Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt elbúcsúzunk - vélemény

Sziasztok! 

Őszintén szólva, én most kicsit csalódott vagyok, pedig elhihetitek nagyon szerettem a Mielőtt a kávé kihűl sorozat első három kötetet. Nem tudom mi történehetett, de most nem éreztem enyémnek ezt a regény… lehet nem jókor vettem a kezembe, amit nagyon sajnálok. A fülszöveg ellenére nem értettem, hogy hirtelen hogyan kerültünk „vissza az időben”, vissza a Funiculi Funicula kávézóba a Donna Donna kávézóból – nem kaptam „magyarázatot”. Megható volt, néha kirázott a hideg, de számomra közel sem volt annyira szívfacsaró, mint a többi és ezért vagyok igazából szomorú. Bővebb véleményemet lejjebb olvashatjátok. ❤

***

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt elbúcsúzunk

Fülszöveg:

A varázslatos Funiculi Funicula kávézó törzsvendégei jól ismerik a hely legendáját és a rendkívüli lehetőséget az időutazásra, ami nem kockázatmentes, mivel vannak szigorú szabályok, amelyeket be kell tartani.

Kavagucsi Toshikadzu világhírű Mielőtt a kávé kihűl című sorozatának negyedik kötetében az olvasók – a hagyományoknak megfelelően – ismét egy különleges időutazó csoporttal ismerkedhetnek meg: a férjjel, akinek még van valami fontos mondanivalója; a nővel, akinek nem volt lehetősége elbúcsúzni a kutyájától; a nővel, aki nem tudott választ adni egy házassági ajánlatra; és a lánnyal, aki elűzte az apját.

A szívmelengető karaktereket és kísérteties történetmesélést felvonultató Mielőtt elbúcsúzunk című regényben a szerző ismét felteszi a kérdést: Kit látogatnál meg, ha utazhatnál az időben?

***

Értékelésem:

Őszintén szólva, én most kicsit csalódott vagyok, pedig elhihetitek nagyon szerettem az első három kötetet. Nem tudom mi történehetett, de most nem éreztem enyémnek ezt a regény… lehet nem jókor vettem a kezembe, amit nagyon sajnálok. A fülszöveg ellenére nem értettem, hogy hirtelen hogyan kerültünk „vissza az időben”, vissza a Funiculi Funicula kávézóba a Donna Donna kávézóból – nem kaptam „magyarázatot”. Megható volt, néha kirázott a hideg, de számomra közel sem volt annyira szívfacsaró, mint a többi és ezért vagyok igazából szomorú.

Szomorúságom ellenére nem tagadhatom, hogy a kötet hangulata továbbra is egyedi és különleges, valamint értékes gondolatokat fogalmaz meg az első oldaltól az utolsóig. ❤ Az alaptörténet ugyanaz, mint korábban, mégis vártam, hogy visszatérhessek ide. A középpontban most leginkább az emlékezet, a hibás döntések miatti bűntudat, az elmulasztott búcsú miatti lelkiismeret-fordulás volt, melyet a szokásokhoz híven, négy rövid történeten keresztül ismerhettem meg. A tanulság pedig, hogy a pillanatokat épp és akkor kell megélni, amikor történnek. Nem szabad halogatni a dolgokat, mert soha nem tudhatjuk mi történik a szeretteinkkel – legyen az ember vagy házikedvenc. Az érzéseinket ki kell mondani, a problémáinkat és a félreértéseket meg kell beszélni, a kapcsolatokat helyrehozni.

Giling-galang…

A férj

Az első történet egyszerre váltott ki bennem idegességet és meghatottságot. Furcsáltam az egész helyzetet Kadokura professzorral kapcsolatban… annyira érdekes figura volt, nem igazán értettem meg őt. Ennek ellenére elég gyorsan haladtam vele, mert érdekelt, hogy mégis hova lyukadunk ki a végére… mitől fogom azt gondolni, hogy nem katasztrofális apa és férj. Nem mondom, hogy ez feltétlen megtörtént, viszont jóleső érzés töltött el a végén.

A búcsú

Nem tudom ez mit mond el rólam, de ha egy történetet ki kéne emelni, akkor az a második lenne. Bár eleinte kicsit szokatlan volt az alaptörténet, hiszen ebben egy házikedvencet elveszítő gazdi érzéseit, bűntudatát jelenítette meg a szerző, végül talán ez érintett meg a legjobban. Ebben valószínűleg benne van az is, hogy egyszer már én is elveszetettem egy kiskedvencet, így mélyebben meghatott az „elszalasztott”/átaludt búcsú. A vége úgy igazán hidegrázós volt.

A lánykérés

Huh, na itt először nem is tudtam mit gondoljak. A hölgyemény, Hikari eleinte nem igazán volt szimpatikus nekem, valahogy ellenérzést váltottak ki bennem a gondolatai. Aztán ahogy haladtam előre, úgy kezdtem megbékélni vele és mire a végére értem megkedveltem a lányt. S valóban, a Funiculi Funicula kávézó egy olyan hely, mely boldogsággal tölthet el egy embert annak ellenére is, hogy a múltba vagy a jövőbe való utazás nem változtathat a jelenen.

Az elutasítás

Ha Hikari eleinte ellenszenvet váltott ki belőlem, akkor nem is tudom milyen szót használjak arra a lányra, aki elüldözte az apját, nem becsülte meg. Nem értékelte a jelenlétét egészen addig, amíg már nem tehetett „mást”. Fájt olvasni, a végére mégis kicsit kiengesztelődtem, hiszen az emberi érzések mindig is bonyolultak voltak, a sorsok pedig kiszámíthatatlanok. Kei felemlegetése a végén volt az, ami számomra a legszívszorítóbb volt.

Összességében, tetszettek a történetek, főként a befejezéseiknek köszönhetően, de számomra nem voltak annyira meghatóak, mint a korábbiak… nem éreztem késztetést arra, hogy keserves sírásra fakadjak. Most vagy kezdenek kicsit „egyhangúvá” válni ezek a kötetek, vagy tényleg csak rosszkor vettem a kezembe, amit egyébként valószínűbbnek tartok. Ennek ellenére, nem bánom, hogy elolvastam, mert továbbra is úgy vélem, hogy Kavagucsi Tosikadzu történetei kihagyhatatlanok és szükségesek ahhoz, hogy az emberek el tudjanak gondolkozni azon, hogy milyen valódi értékek, megfizethetetlen pillanatok vannak az életükben. ❤

Ha szerettétek a korábbi részeket, akkor ne hagyjátok ki ezt sem!

Megjegyzés: Bevallom, kicsit összezavart, hogy Tokita Kadzu-ból hirtelen Kazu lett ebben a részben. Nem tehetek róla, észrevettem és nem teljesen értettem a változtatást. Bár azóta kiderült számomra, hogy az angol kiadásban Kazu van minden kötetben, mert belelapoztam a boltban. Ez pedig még jobban összekuszálta a gondolataimat, de ennyi baj legyen!

***

Hálásan köszönöm a kötetet a Kossuth Kiadónak!

***

Forrás: saját kép

***

Kedvenc idézetem:

"Sok keresztút van az életben. Minden megbánás egy pillanat műve, amire egyáltalán nem számítunk. Amikor a saját cselekedetünk váratlan eredményt hoz, elkezd gyötörni a lelkiismeret. Hiszen soha többé nem kezdhetjük újra."

*

"De én természetesnek vettem, hogy mindig együtt leszünk, bele sem gondoltam, hogy egyszer talán már nem így lesz. Azt hittem, ez a kapcsolat örökké tart, de tévedtem… Ha tehetném, újrakezdeném, és elmondanám neki, mennyit jelentett nekem. Még akkor is, ha semmi sem változtathatja meg a jelent."

*

"– A jelen nem változik, igaz?

– Így van.

– A múlt sem változik?

– Nem, az sem változik.

– Akkor miért érzem úgy, mintha egy teljesen más emberként tértem volna vissza?"

*

"– Már vártam rád – válaszolta boldogan.

– Micsoda?

– Vártam, hogy meglátogass a jövőből."

***

A könyv adatai:

Író: Kavagucsi Tosikadzu

Teljes cím: Mielőtt elbúcsúzunk

Oldalszám: 256 oldal

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenési év: 2024 (puhatáblás)

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka