Elin Persson: Afgán fiúk - vélemény
Sziasztok!
Nehéz úgy értékelni egy könyvet, hogy valójában nem igazán a zsánerem. Hogy miért? Mert nincs igazán viszonyítási alapom. Mindenesetre, néha szeretek nyitni új dolgok felé, most is ez történt.
Elin Persson: Afgán fiúk
Fülszöveg:
Rebecka egy menekülteket befogadó gyermek- és ifjúsági központ új alkalmazottja, akinek feladata olyan kiskorúakról gondoskodni, akik felnőttek nélkül kerültek Svédországba. A lány csak alig idősebb három afgán gyámoltjánál, Ahmednél, Hamidnál és Zahernél, de igyekszik betartani az intézmény szabályait, és megfogadni a kollégái tanácsát: „Tarts távolságot!” "Ne engedd magadhoz túl közel a bentlakókat!" Azonban ez korántsem olyan egyszerű és könnyű, mint amilyennek első pillantásra tűnik.
Az intézmény, amelynek célja a háború és a tálibok borzalmai elől menekültek segítése, biztonságos menedéket nyújt, de megfosztja a fiatalokat a magánélethez való joguktól, egyedi személyiségük és tapasztalataik hideg bürokratikus jelentésekké válnak.
Vajon egy ember ebben a nagy rendszerben jobbá teheti három menekült fiú életét?
Méltósággal és együttérzéssel megírt, megrázó regény, mely realisztikusan tükrözi a 2015-ös menekülthullám számai és statisztikái mögött rejlő kegyetlen valóságot.
***
Értékelésem:
Nehéz úgy értékelni egy könyvet, hogy valójában nem igazán a zsánerem. Hogy miért? Mert nincs igazán viszonyítási alapom. Mindenesetre, néha szeretek nyitni új dolgok felé, most is ez történt.
Amikor belekezdtem a kötetbe, rendkívül szokatlannak éreztem a stílust. A rövid mondatok furcsának hatottak, nem voltak párbeszédek (legalábbis a megszokott formában nem), emellett a cselekmény kicsit naplószerűnek tűnt. A szerző írás közben abszolút a lényeget tartotta szem előtt, nem voltak felesleges dolgok, gondolatok. Ez részben jó volt, mert bár az érzelmek a szövegben nem mutatkoztak meg úgy igazán, a mögöttes tartalomban és szándékában, illetve abban, hogy mit is jelent valójában a világ kegyetlensége, annál inkább… ez abszolút realisztikusan volt tükrözve. Másrészt viszont kicsit hiányoltam egyfajta mélyebb kidolgozottságot. (De lehet csak azért, mert nem vagyok ehhez a stílushoz szokva.)
Szóval igen, bár a stílussal eleinte kicsit meggyűlt a bajom, később hozzászoktam. Ráadásul, ahogy haladtam előre a történetben, egyre inkább szívszorítóbb lett, a torkomban gombóc nőtt, ami a végéig ott is maradt a nehéz téma miatt.
Érdekes volt az, hogy a főszereplő, Rebecka, végül is „csak” egy mesélője volt a történéseknek. A munkahelyén való megfigyeléseit követhettem nyomon, róla igazából nem sokat tudtam meg. Szóval ez a megrázó, menekülthullámról szóló regény valójában nem az ő története volt, hanem három fiatal afgán fiúé – Ahmedé, Hamidé és Zaheré –, akiknek élete a Bevándorlási Hivatal és az ifjúsági központ kegyelmén múlott. Kicsit olyannak éreztem őket, mintha egy madárfészekből kiesett fiókák lennének… amely távolság talán realisztikusan tükrözi az emberek és a hatóságok (/emberek) között tátongó szakadékot.
Mindent összevetve, bár a stílussal az elején nem teljesen voltam kibékülve, a végére fájó szívvel, de megszerettem ezt a kötetet. Úgy vélem, hogy méltón tükrözi a helyzet kegyetlenségét.
Ha szeretnétek egy elgondolkodtató kötetet olvasni, akkor ne hagyjátok ki!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézeteim:
"Ez a hely összetöri azokat, akik üvegből vannak."
*
"Kaphatok egy ölelést? Nem is tudom, hogy neki vagy nekem van erre szükségem."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: Afgán fiúk
Eredeti cím: De afghanska sönerna
Oldalszám: 192 oldal
Kiadó: Metropolis Media
Megjelenési év: 2025 (puhatáblás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése