Tracy Wolff: Hadakozás - vélemény

Sziasztok! 

Őszintén szólva, rettentő lassan haladtam vele, ami főként annak volt köszönhető, hogy találtam egy zseniális kínai sorozatot, amit le „kellett” darálnom. Utána viszont már jobban belevetettem magam és elég hamar be is fejeztem a masszívsága ellenére is. Nem bántam meg, hogy elolvastam, mert tetszett. ❤ Ennek ellenére, bármennyire is szeretem a könyvsorozatot, látom a hibáit és itt már sokkal többet felfedeztem. Itt már több sebből vérzett a sztori és itt nem csak a szereplőket értem.

***

Tracy Wolff: Hadakozás

Fülszöveg:

Spoileres fülszöveg

„Ez egyáltalán nem az ő hibája. Ha viszont most megölöm, miközben tehetetlenül hever előttem a földön, az igenis az én hibám lesz. Ezzel a bűnnel pedig nem fogok tudni együtt élni.”

A Katmere tanárait és diákjait elrabolták, közeleg a háború. Az elmúlt évezredek legpusztítóbb, legvéresebb háborúja, amely a természetfeletti lények uralma alá hajtaná az emberiséget, és Cyrust az egész bolygó teljhatalmú urává tenné. Egy háború, amelyre nincsenek felkészülve, egy véres sakkjátszma, amelynek nem ismerik a szabályait. Mégis mit tehet egy tucat tinédzser, hogy mindezt megakadályozza?

***

Értékelésem:

Őszintén szólva, rettentő lassan haladtam vele, ami főként annak volt köszönhető, hogy találtam egy zseniális kínai sorozatot, amit le „kellett” darálnom. Utána viszont már jobban belevetettem magam és elég hamar be is fejeztem a masszívsága ellenére is. Nem bántam meg, hogy elolvastam, mert tetszett. ❤ Ennek ellenére, bármennyire is szeretem a könyvsorozatot, látom a hibáit és itt már sokkal többet felfedeztem. Itt már több sebből vérzett a sztori és itt nem csak a szereplőket értem.

A szerző írásmódja egészen eddig nem zavart, most viszont kicsit úgy éreztem, hogy gyerekesebb lett… vagy nem is tudom, hogyan fogalmazzak, de nem voltam teljesen elégedett. Se a stílussal, se a cselekmény menetével, se a karakterek döntéseivel. A humor az jó volt, de néha erőltetettnek éreztem már. Korábban még nem gondoltam feltétlen azt, hogy túl hosszú lenne egy kötet, de most olyan volt, mint egy túlnyújtott rétestészta. A történet valójában csak pár napot fedett le – szerintem ez bosszantott leginkább –, mégis annyi minden történt ez alatt a 912 oldal folyamán, mint egy másik regényben egy év alatt. Ez részben nem baj, mert azt mutatja, hogy besűrűsödtek az események és hamarosan ott van a végső csúcspont, részben viszont baromi zavaró volt, mert már nem tudtam követni pontosan mennyi idő is telt el. Sőt, volt egy-két olyan esemény is, ahol fogtam a fejem, hogy WTF (lásd kőszörnyhadsereg tábornokával kapcsolatos „büntetés”!?)… nem tudok mást mondani a dologra, minthogy gyerekes.

Szóval olvasás közben egy-két negatív érzés sajnos felmerült bennem, ez ellen nem tudtam tenni, de összességében pozitívan csuktam be a könyvet, főleg a vége miatt, illetve egy-két olyan csavar miatt, amire nem gondoltam. Emellett a fejezetcímek továbbra is zseniálisak voltak, nagyon élveztem „megfejteni”, hogy mit is takarnak pontosan. Az is tetszett, hogy még jobban elmélyültünk a világban, kicsit többet tudtunk meg róla és több érdekes szereplő is felbukkant, akiken vagy nagyon jót nevettem, vagy kicsit bizonytalan voltam velük szemben… nem tudtam, melyik oldalon is állnak valójában. Ráadásul Hudson képességének kegyetlenségére is fény derült, amit bevallom, kicsit megkönnyeztem… tényleg mindennek ára van.

Kimondottan örültem annak, hogy végre csak Hudson és Grace van – nincsenek kétségek. Őket továbbra is szerettem, bár Grace karakterével kapcsolatban kialakult bennem egyfajta idegesség. Kiderült, hogy még alig 7 hónapja van az akadémián, és még kevesebb ideje tud arról, hogy a természetfeletti lények léteznek… mégis mennyi mindent tud már csinálni, pedig valójában SEMMIT nem tud a saját fajáról. Emiatt pedig rendszerint rossz döntéseket is hoz, vagy legalábbis végül annak bizonyulnak, de a végére azért fejlődött. Hudsonra viszont semmi panaszom nem lehet.

A mellékszereplők közül több is a szívemben van továbbra is, többek között Remy, Calder, Macy (bár egy ponton fogtam a fejem), Flint (bár néhány Hudsonnal kapcsolatos megjegyzéséért agyoncsaptam volna egy lapáttal), Mekhi és most már talán ismét Jaxon is. Volt egy-két fájdalmas pillanat több mellékszereplővel kapcsolatban is, és voltak olyanok is, akiket elveszítettünk. Egy-kettő nem feltétlen lepett meg, mert a szerző már korábban is könnyebben feláldozott pár személyt, de itt volt egy igazán fájó pont is számomra.

Mindent összevetve, nem volt annyira borzasztó, de zavart az ismétlődés, a húzás -halasztás és az, hogy máris száguldottunk egyik eseménytől a másikig, miközben még fel sem dolgoztam az azt megelőzőt. A hibák ellenére jól szórakoztam és ettől függetlenül tetszett az összetettsége, voltak igazán jó csavarok és a karakterek is fejlődtek, változtak. A vége is jól sikerült, de én itt biztosan lezártam volna a sorozatot, majd meglátjuk, hogy a folytatások mennyire nyerik el a tetszésemet.

Ha szerettétek a sorozat előző köteteit, akkor semmiképpen ne hagyjátok ki!

***

Köszönöm szépen a Cartaphilus Könyvkiadónak és a Moobiusnak a kötetet!

***

Forrás: saját kép 

***

Kedvenc idézeteim:

"- Mert minden nagyszerű ötlet úgy kezdődik, hogy megjegyezzük róla, milyen pocsék."

*

"Hudson Vega az enyém, nem fogom elveszíteni a benne lakozó démonok miatt. Sem most, sem soha."

*

"– Mert van egy tervem – válaszolom neki. – Szóval muszáj lesz bíznod bennem.

– Én bízom benned – súgja Hudson a fülembe.

Erre a szemem forgatom.

– Te csak egy kis hancúrozásban reménykedsz.

– Én mindig hancúrozásban reménykedem. – Átkarolja a derekamat, és magához húz."

***

A könyv adatai:

Író: Tracy Wolff

Teljes cím: Hadakozás

Eredeti cím: Court

Oldalszám: 912 oldal

Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó

Megjelenési év: 2023 (keménytáblás)

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka