."
***
A könyv adatai:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése