Laura Imai Messina: Amit a szélre bízunk - vélemény
Sziasztok!
A fülszöveg alapján arra számítottam, hogy olyan lesz, mint a Mielőtt a kávé kihűl sorozat, amit nagyon-nagyon szeretek. Ez végül nem volt így, ami nem feltétlen baj. Eleinte kicsit össze is zavarodtam a stílusától, a jelen történései és a múlt emlékeinek váltakozásától, de amint hozzászoktam, megszerettem, mert valóban egy értékes kötetről van szó, a „hibái” ellenére is.❤️
Laura Imai Messina: Amit a szélre bízunk
Fülszöveg:
Jui világa véget ért 2011. március 11-én. Ekkor ragadta el a cunami lányát és édesanyját, ekkor lépett a gyász az élete helyére. Jui nincs egyedül: a szökőár rengeteg ember életét követelte Japánban, és számtalan családot nyomorított meg örökre.
Egy nap különös hírek kezdenek el terjedni a szigetországban: valahol egy kertben áll egy régi telefonfülke, ahol újra hallhatjuk elvesztett szeretteink hangját, és beszélhetünk velük – ha van erőnk hozzá. Jui csatlakozik a telefonfülkéhez zarándoklók seregéhez, ám képtelen megszólalni. A zarándokok között azonban találkozik a feleségét gyászoló Takesivel, akinek a lánya édesanyja elvesztése óta nem beszél. Képesek lesznek visszaadni egymás hangját?
A Japánban élő olasz írónő, Laura Imai Messina óriási nemzetközi sikert aratott regénye lenyűgöző módon mesél a gyászról és a túlélésről.
***
Értékelésem:
A fülszöveg alapján arra számítottam, hogy olyan lesz, mint a Mielőtt a kávé kihűl sorozat, amit nagyon-nagyon szeretek. Ez végül nem volt így, ami nem feltétlen baj. Eleinte kicsit össze is zavarodtam a stílusától, a jelen történései és a múlt emlékeinek váltakozásától, de amint hozzászoktam, megszerettem, mert valóban egy értékes kötetről van szó, a „hibái” ellenére is.❤️
Az írónő stílusa jó, de szerintem hozzá kell szokni, kicsit talán meg kell érteni. Szép gondolatokat fogalmazott meg, mély témákat (traumafeldolgozás, gyász és veszteség) dolgozott fel, miközben okot adott a reményre. Tetszett, hogy néhány japán szokást is megismerhettem.
Legmeghatóbb számomra az a rész volt, ahol Jui vívódott az „anya” szón.
A karakterek érdekesek voltak. Jui és Takeshi szerelme bár előrelátható volt, nem bántam, mert mindketten megérdemelték a boldogságot. Ennek ellenére úgy érzem, hogy ebbe kicsit több érzelmet is lehetett volna még vinni, hiszen minden az egyik pillanatról a másikra történt (amellett, hogy 3 év telt el), a szeretetüket látszólag nem annyira mutatták ki.
Azt sajnáltam, hogy a mellékszereplőket annyira nem ismerhettem meg, eléggé felületes volt a karakterkezelés.
Mindent összevetve, szerettem ezt a történetet, mert értékes gondolatokat fogalmazott meg. Nem szeretnék megfeledkezni a csodaszép borítóról sem, mely számomra szeretetet és nyugalmat sugároz. Mégis úgy érzem, hogy ennél azért kicsit lehetett volna jobban kifejtett is.
Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a japán kultúrát és egy mélyebb hangvételű könyvet szeretnének olvasni!♥
***
Köszönöm az Alexandra Kiadónak és a moobius.hu-nak a kötetet!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézetem:
"Bár az idő telik, annak emléke, akit szerettünk, nem öregszik. Csak mi öregszünk."
*
"A szerelem olyan, mint a terápia, csak akkor működik, ha hiszel benne."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: Amit a szélre bízunk
Eredeti cím: Quel che affidiamo al vento
Oldalszám: 288 oldal
Kiadó: Alexandra Kiadó
Megjelenési év: 2021 (puhatáblás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése