Elise Kova: A Föld vége - vélemény

Sziasztok! 

Őszintén szólva, ezzel a kötettel most nem rezonáltam annyira, mint az előzményekkel (Ébredő szél, Lángzuhatag), amit nagyon sajnálok. Szóval bár ezt a részt egy kis hullámvölgynek éltem meg, mégis örülök, hogy ismét elmerülhettem Vhalla és Aldrik történetében és alig várom a folytatást, mert ha az írónő a szívemet akarta szétszaggatni, akkor üzenem, abszolút sikerült ezzel a véggel – bár igazából már meg sem lepődtem. :D ❤

***

Elise Kova: A Föld vége

Fülszöveg:

Spoileres fülszöveg

Egy légben ébredt nő, egy tűzben edzett harcos és egy vérben született fegyver

Vhalla Yarl elérte az északi arcvonalat. Vér és tűz keresztségében megacélozott szíve készen áll a Solaris Birodalom hódításának végső csatájára. Vhalla immár nem a szolgaság és a szabadság, hanem a szolgaság és a halál között kénytelen választani. A sorsfordító tétek közepette a császár vasmarokkal irányítja a sorsát, és rajta áll vagy bukik minden, ami Vhallának még kedves.

Az Ébredő szél című fantasysorozat harmadik kötete, az Earth’s End – A Föld vége a végsőkig fokozza a romantikát, az akciót és a kalandokat.

***

Értékelésem:

Őszintén szólva, ezzel a kötettel most nem rezonáltam annyira, mint az előzményekkel, amit nagyon sajnálok. Szóval bár ezt a részt egy kis hullámvölgynek éltem meg, mégis örülök, hogy ismét elmerülhettem Vhalla és Aldrik történetében és alig várom a folytatást, mert ha az írónő a szívemet akarta szétszaggatni, akkor üzenem, abszolút sikerült ezzel a véggel – bár igazából már meg sem lepődtem. :D ❤

A szerzőt továbbra is a kedvenceim között tartom számon, nagyon szeretem a stílusát. Bár az elején nehezebben rázódtam bele és volt egy-két pillanat, amikor elterelődött a figyelmem, utána már jobban magával ragadott és a végéig el sem eresztett. Ettől függetlenül, volt egy-két dolog, amit negatívumként éltem meg, így nem olyan megelégedéssel zártam be, mint az első kettő regényt. Többek között az zavart, hogy bár a cselekmény haladt előre és a világépítés is bővült, néha úgy éreztem… mintha állnánk. Kicsit ellaposodott a sztori, ugyanazokat a köröket futottuk a császárral, ráadásul még a szerelmi szál „fejlődését”/nyálasságát sem értékeltem annyira, bármennyire is imádom a párost. Mindenesetre, magára a csatára való felkészülés és az elején levő események is izgalmakat nyújtottak, valamint voltak szívszorító, de humoros részek is.

A főszereplő karaktereket továbbra is szerettem, többek között élvezettel olvastam a csipkelődő párbeszédjeiket. Vhalla szerintem nagyon sokat változott, fejlődött – előnyére, bár lehet kicsit gyorsan, ha harcászatról van szó –, amitől már tényleg nem érződött naivnak. (Vicces, hogy Vhalla nevét a mai napig hajlamos vagyok néha Valhalla-nak olvasni.) Aztán ott volt Aldrik… akinek karaktere néha kicsit kiborított. Oh, szeretem én a hősszerelmeseket, tévedés ne essék, de néha nagyooon soknak éreztem, valószínűleg túl nagy ütés érte a fejecskéjét. Bár örültem az érzelmesebb oldalának, úgy éreztem, hogy ez egyáltalán nem az a férfi, akit korábban megismertem. Túlzásnak éreztem, így bár igen, szép, slow burn, mégis intenzív a szerelmük, jobban örvendtem volna kicsit kevesebb romantikus szálnak.

A mellékszereplők közül több kedvencet is ki tudok emelni: Fritz, Elecia, Baldair (igen, végre eldöntöttem hányadán is állunk), illetve Daniel karakterét is kedveltem/sajnáltam.

Összességében, nem volt ez rossz könyv, de az első két részhez képest nekem ez egy hullámvölgy. Nagyon bízom abban, hogy ez a következő kötetig szépen meg fog változni, rengeteg lehetőséget és lehetséges rejtélyt látok még benne. A cselekmény mindenesetre izgalmas volt és nem feltétlenül kiszámítható, a vége viszont bizonyos szempontból igen, hiszen az írónőtől már hozzászoktam a kikészítő függővégekhez.

Minden apró problémám ellenére, ami ennél a résznél felmerült bennem, ezt a sorozatot nyugodt szívvel tudom ajánlani a slow burn és a fantasy szerelmeseinek! ❤

***

Köszönöm a Kossuth Kiadónak a kötetet!

***

Forrás: saját kép 

***

Kedvenc idézetem:

"- De ha valakiért, érte megéri megbuggyannom. Túlságosan belehabarodtam ahhoz, hogy most feladjam, hogy elengedjem."

*

"Nem születtél a vezérüknek, hanem kiválasztottak. És ez sokkal többet nyom a latban."

*

"Az otthon az, ahol ő van."

***

A könyv adatai:

Író: Elise Kova

Teljes cím: A Föld vége

Eredeti cím: Earth's End

Oldalszám: 352 oldal

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenési év: 2025 (puhatáblás)

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka