B. J. Alexandra: Kelet madara, nyugat virága 2. - vélemény
Sziasztok!
Az első rész lezárása után nagyon kíváncsi voltam a folytatásra, amire végre sort is kerítettem. Olvasás után azt tudom mondani, hogy jobban tetszett, mint az első rész! Tetszett, hogy ennyire a kapcsolatokon, az érzelmeken és az új helyzeteken volt a hangsúly. Kíváncsian várom a folytatást! ❤
B. J. Alexandra: Kelet madara, nyugat virága 2.
Fülszöveg:
A titkokban megbújik az igazság
Alig telt el pár hónap, hogy Theodore Bloom csatlakozott a Déli Kirendeltséghez, már elvesztette egy társát, kis híján meghal, és még elzárást is kapott! Ha ez önmagában nem lenne elég rossz, a várost máslények hada készül megtámadni, miközben a háttérben Theo ellenségei szépen lassan mozgásba lendülnek, hogy az eseményeket a saját ízlésük szerint alakítsák. És mindennek tetejében a Japán Kirendeltség vezetői is feltűnnek, akik igényt tartanának a Mindenség Szemének képességére. Míg Theo egyik nap még máslényekkel hadakozik, másnap már Japánban nyomoz egy olyan ügyben, aminek az égvilágon semmi köze a küldetéséhez. Vagy mégis?
Eközben Hibiya és Catherine kisasszony esküvője egyre elkerülhetetlenebbnek látszik, Rokumo nagy bánatára. Vajon miért ragaszkodik még mindig Hibiyához, mikor a férfi látszólag ki nem állhatja őt? És hogyan fog hármójuk kapcsolata gyökereiben megváltozni, miután Rokumo kis híján életét veszti a várost érő máslénytámadás után? Mi köti össze valójában hármójukat? Mit titkolnak a múltjukból?
B. J. Alexandra Kelet madara, nyugat virága trilógia 2. kötete ott veszi fel a fonalat, ahol szereplőinktől legutóbb búcsút vettünk. A Déli Kirendeltségen belüli intrikák tovább folytatódnak. A szerelmi drámák bonyolódnak. Theo pedig végre számos kérdésére választ kap a küldetésével kapcsolatban. Ezek a válaszok azonban még több kérdést szülnek. És nem is sejti, hogy az igazi veszély talán sokkal közelebb van, mint eddig gondolta volna…
***
Értékelésem:
Az első rész lezárása után nagyon kíváncsi voltam a folytatásra, amire végre sort is kerítettem. Olvasás után azt tudom mondani, hogy jobban tetszett, mint az első rész! Tetszett, hogy ennyire a kapcsolatokon, az érzelmeken és az új helyzeteken volt a hangsúly. Kíváncsian várom a folytatást! ❤
Az írónő írásmódja szerintem sokat fejlődött, korábban is jó volt, mégis úgy érzem, hogy mostanra még kifinomultabban, szebben és izgalmasabban fogalmaz. A hosszú leírások továbbra is jellemzik, de sokkal több párbeszéd is volt, ami még inkább lendületesebbé tette a regényt. A világ kidolgozottsága továbbra is erőssége a történetnek, valamint sok mindenre fény derült – többek között a képességek eredetével vagy Kirendeltségekkel kapcsolatosan. Rengeteg kérdésemre megkaptam a választ, aminek nagyon örültem, ám a végére még több fogalmazódott meg bennem (például a háttérben megbúvó „gonosszal” kapcsolatban is), így kíváncsian várom, hogy milyen meglepetéseket, fordulatokat tartogat még számomra a szerző.
Kimondottan tetszett az, hogy ebben a részben nagyobb hangsúlyt kaptak a kapcsolatok és az érzelmek. Viszont bizonyos szempontból ez kicsit hátrány is volt, mert Theo titkos feladata így a háttérbe szorult és inkább a dráma, valamint Rokumo és Hibaya kapcsolata, féltékenysége lett a mozgatórugó. Ami nem lenne baj, csak így bizonyos szempontból átkötő résznek éreztem, mintsem második kötetnek. Az új helyzet azonban sok jó dolgot is hozott, többek között új dilemmákat, amiknél kíváncsian vártam a szereplők reakcióit, gondolatait. Akciók és nyomozások viszont most is voltak, én nagyon élveztem őket, bár egyszer majdnem szívrohamot kaptam… elég egy szó: kar.
A karakterekkel kapcsolatban csak annyi a mondanivalóm, hogy Hibaya sokat fejlődött, bár párszor szívesen fejbe vágtam volna a hülye fejét. A kedvencem talán még mindig Rokumo, nagyon sok mindenről lemondott és sok mindenen ment keresztül. Theo kicsit kevesebbet szerepelt, mint gondoltam, hogy fog, de szerintem ő is változott, fejlődött. A japán kirendeltséges emberkék tetszettek, kíváncsi leszek, hogy mi történik még velük. A Lounsbury fivéreket továbbra sem bírom, de úgy érzem, hogy fognak még meglepetéseket okozni – főleg az egyikük. Catherine pedig… számomra az ő karaktere mélyrepülésbe kezdett. Az első részben jó irányba indult el, hiszen elkezdett kiállni magáért, most viszont átment egy nyávogó hercegnőbe, aki rettenetesen tudott idegesíteni.
Mindent összevetve, ez a rész nekem jobban tetszett, de azért még mindig volt egy-két problémám a sztorival. Mindenesetre, nagy kíváncsisággal várom a folytatást, mert ismét olyan vége lett, hogy huh.
Akkor ajánlom nektek, ha szeretitek az összetett, kicsit lassabban építkező regényeket, aminek van egy kis fantasy fűszerezése is – bár az nincs túlzásba víve! ❤
***
Ismét köszönöm a bizalmat az írónőnek!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézeteim:
"Elvették az erejét, rabolták az idejét, és rákényszerítették, hogy fájdalmat okozzon Rokumónak. A legkevesebb, hogy végre szabadon eresztik, és végre úgy élheti az életét, ahogyan mindig is akarta, ugye?
Ugye?"
*
"– Te pletykás vénasszony! – köszöntötte őt Theo, ahogy belépett a szobába.
– Igen, tudom, véletlenül kicsúszott. Bocsánatkérésként hoztam neked kaját.
– Ez amúgy is az én ebédem, ami mellől el lettem rángatva!
– És amit elhoztam neked. Látod? Jó fej vagyok! – mondta Rokumo, majd bevetette védjegyévé vált hamis mosolyát."
*
"– Tudom, hogy sok mindent elcsesztem, de mit tehettem volna?
– Kezdetnek növeszthetett volna gerincet. Aztán megtanulhatott volna nemet mondani!"
***
A könyv adatai:
Teljes cím: Kelet madara, nyugat virága 2.
Oldalszám: 480 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Megjelenési év: 2025 (puhatáblás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése