M. L. Wang: Vér ​a fényes égbolton - vélemény

Sziasztok! 

Huh, hát ez nagyon kemény volt. ❤ Az első perctől fogva magával ragadott és elgondolkodtatott. Nagyon élveztem olvasni, még úgy is, hogy már az első 50 oldal után 80%-ig biztos voltam abban, hogy mi folyik a háttérben és végül igazam is lett. Szóval igen, nem kellett sok idő, de igazából nem bántam, mert érdekelt, hogy a karakterek hogyan fogják ezt „feldolgozni”, mit fognak csinálni. A vége tartogatott egy-két (kellemetlen) meglepetést is, de talán így volt a legjobb, mára már megbékéltem vele.

***

M. L. Wang: Vér a fényes égbolton

Fülszöveg:

A mágia ipari utópiává formálta Tiran városát – de komoly árért cserébe. És most eljött a törlesztés ideje.

Sciona négyéves korában vesztette el a szüleit, ezért egész életében úgy érezte, hogy többet kell bizonyítania a diáktársainál. Az azóta eltelt húsz évben minden idejét és energiáját a mágia tanulmányozásának szentelte, azon eszelős vágytól hajtva, hogy teljesítse a lehetetlent, és ő legyen az első nő, akit felvesznek a Legfőbb Magisztrátusba. De amikor felküzdi magát a főmágusi rangra, rájön arra, hogy a valódi kihívások csak most várják. Ráadásul új kollégái hamar az értésére adják, hogy nem látják szívesen, és asszisztensként egy egyszerű takarítót osztanak be mellé.

Csakhogy sem Sciona, sem a többi mágus nem sejti, ki is az új segéd valójában. Thomil egykor nem takarító volt: a várost körülvevő mágikus határon túlról származik, egy nomád vadász törzsből. Tíz éve élte túl azt a veszélyes átkelést, amely a családját elpusztította. Most pedig, hogy egy főmágus mellett dolgozik, végre lehetősége nyílik megérteni azokat az erőket, amelyek elpusztították a törzsét, száműzték szülőföldjéről és a tiraniakat hatalmon tartották.

Ellentmondásokkal terhelt szövetségük során Sciona és Thomil egy olyan ősi titok nyomára bukkannak, amely örökre megváltoztathatja a mágiat – ha előbb bele nem pusztulnak. Sciona egész életét az igazság keresésének szentelte… de vajon mennyit ér egyetlen igazság, ha a civilizáció jövője a tét?

***

Értékelésem:

Huh, hát ez nagyon kemény volt. ❤ Az első perctől fogva magával ragadott és elgondolkodtatott. Nagyon élveztem olvasni, még úgy is, hogy már az első 50 oldal után 80%-ig biztos voltam abban, hogy mi folyik a háttérben és végül igazam is lett. Szóval igen, nem kellett sok idő, de igazából nem bántam, mert érdekelt, hogy a karakterek hogyan fogják ezt „feldolgozni”, mit fognak csinálni. A vége tartogatott egy-két (kellemetlen) meglepetést is, de talán így volt a legjobb, mára már megbékéltem vele.

Első könyvem a szerzőtől, de biztosan nem az utolsó. Bízom benne, hogy a jövőben más regényeit is olvashatom majd magyarul, mert nagyon szerettem az írásmódját és az ötletét is, aminek a kivitelezése is nagyon tetszett. A cselekmény bár kicsit lassú volt és túl sok minden nem is történt (bár ez nézőpont kérdése), számomra nem vált unalmassá, tetszett, hogy lassabban építkezik. A mágiavilággal és a varázslással kapcsolatos információkat kicsit tömörnek éreztem, nehezebb is volt mindent elsőre befogadni, de annál izgalmasabb. A könyvet egyébként egyedinek mondanám – annak ellenére is, hogy milyen hamar ráébredtem a dolgokra.

Már az első oldalak magukkal ragadtak, ugyanakkor a szívem is megszakadt, és teljesen őszintén, a szemem könnybe is lábadt. Valljuk be, elég kegyetlen indítása volt a történetnek, de tökéletesen illett az utána következő dolgokhoz, hiszen egy igencsak kegyetlen világról van szó. Legyen szó más népek vagy éppen a női nem elnyomásáról, vagy egyéb titkokról, rejtélyekről, amik megbújnak a sötétben vagy éppen a fényben. Ahogy az eleje, úgy a vége is kellőképpen sokkoló volt, így összességében úgy érzem, hogy bár én nagyon szerettem, nem mindenkinek való ez a történet. Kíváncsi leszek, ki hogyan vélekedik róla.

Sciona karaktere nem kifejezetten egy olyan főszereplő, akit megszokhattunk és akit mindenki rögtön a szívébe zár. Igencsak érdekes teremtés, akinek megvannak a maga kis (önző) céljai, de örültem annak, hogy a végére nehezen, de sokat fejlődött. Thomilt viszont elég hamar a szívembe zártam. Tetszett, hogy milyen értelmes, intelligens párbeszédeket folytattak egymással – ebben nem akadályozta meg őket az, hogy nagyon más világból valók.

Mindent összevetve, mély és elgondolkodtató történet az első szótól az utolsóig, ami megérdemli az emberek figyelmét. Vannak benne rejtélyek, morális viták és érdekes karakterek, akiknek tettei és szavai gondolkodásra késztetnek. Csillagozás terén egyébként kicsit akadályba ütköztem, mert nem tudtam eldönteni, hogy a legnagyobb csavar kiszámíthatósága miatt levonjak-e csillagot vagy sem. Azóta azonban többet is aludtam rá, és rájöttem, hogy fájna a szívem, ha így döntenék, mert amúgy nagyon szerettem. Érzelmeket váltott ki belőlem és elgondolkodtatott, ráadásul magát az írói stílust, az ötletet és a mondanivalót is zseniálisnak tartom.

Azoknak ajánlom, akik szeretik a komolyabb hangvételű utópisztikus fantasy történeteket! ❤

***

Köszönöm a kötetet az Anassa Könyveknek!

***

Forrás: saját kép 

***

Kedvenc idézeteim:

"– Meghalt? – kérdezte, mert nem akart ránézni Renthornra.

– Szó sincs róla! Nem ütöttem meg olyan erősen.

– Hmmm. Ez igazán sajnálatos."

*

"– Hé! - Sciona megint elnevette magát. Tudom, hogy alacsony vagyok, de annyi idős vagyok, mint a nagybátyád.

– Néha ő is szánalmas.

– Például akkor, amikor nem engedi, hogy hátba szúrj egy késsel?

– Pontosan – felelte habozás nélkül Carra. – Látja? kezdjük megismerni egymást."

*

"– A legerősebb tudatnak és a legkeményebb szívnek is van egy töréspontja."

*

"Miután ezt hangosan kimondta, rádöbbent arra, végre talált egy férfit, aki arra figyelt, amit mondott, nem pedig arra, amit hallani akart."

***

A könyv adatai:

Író: M. L. Wang

Teljes cím: Vér a fényes égbolton

Eredeti cím: Blood Over Bright Haven 

Oldalszám: 448 oldal

Kiadó: Anassa Könyvek

Megjelenési év: 2025 (keménytáblás, élfestett)

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka