Elsie Silver: Célfotó - vélemény

Sziasztok! 

Mindent összevetve, én szerettem ezt a könyvet a hibáival együtt. A karakterek érdekesek voltak, fejlődtek és változtak. Aminek kimondottan örültem, hogy nem volt felesleges drámai konfliktus, felnőtt módjára oldották meg végül a problémát.

***

Elsie Silver: Célfotó 

Fülszöveg:

Már a teste minden apró részletét ismeri, de a lánynak fogalma sincs, ki ő… Egészen mostanáig.

Ami Cole Harding és Violet Eaton között történt a névtelen online chatelés közben, annak a feledés homályába kellett volna vesznie. De nem így lett. Kicsi a világ, Ruby Creek pedig még kisebb, és amikor Cole egy üzleti vállalkozás miatt a kisvárosba költözik, megtudja, hogy Violet zsokéként dolgozik a családi farmon – és éppolyan kívánatos, mint volt.

Amikor egy lovasbaleset miatt Violet kiesik a munkából, egy fedél alá kényszerülnek, és Cole mogorva álarca lassan kezd repedezni. Valahányszor Violet szemében felvillan a vágyakozás szikrája, Cole gondosan kialakított jégpáncélja tovább olvad.

Cole-nak mély, régi sebei vannak, amikről senki sem tud. Az a terve, hogy a titkait megőrzi magának, és a szívét sem adja oda senkinek.

Amíg Violet újra fel nem tűnik a láthatáron…

***

Értékelésem:

Bár ez a csillagozáson összességében nem fog látszani, ez a rész a karakterek és az érzelmi mélység szempontjából jobban tetszett, mint az előző. Ennek ellenére továbbra is úgy érzem, hogy a Chestnut Springs sorozat közelebb áll a szívemhez, de a Gold Rush Ranch is megérdemli a figyelmet. Mondjuk, kicsit elfogult vagyok, ha az írónőről van szó…♥

Személy szerint én imádom, amikor két idősíkon mozgunk, mert sokszor a múlt miatt érzem azt, hogy a jelenben valami nagyobb és mélyebb dolog történik a szereplők között. Az is tetszett, hogy ennyi belső vívódás, gondolat zajlott le bennük, mert számomra ezáltal lett még izgalmasabb a „kapcsolatuk”. A végére icipicit sokkaltam már a pikánsabb jeleneteket, kicsit elvitték számomra a hangsúlyt a lényegről: a veszteség feldolgozásáról és a PTSD nehézségeiről.

A kezdetektől fogva kíváncsi voltam Violet Eaton történetére, amit most meg is kaptam, és ahhh… imádtam! Bevallom, kicsit másra számítottam vele kapcsolatban, de ez közel sem probléma, csak kicsit meglepett. Tetszett, hogy próbált önálló lenni, kiszakadni a bátyjai szeretettel teli, de korlátozó védelméből. Aztán ott volt Cole… az előző részben szívesen megcsapkodtam volna és nem mondhatom, hogy itt nem vetődött fel bennem néha ugyanez a gondolat. Mindenesetre ő volt az, aki megint ráébresztett arra, hogy a morgós, „megtört” férfiak a gyengéim a könyvekben. Bevallom nem igazán arra számítottam Cole „bajával” (ez a szó nem jó rá, de amit használni tudnék az spoileres) kapcsolatban, ami kiderült.

Örömmel láttam viszont a korábbi kötet főszereplőit, Billie ismét számtalanszor megnevetetett a humorával. S végül, Billie és Cole őszinte beszélgetése lett az egyik kedvenc elemem a történetben.

A lóversenyek világa ismét nagyon izgalmassá tette a dolgokat. Ráadásul még kíváncsibb lettem a folytatásra… egyelőre nem tudom, hogyan fogja megszerettetni magát Stefan Dalca az eddigi főszereplőkkel, de majd kiderül.

Mindent összevetve, én szerettem ezt a könyvet a hibáival együtt. A karakterek érdekesek voltak, fejlődtek és változtak. Aminek kimondottan örültem, hogy nem volt felesleges drámai konfliktus, felnőtt módjára oldották meg végül a problémát.

Az én szívemben célba ért, bátran tudom ajánlani a cowboyos romantikus történetek szerelmeseinek!♥

***

Köszönöm a kötetet a Kossuth Kiadónak!

***

Forrás: saját kép 

***

Kedvenc idézeteim:

"– Igazi kis pozitív napsugár vagy, tudsz róla?"

*

"Lehet az ember szerelmes valakibe, akivel még sosem találkozott? Akit soha nem látott?"

*

"– Igazi kis pozitív napsugár vagy, tudsz róla?"

***

A könyv adatai:

Író: Elsie Silver 

Teljes cím: Célfotó 

Eredeti cím: A ​Photo Finish

Oldalszám: 382 oldal

Kiadó: Kossuth Kiadó 

Megjelenési év: 2025 (puhatáblás, élfestett)

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka