Baráth Viktória: A szolgálólány - vélemény
Sziasztok!
Tudni kell rólam, hogy élek-halok a történelmi romantikus könyvekért, volt olyan időszak az életemben, amikor hetekig csak azt olvastam. Így bátran kijelenthetem, hogy egyszerre szeretem az izgalmas és szenvedélyes, valamint az ártatlan és aranyos történeteket. Most mégis el kellett gondolkodnom azon, hogy hogyan is értékeljem A szolgálólányt, mert egyik felemnek nagyon tetszett, a másiknak viszont már annyira nem. Baráth Viktória az egyik kedvenc magyar írónőm, ám pontosan ezért próbálok vele szemben szigorúbb, kritikusabb is lenni. De annak ellenére, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett, a szívem repes az örömtől, hogy a szerző ebbe az irányba is bontogatja szárnyait. Kíváncsi leszek mit alkot még. ❤️
Baráth Viktória: A szolgálólány
Fülszöveg:
A látható sebek begyógyulnak, de a lelkünkön lévők talán soha.
Emma, az első világháború következtében árván maradt fiatal lány képtelen egyedül megküzdeni az élet nehézségeivel. Szerencsére munkát és segítséget kap egyik ismerősétől. Egy London közeli kisváros nemesi családja alkalmazásába állhat mint szolgálólány. Emma egy kicsit sem lelkesedik az új életéért, de muszáj beletanulnia, ha boldogulni akar. A szabadság és az önállóság iránti vágy viszont még most is élénken él benne.
Sir William hazatért a háborúból, de egy része örökre ott maradt. Gépiesen éli életét, megházasodott, az apja téglagyárát igazgatja, és közben igyekszik mindent úgy tenni, ahogyan azt mások elvárják tőle. Legbelül azonban másra vágyik.
Az új szolgálólány érkezése az egész család életét felbolygatja. Főleg Williamét. Hamar megtalálják a közös hangot, és így mindkettőjük sorsa új irányt vehet…
Képes a szerelem ledönteni a társasági és vagyoni korlátokat? Érezheti ugyanazt két ember, akik teljesen különböző életet élnek?
Baráth Viktória első történelmi-romantikus regénye a vágyódásról, a reményről és a tragikus sorsokról mesél, a tőle már megszokott, hamisítatlan stílusban.
***
Értékelésem:
Tudni kell rólam, hogy élek-halok a történelmi romantikus könyvekért, volt olyan időszak az életemben, amikor hetekig csak azt olvastam. Így bátran kijelenthetem, hogy egyszerre szeretem az izgalmas és szenvedélyes, valamint az ártatlan és aranyos történeteket. Most mégis el kellett gondolkodnom azon, hogy hogyan is értékeljem ezt a könyvet, mert egyik felemnek nagyon tetszett, a másiknak viszont már annyira nem. Baráth Viktória az egyik kedvenc magyar írónőm, ám pontosan ezért próbálok vele szemben szigorúbb, kritikusabb is lenni. De annak ellenére, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett, a szívem repes az örömtől, hogy a szerző ebbe az irányba is bontogatja szárnyait. Kíváncsi leszek mit alkot még. ❤️
Kezdjük az alapoknál. A regény borítójába teljesen szerelmes vagyok, elképesztő milyen szép külcsínt álmodtak meg neki a kiadóban. A könyv írásmódja és megfogalmazása tetszett, gyönyörűek voltak a leírások és izgalmasak a párbeszédek. Az olvasás gördülékenységét viszont kicsit akadályozta az, hogy igazából nem voltak rendes fejezetek, csak nézőpontváltások. Ez annyiban volt zavaró, hogy túl hosszúnak éreztem egy-egy „fejezetet”, és lassabban is haladtam vele ezáltal. Illetve a végén sem volt kiírva –, ahogy én megszoktam –, hogy például mennyi idő telt el (pl. x év), ezáltal először nem voltam teljesen tisztában azzal, mi is történik.
Maga a történet számomra izgalmas volt. Már a legelején nagyon tetszett, élveztem az olvasását és a történet alakulását. Jó volt látni ezt a bimbózó kapcsolatot, mely bár számomra kicsit túl hirtelen volt, de gyönyörű volt a maga módján, valamint gyógyító hatással bírt a szereplőkre, azoknak múltbéli sebeire és jelenbéli boldogtalanságára. Boldogsággal töltött el. Tetszett a szereplők között fellobbanó vonzalom és szeretet egymás iránt.
Történelmi romantikus regény lévén kíváncsi lettem volna egy kis történelmi háttérre is, ebből keveset kaptam. Ennek hiánya csak azért okozott problémát, mert így nem értettem meg olyan mélyen a karaktereket és azoknak problémáit, mint lehetett volna. Ettől függetlenül viszont megkedveltem őket, tetszett, hogy egyikük sem volt hibátlan, tudtak fejlődni és „felnőni”. Bár a vállukat nyomta a társadalmi nyomás, bár szerelmük viharos, valamint akadályokkal teli volt, tudtak boldogok is lenni.
A legvége enyhén szólva egyrészről tönkretett (igazi BV), másrészről viszont tetszett, mert nem volt annyira tipikus, meglepetést okozott. Kíváncsi leszek, ha lesz folytatás, akkor mi fog még történni.
Mindent összevetve, megvoltak a maga hibái, de szerettem ezt a történetet, mert egyszerre volt szívmelengető és szívszorító. Tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a könnyedebb, kicsit egyszerűbb történelmi romantikus köteteket! ❤️
***
Köszönöm a regényt az Álomgyár Kiadónak!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézetem:
"Inkább átvészelek néhány álmatlan éjszakát, mint hogy egész életemre csak egy roncs maradjon belőlem."
*
"– Te vagy a napom fénypontja – mondja halkan."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: A szolgálólány
Oldalszám: 320 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Megjelenési év: 2024 (keménytáblás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése