Sarah A. Parker: Holdkelte - vélemény
Ez a könyv… engem teljesen magával ragadott és elvarázsolt. Volt egy-két hibája, de eltörpültek amellett, hogy mennyire szerettem a történetet és a karaktereket is. ♥
Sarah A. Parker: Holdkelte
Fülszöveg:
A Teremtők sosem gondolták volna, hogy szeretett sárkányaik a haláluk után az égbe emelkednek, és gömbbé görnyedve, a gravitáció határán túl lebegnek, sírkövekként szórva tele az eget. Holdakként.
Arra pedig végképp nem számítottak, hogy egyszer majd le is hullanak.
Raeve, a Fíur du Ath lázadó törzs megbecsült tagja, gyilkolásra született. Feladata: teljesíteni a parancsot lebukás nélkül. De amikor a Korona egy hírhedt fejvadászt bérel fel az Ath egyik tagjának elfogására, Raeve világa fenekestül felfordul. Vér ontatik, szívek szakadnak, és Raeve a Nemesek Testületének kezére kerül – azoknak a dupla gyöngyű elementáloknak, akik politikai jelképnek szánják őt. Csak a halál hozhat számára szabadulást.
Gyászának súlya alatt roskadozva Kaan Vaegor lesújtott egy királyra, majd fejére tette annak megolvadt koronáját. Azóta megállás nélkül kutat valami után, ami elcsitíthatná mellkasában az örök fájdalmat. Egy holdszilánk nyomában jut el Gorum hírhedt börtönébe, ahol olyasmire bukkan, ami darabokra szaggatja mindazt, amit valaha valóságnak hitt: egy bilincsbe vert csodára, akinek tekintetében csak düh lobog… és vér szennyezi a kezét.
A múlt visszhangjai ott vibrálnak közöttük.
Történetük jóval több annál, mint amit a felszín mutat – de vannak igazságok, amelyek túl mérgezők ahhoz, hogy kimondjuk őket.
***
Értékelésem:
Ez a könyv… engem teljesen magával ragadott és elvarázsolt. Volt egy-két hibája, de eltörpültek amellett, hogy mennyire szerettem a történetet és a karaktereket is. ♥
A szerző írásmódja nekem tetszett. Sok volt a leírás, kicsit kevesebb a párbeszéd, ami nekem nem okozott problémát, mert még így is megfelelő arányúnak éreztem. Bár azt meg kell jegyeznem, hogy az elején kicsit bele kellett rázódnom, mert Sarah azonnal belevágott a közepébe és meg kellett értenem a karakterek közötti kapcsolatokat, az idő múlását és úgymond ezt a különleges, jól felépített világot, mely számos meglepetést tartogatott. Őszintén szólva, kezdő fantasy olvasóknak ezért sem ajánlanám azonnal, mert rengeteg mindenre kell egyszerre figyelni. (Bár van a könyv hátuljában egy kis segítség, ami számomra nagyon hasznos volt.)
Úgy érzem, hogy az írónő valóban egy nagyon egyedi, és széleskörű világot, mágiarendszert, valamint különböző kultúrcsoportokat alkotott meg számunkra. Voltak érdekes szavak, kifejezések és fajok a kötetben – az eredeti szöveget nem ismerve –, de szerintem jól megoldotta a fordító. Az eleje kicsit lassabban indult be, de én nem bántam, mert szeretem a komótosan építkező történeteket, még inkább ha a szerelmi szál is slow burn. Különösen tetszett az, hogy több szemszög is megjelent a regényben, valamint a visszaemlékezések (Elluin naplóbejegyzései) is még tovább fűszerezték az élményt. Az utolsó oldalak pedig rendesen kiakasztottak, mi lesz még itt!?
A főszereplőket én nagyon szerettem, jól szórakoztam rajtuk és párbeszédeiken. Sokszor azonban a szívemet hasogatta darabokra a szenvedésük. Raeve egyébként még az oroszlán bajszát is meghúzgálná – ez a szokás bizonyos szempontból engem Kate Danielsre és/vagy Aelinre emlékeztetett, de ők még piskótak voltak hozzá képest –, nem semmi a csaj. Egy vagány, kemény nő arcát mutatja csípős humorral, de magában rengeteg elnyomott fájdalmat hordoz és rejteget, ami sok problémát, hibát okoz. Kaan (Kazán a T9 szerint, csak mondom) karaktere pedig már az elejétől kezdve vonzott, kicsit sajnálom, hogy nem kapott több fejezetet. A Holdsugár becenévbe amúgy minden alkalommal beleremegtem.
Egyszer-kétszer egyébként felmerült bennem, hogy Kaan többet érdemel, de az a baj, hogy az ő Holdsugarának oldalát is megértettem, főleg, hogy mennyit szenvedett, mennyi minden történt a múltjában és a jelenében is. Ráadásul a feszültség, a kémia is tapintható volt közöttük, így megbocsátottam.
Ha kedvenc mellékszereplőt kéne mondanom, akkor az Veya lenne, kíváncsi leszek, milyen titkokat fedez még fel.
Mindent összevetve, én nagyon szerettem az egész történetet, a karakterek hibáival együtt. Semmit sem bánok, csak jöjjön a következő kötet! És tudom, hogy a történet minősége a legfontosabb, de nem akarok szó nélkül elmenni amellett sem, hogy milyen gyönyörű kiadást kaptunk. Köszönjük!
Akkor ajánlom nektek, ha szeretitek a bonyolultabb, részletesebb világkidolgozást és szeretnétek elmerülni egy igazán egyedi, különleges történetben!♥
***
Hálásan köszönöm a kötetet az Anassa Könyveknek!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézeteim:
"Minél jobban szeret valakit az ember, annál törékenyebbnek tűnik minden."
*
"– A fájdalom… Soha nem múlik el. Nem számít, milyen keményen színlelsz."
*
" – Próbálj meg nyitott lenni arra, hogy elfogadd a segítséget, Raeve. Meg fogsz lepődni, hogy semmi bajod nem lesz tőle. Egy egyszerű segítségkéréstől nem leszhel gyenge. Attól vagy igazi. Emberi."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: Holdkelte
Eredeti cím: The Moon Hatched
Oldalszám: 688 oldal
Kiadó: Anassa Könyvek
Megjelenési év: 2025 (keménytáblás, élfestett)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése