Baráth Viktória: A főnök 2., A múlt kísértése - vélemény
Sziasztok!
Az első részt nagyon szerettem, de ennek most valahogy nem éreztem annyira a vibeját… ezt rettentően sajnálom, de remélem, hogy a harmadik majd kárpótol. Majd meglátjuk. ❤
Baráth Viktória: A főnök 2.
Fülszöveg:
A MÚLTBAN ELKÖVETETT HIBÁINK ÉLETÜNK VÉGÉIG KÍSÉRNEK?
Ana Moreno élete darabjaira hullott, miután mindent és mindenkit elveszített, aki számára fontos volt. Az otthonát is kénytelen elhagyni. Az albuquerque-i alvilág királynője immár csak egy kis tijuanai kocsma tulajdonosa. Jóval szerényebben él, de ebben a nehéz helyzetben is megtalálta a boldogságot: új barátokat szerzett, jótékonykodik, és úgy tűnik, a magánéleti gondjai is megoldódni látszanak. Egy nap azonban betoppan hozzá egy rég nem látott ismerős. Ana csak úgy szabadulhat meg a múltja sötét árnyékától, ha elfogadja a férfi ajánlatát. Ehhez viszont kockára kell tennie a saját életét.
Begyógyulhatnak valaha a fájó sebeink? Jóvátehetjük a múltban elkövetett bűneinket? Képesek vagyunk megbocsátani a megbocsáthatatlant? Hogyan léphetünk ki egy olyan világból, ami egykor az életünk része volt?
A többszörösen Aranykönyv-díjra jelölt Baráth Viktória A főnök című regényének folytatásában Mexikóba visz minket, ahol a jót és a rosszat csak egy vékony határ választja el egymástól. Ezt a határt pedig nagyon könnyű átlépni.
***
Értékelésem:
Az első részt nagyon szerettem, de ennek most valahogy nem éreztem annyira a vibeját… ezt rettentően sajnálom, de remélem, hogy a harmadik majd kárpótol. Majd meglátjuk. ❤
A stílus tetszett, a cselekmény kicsit lassabban indult be és nem is volt túlbonyolítva, de voltak igazán jó fordulatok. (Amit az első kötet végén éreztem, bejött, csak kicsit csavartabban.) Az átadás eseményei például különösen tetszettek, az egyik legizgalmasabb rész volt. Bármennyire is voltak problémáim, akkor is olvasmányos maradt, elég gyorsan haladtam vele. A párbeszédeken, beszólogatásokon különösen jól szórakoztam.
Korábban azt írtam, hogy Ana fejlődött, erősebb és önállóbb lett, most viszont… egyszerűen azt éreztem, hogy nem elég, hogy nem tudja, mit kezdjem magával, az életével és az érzelmeivel, még csak önuralma sincs. Általában szeretem, ha egy szereplő hibázik, mert attól lesz emberi, de sajnos ebben a kötetben voltak olyan dolgok, amik miatt végül unszimpatikus lett számomra a karakter. Egyik férfi ágyából a másikba… bármennyire is szerettem korábban a férfi szereplőket is, most csak sajnálni tudtam őket. Meg talán haragudni rájuk, hogy hagyták, így viselkedjenek velük.
Mivel nem a bővített újrakiadást olvastam, így nem ismerem a plusz részeket, de majd egyszer beszerzem, hátha ad valamit számomra, ami miatt nem érzem magam kicsit csalódottnak.
A mellékszereplők közül szerettem Solt és Ricket. Azt utóbbi kimondottan a kedvenc szereplőm lett, ez nem is kérdés. ❤
Voltak vele problémáim? Igen.
A szereplőkben csalódtam? Igen.
Az utolsó fejezet? Nem is tudom mit mondjak, BV igazán tud idegőrlő befejezést írni.
Érdekel a folytatás? Igen.
Ha szeretitek az izgalmas maffiás-romantikus történeteket, na meg a „pofonokat”, akkor ne hagyjátok ki!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézetem:
"– Semmit sem változtál ez alatt a két év alatt – jelenti ki. – Ugyanaz a hisztis, idegesítő nő vagy, akit megismertem.
– Ennek igazán örülök. Legalább nem érzel késztetést, hogy ugyanazt a hibát elkövesd, amit akkor."
*
"Ha igazán fontos nekem, akkor el kell engednem, hadd boldoguljon nélkülem. Én csak visszahúzom őt."
*
"Úgy védelmez engem, mint egy házőrző, épp csak hogy nem vicsorog az illetéktelen betolakodókra."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: A főnök 2. - A múlt kísértése
Oldalszám: 310 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Megjelenési év: 2020 (puhatáblás, azóta megjelent egy bővített kiadás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése