Markus Zusak: A könyvtolvaj - vélemény
Sziasztok!
Az elején kicsit bele kellett rázódnom a stílusába, szokatlan volt számomra ez a narrátori elbeszélés, de annál egyedibbnek éreztem, hiszen maga a Halál mesélte el a fiatal könyvtolvaj történetét. Őszintén szólva, volt egy pont, amikor majdnem letettem… de szerencsére nem tettem. Ez a könyv… nem egy könnyed olvasmány, a végén a lelkemet is kisírtam rajta. Nehéz is értékelni, mert bár szerettem, de a téma baromi megterhelő volt számomra.
Markus Zusak: A könyvtolvaj
Fülszöveg:
1939, a náci Németország
A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi.
Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek.
Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki.
És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.
2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében.
Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.
***
Értékelésem:
Ezzel a kötettel, akkor találkoztam először, amikor pár évvel ezelőtt a bookstás nyereményjátékom alkalmával a nyertes ezt a könyvet kérte. Már akkor elkezdett érdekelni, de kicsit féltem is tőle. Idén már nem húztam tovább az időt, belevetettem magam.
Az elején kicsit bele kellett rázódnom a stílusába, szokatlan volt számomra ez a narrátori elbeszélés, de annál egyedibbnek éreztem, hiszen maga a Halál mesélte el a fiatal könyvtolvaj történetét. (Néha felbosszantott azért, hogy néhány dolgot „elspoilerezett”, bár talán pont így lett még hatásosabb.) Őszintén szólva, volt egy pont, amikor majdnem letettem… de szerencsére nem tettem. Ez a könyv… nem egy könnyed olvasmány, a végén a lelkemet is kisírtam rajta. Nehéz is értékelni, mert bár szerettem, de a téma baromi megterhelő volt számomra.
Megbántam-e, hogy elolvastam?
Erre viszont könnyű a válasz: nem. ❤
Ez a kötet több lett, mint gondoltam. A szavaknak valóban ereje volt, a hideg többször is kirázott – magát az értékelést írva is ugyanez a helyzet. A szerző gyönyörűen fogalmaz, a téma pedig pontosan annyira kegyetlen, mint amire számítani lehet az alapján, hogy a náci Németországban játszódik. A történet minden egyes szava szívszorító, a halál keserűsége és a szeretet fontossága kéz a kézben járt egészen a végéig.
A karaktereket nagyon megszerettem, főleg a kis Lieselt, de nem maradt el sokkal tőle Hans (jaj, Papa), Rosa, Max és Rudy sem. A szívem megszakadt, amikor bármi történt a szereplőkkel.
Összességében, szerettem, de nem fogom azt mondani, hogy a jövőben sok ehhez hasonlóan megrendítő történelmi regényt szeretnék olvasni, mert őszintén szólva, nagyon megrázó volt a náci Németország történéseiben elmerülni. Ám úgy érzem, hogy nem fogok teljesen elzárkózni tőle. Valószínűleg a filmet is meg fogom nézni a közeljövőben.
Azoknak ajánlom, akik szeretik a komolyabb hangvételű, megrázó lélektani fikciókat, amik a múltban játszódnak!
**
Köszönöm szépen az Európa Könyvkiadónak és a Moobiusnak a kötetet!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézetem:
"A csönd egyáltalán nem néma és nyugodt, és nem béke."
*
"Olyan volt, mint valami varázslat, mint maga a szépség, mint egy csillár fénysugarai. Többször is majdnem kihúzott egy könyvet a helyéről, de nem merte megzavarni őket. Annyira tökéletesek voltak."
*
"– Lehet, hogy bűnözők vagyunk, de azért van bennünk becsület."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: A könyvtolvaj
Eredeti cím: The Book Thief
Oldalszám: 540 oldal
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Megjelenési év: 2024 (puhatáblás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése