Abby Jimenez: Sose felejts el engem - vélemény

Sziasztok! 

Mindig örömmel vágok bele egy új Abby Jimenez könyvbe, így volt ez most is.♥ És igen, tetszett, szerettem ezt a történetet, bár sokkal komolyabb hangvételű volt, mint az eddigi könyvei. Amivel nincs baj, de a borítója egyáltalán nem ezt sugallja. Erre a regénye készen kell állni, mert olyan érzékenységgel mutatja be az Alzheimer-kórral járó fájdalmakat, hogy az ember szívét rendesen összecsavarja.

***

Abby Jimenez: Sose felejts el engem

Fülszöveg:

Egy könyv, amelyet nem fogsz egyhamar elfelejteni.” – Steven Rowley New York Times bestsellerszerző

Lehet, hogy nem létezik tökéletes pasi, de Xavier Rush elképesztően közel áll hozzá. Jóképű állatorvos, aki olyan, mint egy görög isten, és egy apró cicát ölelget. Egyből igent mondanál, ugye? Legalábbis addig, amíg Xavier ki nem nyitja a száját, és be nem bizonyítja, hogy még a szoborszerű istenek is képesek totál baromságokat mondani. Persze Samantha semmit sem szeretne jobban, mint bebizonyítani, hogy a férfi téved…

…kivéve persze, ha be tudja ismeri, hogy hibázott.

Engesztelésül Xavier elhívja egy randevúra. Talán a világtörténelem valaha volt legjobb randija után Samanthát teljesen összezavarják az érzelmei. És arra is rádöbben, hogy mivel a családja válságban van, most szóba sem jöhet egy kapcsolat. Könyörög Xaviernek, felejtse el őt. Úgy emlékezzen az együtt töltött éjszakájukra, mint egyetlen tökéletes pillanatra. Bármennyire is fáj.

Csakhogy a távolság és az idő korántsem elég ahhoz, hogy elfelejtsék egymást, és azt, ami köztük van. És csak egyetlen dolog lehet jobb egy tökéletes emléknél; egy közös élet, amelyet szerelemben élnek le.

Abby Jimenez USA Today és New York Times bestsellerszerző regénye két össze tartozó lélek szerelméről mesél, amely olykor könnyeket csal a szemünkbe, máskor pedig örömteli mosollyal ajándékoz meg minket.

***

Értékelésem:

Mindig örömmel vágok bele egy új Abby Jimenez könyvbe, így volt ez most is.♥ És igen, tetszett, szerettem ezt a történetet, bár sokkal komolyabb hangvételű volt, mint az eddigi könyvei. Amivel nincs baj, de a borítója egyáltalán nem ezt sugallja. Erre a regénye készen kell állni, mert olyan érzékenységgel mutatja be az Alzheimer-kórral járó fájdalmakat, hogy az ember szívét rendesen összecsavarja.

A szerző írásmódját továbbra is szeretem, ez nem változott. Tetszik, hogy bátran nyúl fájdalmasabb témákhoz is és azokat megfelelően, hitelesen kezeli. A történet érzelmekben gazdag, egyrészről humoros, másrészről viszont nagyon fájdalmas. Feltárja előttünk, hogy mivel is jár, mit is jelent egy családtag betegsége… mennyi küzdelemmel, fájdalommal, fáradtsággal és gondoskodással jár. Bizonyos szempontból az élet minden szereplőjét máshogy érinti, de végső soron, a szeretet segíti át az embert a nehézségeken.

Örültem annak, hogy a regény váltott szemszögű, ezáltal még mélyebb lett a történet, hiszen mindkét főszereplő életébe és az azzal járó megpróbáltatásokba beleláthatunk. Xavier látszólag talán kissé mogorva volt, de annál gondoskodóbb és jószívűbb. Samanthát is kedveltem, csodálatos humorral rendelkezett. Éreztem közöttük a kémiát, a mély érzéseket is, eléggé egy hullámhosszon voltak. Mégis őszintén szólva, kicsit úgy éreztem, hogy Xavier sokkal többet beletett a kapcsolatba, sokkal több mindent áldozott fel. Persze, a nőnek is rengeteg problémája és nehézsége volt, ezt megértem, de valahogy mégis kicsit csalódtam, hogy arányaiban nem éreztem benne annyira… a törekvést. Ez kicsit bosszantott, de egyébként imádtam őket.

A mellékszereplők között is voltak olyan karakterek, akiket a szívembe zártam. Szerettem Sam nővérkéjét, aki egyedülálló anyukaként áll helyt a világban. Kedveltem a gyerkőcöket és a gondoskodó nagymamát is. Aztán ott volt a kissé ellentmondásos, szókimondó fiútestvér, aki bár néha kicsit talán idegesítő volt, de számomra a végén annál szerethetőbb. Ahogy az édesapa is, aki a legtöbbet adta magából, még ha az elején nem is így láttam át. És végül Lisát… aki nap, mint nap, percről perce veszített önmagából, a múltjából. Nagypapám utolsó éveiben demenciával küszködött, így bár amolyan külső szemlélőként, de már átéltem, milyen nehézségekkel (és apró örömökkel) jár ez a nehéz helyzet. A könyvet elolvasva viszont most még inkább becsülöm mamám türelmes gondoskodását.

Összességében, nem csalódtam a könyvben, de egyáltalán nem erre az érzelmekben gazdag, szívszorítóan fájdalmas családi drámára és belső vívódásokkal teli regénye számítottam.

Azoknak ajánlom, akik nem rettenek vissza a keményebb, mélyebb témáktól, melyek megfelelő érzékenységgel és életszerű módon van feldolgozva!

***

Köszönöm a regényt az Álomgyár Kiadónak!

***

Forrás: saját kép 

***

Kedvenc idézeteim:

"– Az állatorvos barátod valószínűleg úgy néz ki, mint Farquaad nagyúr.

– Úgy néz ki, mint az Éjszaka Udvarának főura, és te még csak a nyomába sem érhetsz! – […]."

*

"Semmi sem motivál jobban, mint amikor azt mondják nekem, hogy nem tudok megcsinálni valamit."

*

"Néha a kihívások, amelyekkel szembe kell néznünk, vagy megtörnek, vagy erősebbé tesznek bennünket.

És néha mindkettő."

***

A könyv adatai:

Író: Abby Jimenez 

Teljes cím: Sose felejts el engem 

Eredeti cím: Say You'll Remember Me

Oldalszám: 432 oldal

Kiadó: Álomgyár Kiadó

Megjelenési év: 2025 (puhatáblás)

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka