Alex Aster: Lightlark - vélemény

Sziasztok! 

Annyiszor jött szembe velem a Lightlark, hogy „muszáj” volt elolvasnom, nagyon érdekelt mit szeretnek annyian. Olvasás után kijelenthetem, hogy megértem a rajongásukat, valóban egy jó könyvről van szó, élvezettel olvastam. ❤ Ennek ellenére látom a hibáit, kisebb kiforratlanságait, de nagyon ígéretes kezdet volt ez, így nem bánom. Mondom ezt egyébként úgy, hogy nem szeretem annyira a szerelmi háromszögeket és ebben a kötetben erősen jelentkezik ez a trope.

***

Alex Aster: Lightlark

Fülszöveg:

Lightlark ​szigete csak százévente egyszer közelíthető meg, hogy otthont adjon a Centenáriumnak, annak a halálos játéknak, amelyre kizárólag a hat birodalom uralkodói kapnak meghívást. Ez egyben kihívás is, melynek elfogadása esetén a résztvevők kénytelenek szembenézni a sorsukkal, akármi is vár rájuk: győzelem vagy vereség, jutalom vagy végső pusztulás. A most következő Centenárium az utolsó esély a hat uralkodó számára: csak a részvétel által válhatnak képessé a birodalmaikat évszázadok óta sújtó egyedi, kegyetlen átkok megtörésére. Csakhogy minden uralkodó rejteget valamit. Ráadásul megtudják: az átkok megszüntetéséhez az egyiküknek meg kell halnia.

Isla Crown a Vadoncok birodalmának fiatal uralkodója. A Vadoncok veszélyes csábítók, akiket az az átok sújt, hogy meg kell ölniük a szerelmüket. Rettegett és megvetett népnek számítanak, így csak Islában bízhatnak, hogy a Centenáriumnak köszönhetően képes lesz megtörni az őket sújtó átkokat.

A túlélés érdekében Isla bármit hajlandó megtenni, akár hazugságra és csalásra is kész, hogy megmentse népét… A szerelem pedig egyáltalán nem könnyíti meg a feladatát.

***

Értékelésem:

Annyiszor jött szembe velem ez a könyv, hogy „muszáj” volt elolvasnom, nagyon érdekelt mit szeretnek annyian. Olvasás után kijelenthetem, hogy megértem a rajongásukat, valóban egy jó könyvről van szó, élvezettel olvastam. ❤ Ennek ellenére látom a hibáit, kisebb kiforratlanságait, de nagyon ígéretes kezdet volt ez, így nem bánom. Mondom ezt egyébként úgy, hogy nem szeretem annyira a szerelmi háromszögeket és ebben a kötetben erősen jelentkezik ez a trope.

Élvezettel olvastam, ez igaz, de azért voltak olyan elemei a történetnek és az írói stílusnak, amikhez nehezebb volt hozzászoknom vagy éppen az egyik felemnek tetszett, a másiknak nem. Emellett voltak benne olyan dolgok, amik annyira nem tudtak beszippantani, de mindentől függetlenül a Lighlark egy nagyon izgalmas regény, mely számtalan meglepetést tartogat az olvasóknak. Mivel számos ismerős elemet tartalmazott számomra – ezt nem érzem problémának –, így elég hamar rájöttem ki is lesz a cselekmény legfőbb árulója. Az más kérdés, hogy nem tudtam pontosan MIÉRT. Az ajtós dolog is egyértelmű volt számomra, de jót mulattam azon, hogy a főszereplő mennyit szenvedett a megfejtéssel.

Nagyon érdekes volt számomra a világépítés, tetszett, hogy bizonyos „egyensúly” és egyben ellentét volt megtalálható az átkok között, amik a birodalmakat sújtották. Élveztem, hogy mennyi mindent megtudhattam az egész világról, de közben mégis keveset tudtam meg róla, mert sok minden rejtve maradt, ami igazából nem is baj. Kicsit bosszantott azonban, hogy bár a próbák életveszélyesnek voltak beharangozva, annyira nem éreztem annak őket… mert nem is azok tartogatták a legnagyobb kockázatot és tétet, hanem maguk az uralkodók és az egész helyzet, amit rendbe kell hozniuk a Centenárium során.

Isla, aki a Vadoncok fiatal uralkodónője érdekes karakter volt. Egyszerre volt számomra szimpatikus és mégsem. Tetszett, hogy nem tökéletes, voltak hibái, ezáltal lett „emberi” és mégis kicsit zavart a naivitása, ami igazából a múltjának és a nevelőinek volt köszönhető. Ettől függetlenül rendkívül jószívű teremtés, így igazából kedveltem. Szerelmi háromszög lévén két férfi volt a porondon: Grim és Oro, az Éjsötétek és a Verőfényesek uralkodója. Mindketten rejtélyesek és felkeltették az érdeklődésemet, de az én szívemhez az előbbi közelebb helyezkedik el, így kíváncsi leszek a végén kit fog „választani” Isla.

A vége… hát nem mondom, hogy nem haragszom az írónőre, így befejezni egy könyvet… Mindenesetre nagyon várom a következő kötetet, és remélem még számos izgalmat tartogat számunkra a szerző. Ajánlom mindazoknak, akik egy izgalmas, rejtélyekkel és titkokkal teli fantasy regényt szeretnének olvasni! ❤

***

Köszönöm a Maxim Kiadónak a kötetet!

***

Forrás: saját kép

***

Kedvenc idézetem:

"- Én sem tudom, mit élvezek jobban. Felidézni, milyen volt a kardom hegyét a torkodnak nyomni… vagy arra gondolni, hogyan nézne ki a szíved a tányéromon.

– Csak óvatosan, Szívfaló – suttogta a férfi, túlságosan közel állva, szinte a lány fölé tornyosulva. – Lehet, hogy csak úgy odaadom neked."

*

"– Mert szörnyetegek vagyunk, Szívfaló – mondta. – Vagy legalábbis ők ezt gondolják. – Vigyora kiszélesedett. – És a szörnyetegek összetartanak."

***

A könyv adatai:

Író: Alex Aster

Teljes cím: Lightlark

Oldalszám: 480 oldal

Kiadó: Maxim Kiadó

Megjelenési év: 2024 (puhatáblás, már van élfestett verzió is)

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka