Lynn Painter: A boldogító soha! - vélemény
Sziasztok!
Legszívesebben csak annyit írnék, imádlak Lynn Painter, de ennél sokkal jobban is ki lehet fejteni, hogy mennyire élveztem A boldogító soha! olvasását, ami konkrétan egyben „lecsúszott”. ❤ Mindig azt látom, hogy az írónő felnőttekről szóló regényei jóval megosztóbbak az ifjúságiaknál, ami valószínűleg ezzel is így lesz, de én mindkettőért odavagyok, így szerintem nem csoda, hogy ezt is nagyon szerettem.
Lynn Painter: A boldogító soha!
Fülszöveg:
Amikor Sophie Steinbeck közvetlenül az esküvője előtt megtudja, hogy vőlegénye ismét megcsalta, mindenáron le akarja fújni az esküvőt. Ő maga nem meri bevállalni, ezért egy hivatásos tiltakozó személyében érkezik a segítség, akinek az a feladata, hogy megjelenjen az esküvőkön, és kimondja, amit (általában) egyetlen pár sem akar hallani a szertartáson: „Tiltakozom!”
A lefújt esküvő estéjén Sophie jobban megismeri Max, a hivatásos tiltakozó munkáját: a férfi megmenti az embereket attól, hogy elpazarolják az életüket. Miközben Sophie és Max egyre több időt töltenek együtt, szinte észrevétlenül értékelik át a szerelemről alkotott elképzeléseiket.
***
Értékelésem:
Legszívesebben csak annyit írnék, imádlak Lynn Painter, de ennél sokkal jobban is ki lehet fejteni, hogy mennyire élveztem ennek a könyvnek az olvasását, ami konkrétan egyben „lecsúszott”. ❤ Mindig azt látom, hogy az írónő felnőttekről szóló regényei jóval megosztóbbak az ifjúságiaknál, ami valószínűleg ezzel is így lesz, de én mindkettőért odavagyok, így szerintem nem csoda, hogy ezt is nagyon szerettem.
Igazi komfort szerző nekem, olvasmányos és humoros írói stílusa mindig rávesz engem arra, hogy csak lapozzak és lapozzak, meg se álljak. Az alapötlet egyébként egyedi volt, én nagyon jól mulattam ezen a tiltakozó dolgon. A cselekmény túl sok fordulatot nem hozott magával, de őszintén szólva, nem is volt rá szükség, mert csak szórakozni akartam. S pontosan azt kaptam, amit vártam, így az én figyelmemet végig fenntartotta, egy pillanatra sem vált unalmassá. Persze, vannak benne klisék, de mint tudjuk, én szeretem őket, főleg, ha jól vannak beleírva a történetbe.
Az írónőhöz híven, a sztoriból nem maradhatott ki egy-egy macska sem. Rendkívül jót nevettem Sophie cicái nevének eredettörténetén. Emellett apró sokként ért a lakótársainak kora, mert bevallom, az első fejezetekben elkerülte a figyelmemet ez az apróság. Mindenesetre imádtam a beszélgetéseiket.
Nagyon örültem annak, hogy váltott szemszögű volt a történet, mert így sokkal jobban átérezhettem a szereplők érzelmeit, megérthettem a gondolataikat. Imádtam a kémiájukat, az évődéseiket és a párbeszédjeiket. Mindketten szerethető karakterek voltak, belopták magukat a szívembe. Tetszett, hogy Sophie a végére fejlődött és szerettem a reggeli mogorva Max-et is, nem unatkoztam mellettük.
Mindent összevetve, egyáltalán nem bánom, hogy elolvastam ezt a történetet, mert én rendkívül jól szórakoztam ezen a könnyed regényen. Igazából hibát sem tudnék kiemelni, az írónő mindig tudja, hogyan nevettessen meg, nem szokott csalódást okozni.
Ha szeretitek a könnyed romantikus történeteket, akkor szerintem ezt is szeretni fogjátok! ❤
***
Köszönöm a kötetet a Kossuth Kiadónak!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézetem:
"De az az igazság, hogy ha kitartóan keressük, és nem adjuk fel útközben a csalódások miatt, akkor ránk talál az igazi."
*
"– Csak add meg a címet. Felveszlek, megyünk egy kört a háztömb körül, amíg igent mondasz arra, amit kérek, aztán kiraklak, és mehetsz vissza a családi mulatságba.
– Ez enyhén emberrablásszagú."
*
"– Ittál egy pár pohárral előtte?
– Nem – feleltem, visszagondolva arra a hideg téli napra. – Amint megtudtam, hogy a vőlegényedet Stuartnak hívják, tudtam, hogy jó leszek."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: A boldogító soha!
Eredeti cím: Happily Never After
Oldalszám: 352 oldal
Kiadó: Kossuth Kiadó
Megjelenési év: 2025 (puhatáblás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése