Raquel Vasquez Gilliland: A növénybűvölő - vélemény
Sziasztok!
A növénybűvölő kívülről egy nagyon aranyos, imádnivaló és könnyed történetnek látszik, belülről azonban egy nagyon komoly témákkal foglalkozó kötet. Kellemes csalódást okozott!
Raquel Vasquez Gilliland: A növénybűvölő
Fülszöveg:
A legenda szerint a Flores család megsértette a régi isteneket, ezért megátkozták őket, és azóta a család nőtagjai egy csipetnyi varázserővel rendelkeznek.
Sage Flores attól a pillanattól fogva menekül a családja és az „adottsága” elől, hogy a kisebbik húga, Sky meghalt. Ám nyolc évvel később kénytelen visszatérni a szülővárosába. Úgy megy vissza dolgozni a korábbi munkahelyére, mintha belebújna egy régi, kényelmes pulóverbe, és arra használja a képességét a Cranberryi Rózsa Vállalatnál, hogy beszélgessen a növényekkel, és felfedezze a környéken élő különleges példányokat.
A növényvadászat meglehetősen egyszerű munka, de Sage kap egy társat Tennessee Reyes személyében, ami meglehetősen bonyolulttá teszi a helyzetet: ugyanis gimnazista korukban a férfi összetörte Sage szívét, aki a mai napig nem heverte ki a csalódást. A közös munka a felszínre hozza a különleges és kellemes emlékeket, és Sage fokozatosan újra beleszeret az érett és vonzó férfiba.
Sage-nek nincs ideje a romantikára, mert ritka növényeket kell felkutatnia, a halott húga kísértete állandóan meglepi egy bögre kávéval, az idősebbik húga pedig villámokat varázsol az égboltra, amikor dühös. De amikor együtt van Tenn-nel, olyan érzés fogja el, mintha egy réten állna egy nyári zivatar előtt: állandóan szikrázik körülöttük a levegő, így aztán elkerülhetetlen a végkifejlet.
***
Értékelésem:
Ez a könyv kívülről egy nagyon aranyos, imádnivaló és könnyed történetnek látszik, belülről azonban egy nagyon komoly témákkal foglalkozó kötet. Kellemes csalódást okozott! ❤
Nem túl gyakran olvasok mágikus realizmusra épülő regényeket, de azt kell mondanom, hogy gyakrabban kéne rávennem magamat, mert igazán különleges volt. Az írónő stílusa nagyon tetszett, szerintem fantasztikusan ír. Számomra izgi volt az is, hogy a Flores család „csipetnyi” varázserővel rendelkezik, még ha hivatalosan az büntetés is volt a régi istenektől. Az, hogy mindenkinek más képessége volt, számomra üdítőnek hatott. Volt olyan, aki az időjárást tudta befolyásolni, aki látta a szellemeket, aki tudott beszélni az állatokkal, és végül a történet szerint a legfontosabb adottság, Sage-nek kivételes kapcsolata volt a növényekkel, a természettel.
Különösen tetszett az, hogy a könyv valóban több fontos témát is felvetett. Köztük volt a családon belüli erőszak elleni fellépés, az, hogy nem szabad átnézni felette… még ha fáj is, szólni kell, ki kell állni ellene. Sage képessége miatt fontos szerepet kapott az erdőpusztítás, mely tönkreteszi a környezetünket, valamint fókuszt kaptak a növények „érzelmei” és „fájdalmai” is. Ezenkívül téma volt még a gyászfeldolgozás és a problémánk kivetítése, azaz az, hogy hajlamosak vagyunk a bűntudatunk miatt másokat hibáztatni a saját hibáinkért.
A karaktereket én szerettem, bár őszintén megvallva Sage és néhány főbb mellékszereplő néha kicsit idegesítően viselkedett. Ettől eltekintve azonban, kedveltem a női főszereplőt, még akkor is, ha kétségei voltak, mert egy nagyon kitartó nőről van szó. Gyerekként nem lehetett igazán gyerek, mert ő maga nevelte fel a húgait, miután az anyjuk lelépett. Ott volt a dédnagynénjük, de őrá sem lehetett minden esetben számítani. Sage egyszerre volt egy elveszett lány, egy fiatal, akinek anyaként kellett viselkednie, hogy a húgai jól érezhessék magukat, valamint egy nővér, aki vigyázott a húgaira. Aztán megtörtént a sorsfordító esemény és a család tönkrement. A végére ez a kötet több karakter számára is hatalmas változást, pozitív fejlődést hozott, így ennek örültem.
Tenn-ről szólva, kicsit érdekes karakter volt, de végül is megkedveltem, így nem volt probléma. A párosuk miatt tetszett a romantikus szál, bár számomra ez a történet inkább szólt a testvérekről és a fejlődésről, mint a szerelemről. A régi beszélgetéseket Sage és Tenn között élveztem, mert voltak közte nagyon cukik. A „bűncselekmény” közbeni párbeszédeken is nagyon jókat nevettem.
Összefoglalva, én szerettem A növénybűvölőt és nem bántam meg, hogy elolvastam, bár megvoltak a maga kis hibái, (számomra) zavaró tényezői. Ettől függetlenül, ez egy elképesztően szép és elgondolkodtató történet a gyászfeldolgozásról, a megbocsátásról és fejlődésről. Mert bizony, nehéz szembenézni a múlttal, főleg akkor, ha a múlt úgy rohamoz meg minket, mint egy tehervonat. Izgatottan várom a folytatást!
Ha szeretitek az olyan romantikus regényeket, melyben van karakterfejlődés és egy csipetnyi különleges varázslattal van meghintve, akkor ajánlom figyelmetekbe ezt a kötetet! ❤
***
Hálásan köszönöm a kötetet az Anassa Könyveknek!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézetem:
„Mi van, ha néha szét kell rombolni a dolgokat ahhoz, hogy meggyógyítsuk őket?”
*
„A növények sem tudnak a végtelenségig meghajolni, mert előbb-utóbb eltörnek, és ez az emberekre is igaz.”
***
A könyv adatai:
Teljes cím: A növénybűvölő
Eredeti cím: Witch of Wild Things
Oldalszám: 336 oldal
Kiadó: Anassa Könyvek
Megjelenési év: 2024 (puhatáblás, élfestett)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése