Jud Meyrin: Elveszettek szigete - vélemény
Sziasztok!
Az Elveszettek szigete talán az egyik kedvenc részem lett a könyvsorozatból. Bár őszintén szólva, szerintem mindegyiknél ezt mondtam, mert minden egyes kötet valami újdonságot, valami mást nyújtott, mellyel belopta magát a szívembe. Úgy érzem, hogy méltó lezárása volt a sorozatnak, az írónő könyveinek olvasását azonban nem fejeztem be, idénre is beterveztem párat.❤️
Jud Meyrin: Elveszettek szigete
Fülszöveg:
Egy gyönyörű, de rejtelmes sziget, ahol minden évben ugyanazon a napon az óceánba ugrik egy nő…
Louise egy eltűnt lány miatt érkezik Skye szigetére. Hamar rájön, hogy a nyomozása kapcsolódik a bizarr öngyilkosságokhoz, és minél jobban beleássa magát, annál gyanúsabbnak látszódnak az esetek.
Lehet, hogy a sziget egy ördögi manipulátor játszótere?
Louise-nak nemcsak az egyre meghökkentőbb ügy okoz problémát, hanem a társa, Tony is. A férfi túl szexi, és túlságosan jól ismeri. Ráadásul minden eszközt megragad, hogy emlékeztesse arra a forró éjszakára, amit évekkel ezelőtt együtt töltöttek.
Egy veszedelmes rejtvény, amelyet talán jobb lenne meg sem oldani.
Megannyi együtt töltött nap azzal a férfival, akit képtelenség elfelejteni.
Louise rég letett arról, hogy megkapja a saját happy endjét, Tony viszont nem tett le Louise-ról. A pokolba is hajlandó lenne követni. De ki lehet jutni élve a pokolból, vagy végül nekik is nyomuk vész?
Jud Meyrin első, az Álomgyár Kiadó gondozásában megjelent könyve rengeteg izgalmat és forró pillanatot ígér. Vajon a világítótorony fénye rávilágít az igazságra, vagy tévútra vezet minket?
***
Értékelésem:
Szégyen és gyalázat, de valamiért erről a könyvről elfelejtettem kitenni ajánlót, pedig még ősszel megírtam, amikor olvastam. Szóval nézzük most!
Az Elveszettek szigete talán az egyik kedvenc részem lett a könyvsorozatból. Bár őszintén szólva, szerintem mindegyiknél ezt mondtam, mert minden egyes kötet valami újdonságot, valami mást nyújtott, mellyel belopta magát a szívembe. Úgy érzem, hogy méltó lezárása volt a sorozatnak, az írónő könyveinek olvasását azonban nem fejeztem be, idénre is beterveztem párat.❤️
Nagyon szeretem, ahogy Jud Meyrin fogalmaz – a leírások és a párbeszédek is mindig érdekfeszítőek, valamit szókimondóak. Ráadásul legtöbbször szakadok a nevetéstől, ha csipkelődésre kerül a sor, fantasztikus a humora. A fejezetek viszonylag rövidebbek, mely gyorsabb haladásra is ösztönzött, alig lehetett letenni. A szerző egy perc nyugalmat sem hagyott, feszültséggel és csavarokkal teli történetet olvashattam általa. Emellett nemcsak a cselekmény volt akciódús és rettentő izgalmas, a helyszín maga is elképesztő – egyszer mindenképpen szeretnék eljutni Skye szigetére.
A kötet előnye, hogy önállóan is olvasható, bár én a helyetekben nem hagynám ki az előzményeket sem, már csak az utalások miatt sem, amik még jobbá tették számomra a regényt. Végül sajnos nem olvastam el előtte a kisregényt (Vérbeli detektívek), így az utolsó párost – Ben és Flóra – nem igazán ismertem. Ezt kicsit bánom, de majd idén sort kerítek rájuk is.
Bevallom, nem gondoltam, hogy ennyire a szívemhez nőnek majd a szereplők, de egyik pillanatról a másikra megtörtént, közel került hozzám Louise és Tony is. Magukkal ragadtak és el sem engedtek. Imádtam, ahogy mágnesként vonzódtak egymáshoz, párbeszédeiken jót nevettem. Imádtam, ahogyan nyomoztak – kiegészítették egymást a munkában és a magánéletben is. S végül imádtam, ahogyan az érzelmeik megnyilvánultak a lapokon.
Mindent összevetve, szerintem zseniális volt ez a rész is, megérte elolvasni. A romantika és a nyomozás továbbra is tökéletes arányban volt jelen, az egyik nem nyomta el a másikat, csak további izgalmakat adott. Emellett rettentően örültem, hogy korábbi szereplők is feltűntek – ki többet, ki kevesebbet.
A krimi és a romantika is jöhet? Akkor olvassátok el a sorozatot, én bátran tudom ajánlani!❤️Kíváncsian várom, hogy még milyen élményeket tartogat számomra a szerző.
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézeteim:
"– Szerintem holtpontra jutottunk, Tony – suttogta, de Tony megrázta a fejét.
– Nincs olyan, hogy holtpont, csak túl kevés elszántság."
*
"– Csak egy vacsora, Hercegnő. Egyetlen kis étkezés. Abból semmi rossz nem lehet.
– Ez nem egy híres utolsó mondat? – horkantott Louise, mire Tony önkéntelenül felnevetett."
*
"– Tudod, Hercegnő – vigyorgott Tony még szélesebben –, agyalni veled majdnem olyan jó, mint szexelni.
– Ismerve téged, ez nagy dicséret – forgatta a szemét Louise."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: Elveszettek szigete
Oldalszám: 368 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Megjelenési év: 2025 (puhatáblás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése