Devney Perry: Napfény - vélemény
Sziasztok!
Mondok egy hazugságot és egy titkot. Az értékelésem első soraiból már tudni is fogjátok, hogy melyik melyik:
1. Untam ezt a történetet, nem igazán volt ez Napfény, inkább csak egy nagy sötétség a karakterek közötti kommunikációhiány miatt.
2. A továbbiakban egyáltalán nem leszek egy bizonyos trope ellen, ha az ilyen is lehet.
Devney Perry: Napfény
Fülszöveg:
A legelső montanai napomon vitába keveredtem egy bevásárlókocsi miatt. A legjóképűbb férfi, akit valaha láttam, a segítségemre sietett, aztán randira is hívott. Épp igent akartam mondani, amikor bemutatkozott.
A Haven River Birtok egyik tulajdonosaként Jax Haven nem volt a főnököm. De valamennyire mégis. Úgyhogy az egyetlen lehetséges megoldást választottam: nemet mondtam, gyorsan leléptem, és úgy tettem az első nap, mintha nem ismerném. Nyilván nem vallhattam be, mennyire bele vagyok zúgva.
A szívem-lelkem beleadom a munkába, de egyre nehezebb úgy tenni, mintha Jax nem létezne. Nem szabad a káprázatos szemére és az elbűvölő mosolyára gondolnom. Nem szabad észrevennem, mennyire dögös a kopott farmerében. És bármennyire jól néz ki cowboykalapban, nem hagyhatom, hogy Jax elterelje a figyelmem.
Minden jól is ment az év végi buliig, ahol túl sok pezsgőt ittam…
***
Értékelésem:
Mondok egy hazugságot és egy titkot. Az értékelésem első soraiból már tudni is fogjátok, hogy melyik melyik:
1. Untam ezt a történetet, nem igazán volt ez Napfény, inkább csak egy nagy sötétség a karakterek közötti kommunikációhiány miatt.
2. A továbbiakban egyáltalán nem leszek egy bizonyos trope ellen, ha az ilyen is lehet.
Édeseim… annyira vártam ezt a történetet és cseppet sem kellett csalódnom! Rettentően örülök, hogy beszereztem! ❤ Bár a cselekmény kicsit lassabban lendült be a szokásosnál, én minden percét élveztem ennek a visszafogottságnak. Tetszett, hogy ennyire karakterközpontú volt a regény, mert így valóban megismerhettem a szereplőket, még akkor is, ha sokáig titkoltak is egy s mást. A levelek néha összezavartak… egyszerűen nem tudtam mire számítsak, szóval míg az első résznél sejtettem, hogy mi lesz a fájdalmas „csattanó”, addig itt teljesen elveszett voltam.
Az írónő stílusáért már a kezdetektől fogva odavagyok, most sem volt ez másképp. Tetszettek a gyönyörű tájleírások, a szórakoztató párbeszédek és az érzelmek mélységei. Teljesen magába szippantott és egészen a végéig el sem eresztett. Amikor pedig megtette, boldogan zártam be a kötetet, hálával és szeretettel telve, mert Jax és Sasha olyanok voltak számomra, mint a napfény… hibáikkal és múltbéli traumáikkal együtt beragyogták számomra az éjszakai sötétséget.
Az kicsit furcsa volt, hogy sokszor nagyokat ugrottunk az időben, de egyszerre érthető is, hiszen ehhez a történethez azért kellett az időbeli haladás, így végülis nem bántam.
A váltott szemszög még inkább dobott a történeten, amit én nagyon értékeltem, mert így már a kezdetekben is kicsit mélyebben megismerhettem a karaktereket. Sasha kicsit sokat titkolózott, amit végül megértettem, de én a titkolózásai ellenére és mellett is könnyedén megszerettem ezt a különleges, erős nőt. A figyelmes, jóképű Jaxot pedig legyünk őszinték… nem lehetett nem szeretni. A közöttük lévő szikrázó feszültséget, kémiát pedig különösen imádtam az első pillanattól kezdve és kíváncsian vártam mi sül ki belőle.
A mellékszereplők között nagyon jó volt viszontlátni Westet és Indyat, valamint a család többi tagját is. Különösen úgy, hogy a végére az ősök is megbékéltek egymással a körülmények hatására.
Összességében, minden percét élveztem és valóban nem leszek mostantól egy bizonyos trope ellen, őszintén szólva sokat hozzá tud adni egy regényhez, ha az jól van megírva. Kicsit sajnálom, hogy nincs több testvér és a „sorozat” végére is értem, de ennyi baj legyen, jön még az utcámba Devney Perry és egyéb sorozatai.
Én nagyon szerettem, így csak ajánlani tudom! Bízom benne, hogy Ti is szeretni fogjátok! ❤
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézeteim:
"Ez a nő… Nem szereti a szekereket. A lovakat. És a bulikat sem. Minden jó dolgot utál az életben?"
*
"– A két dolog egyike, amit el tudok készíteni. – És mi a másik?
– Reggeli vacsorára. Az ölelések és a palacsinta mestere vagyok."
*
"– Néha valami szörnyűségnek kell történnie, hogy elszánjuk magunkat a váltásra."
*
"– Ha elesel, elkaplak."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: Napfény
Eredeti cím: Sunlight
Oldalszám: 352 oldal
Kiadó: Kossuth Kiadó
Megjelenési év: 2025 (puhatáblás, élfestett)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése