Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza - vélemény
Sziasztok!
Még csak egyszer olvastam a szerzőtől, méghozzá a Boldogságra kényszerítve című könyvet, amit szerettem, így azóta is néztem milyen más regényei vannak még. Túl gyakran nem olvasok krimit, de néha jólesik, ezért végül Könyvhéten fogtam magam és beszereztem ezt a kötetet, melyet hazafelé már el is kezdtem. Hűha, nem gondoltam volna, hogy ennyire be fog rántani, de így történt és úgy döntöttem, hogy mostantól sokkal többet olvasok majd a romantikus krimi zsánerben. ❤
Jud Meyrin: Lowdeni boszorkányhajsza
Fülszöveg:
Egy kotnyeles újságírónő
Egy kemény nyomozó
És egy kaméleonként rejtőzködő gyilkos
Amikor Lottie Kelsey szomszédja gyanús körülmények között eltűnik, a kíváncsi újságíró azonnal szimatolni kezd. Eddig kultúráról írt az Edinburghi Krónikákba, ám főnöke nem engedi komolyabb témák közelébe. Lottie elhatározza, hogy bármi áron összehoz egy ütős címlapsztorit, és megmutatja, hogy az ő helye nem a kultúra rovatnál van. Nem számol azonban a nyomozást vezető zsaruval, aki egy kanál vízben meg tudná fojtani, és folyton keresztbe tesz neki.
Tristan Huntert egy tragikusan végződő akció után helyezik át Edinburghbe. Gyötri a bűntudat, amiért magára kell hagynia sérült barátnőjét Londonban, de nincs más választása. Amikor egy eltűnés véres gyilkosságba torkollik, Tristan rájön, hogy erre a lehetőségre várt. Ha elkapja a gyilkost, visszatérhet korábbi életéhez. Nem számol azonban a minden lében kanál újságírónővel, aki állandóan beleüti az orrát a nyomozásba, és a feje tetejére állít mindent, amiben eddig hitt.
Lottie és Tristan eszeveszett hajszába kezd az arctalan gyilkos után, aki olyan könnyedén csúszik ki a markukból, mintha szellem lenne, miközben egymással és zavaros érzéseikkel is meg kell küzdeniük.
Mennyire kell elcseszettnek lenned ahhoz, hogy arra vágyj, aki gyűlöl?
Mi fog végül győzni: az elvek vagy a szenvedély?
Vagy a gyilkos, aki senkit sem kímél?
***
Értékelésem:
Még csak egyszer olvastam a szerzőtől, méghozzá a Boldogságra kényszerítve című könyvet, amit szerettem, így azóta is néztem milyen más regényei vannak még. Túl gyakran nem olvasok krimit, de néha jólesik, ezért végül Könyvhéten fogtam magam és beszereztem ezt a kötetet, melyet hazafelé már el is kezdtem. Hűha, nem gondoltam volna, hogy ennyire be fog rántani, de így történt és úgy döntöttem, hogy mostantól sokkal többet olvasok majd a romantikus krimi zsánerben. ❤
Nem is tudom, hol kezdjem. A szerző stílusa zseniális, mesterien ötvözi a fordulatokban gazdag krimit és az erotikus romantikát. A rövidebb fejezetek még inkább ösztönöztek a gyorsabb haladásra, csak úgy repültek az oldalak és már a végére is értem. A történetszál nagyon jól átgondolt, a nyomozás szépen fokozatosan haladt, miközben sok kétséget keltett bennem és a szereplőkben egyaránt arról, hogy ki is az elkövető. Egyfajta feszültség végig érezhető volt, ami az utolsó 100 oldalon még inkább megnőtt, annyi izgalmat tartogatott számomra… elképesztő volt, nagyon élveztem.
Azonkívül, hogy rendkívül akciódús és csavaros jeleneteket tartalmazott, csodaszép helyszínen, skót környezetben játszódott a történet, ami által még inkább a szívembe lopta magát a kötet. Azt még nem tudom, hogy hogyan viszonyulnék egy „száraz” krimihez, de így romantikával/erotikával vegyítve nagyon tetszett.
A szereplőket kedveltem, persze nem tökéletesek, vétettek hibákat és elég csúnyán tudtak viselkedni egymással az előítéleteik miatt (enyhén szólva enemies to lovers, vagy még inkább haters to lovers a kapcsolatuk), de pont ezért szerettem őket, mert így a történet során fejlődtek. Ráébredtek arra, hogy néha több rejlik egy „hírhajhász” újságíró és egy kimért, tetovált nyomozó mögött. Imádtam a feszültséget, a szikrázó kémiát közöttük, a párbeszédeik sok-sok izgalmat tartogattak. További pluszpont jár azért, hogy váltott nézőpontban ismerhettem meg a történetüket.
Lottie Kelsey karaktere számomra szerethető volt, belátta a hibáit és próbált változtatni rajtuk. Néha makacs volt, de végső soron jószívű és eszes. Tristan Hunter pedig… őszintén szólva, az elején eléggé red flagként viselkedett. Kettejük „kapcsolata” egy olyan húrt pengetett meg bennem, amit amúgy nem szeretnék, de itt valahogy annyira jól megfogalmazta az írónő az őrlődést, hogy egyszerűen nem tudtam rájuk haragudni. Emellett tetszett, hogy az idő múlásával formálódtak a férfi gondolatai a nővel kapcsolatban. Na, de bármennyire is hülye tudott lenni, nagyon kedveltem a mogorva nyomozót. Jah, és említettem már, hogy tetovált?
A mellékszereplők közül megkedveltem Agatha és Ian karakterét, kicsit sajnálom, hogy nem kaptak több szerepet.
Mindent összevetve, szerettem az egészet… a fordulatokat, a jól felépített cselekményt és nyomozást, valamint a karaktereket is, így rettentően örülök, hogy végre elolvastam. Bár a krimi szál a hangsúlyos, van benne romantika és erotika is, így azok sem fognak csalódni, akik arra vágynak! Az írónő többi regénye is a listámra került, a második kötetet egyébként már el is olvastam.
Ha szeretitek a romantikát és az izgalmas krimit, akkor én a helyetekben semmiképp sem hagynám ki ezt a sorozatot! Csakis ajánlani tudom! ❤
UI.: Már a második részt is beszereztem és elolvastam… ami khm egy lavinát indított el és előfordulhat, hogy a szerző más könyveit is megrendeltem.
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézetem:
"– Haza kell mennem – motyogta Lottie. – Nem mintha bármi közöd lenne hozzá.
– Miért, Hamupipőke, talán éjfél után tökké változik a hintód?
– Nem, hanem patkánnyá a kocsisom."
*
"– Tényleg nem vagyok jobb nálad, Kelsey – dünnyögte. – Ennek örömére ihatnánk egy sört.
Lottie szeme hatalmasra kerekedett.
– Mi? Te most inni hívsz? Engem?!
– Nincs jobb társaságom.
– Persze, mert olyan pokróc vagy mindenkivel […]"
***
A könyv adatai:
Teljes cím: Lowdeni boszorkányhajsza
Oldalszám: 448 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Megjelenési év: 2025 (puhatáblás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése