Annabel Monoghan: Jövő nyáron ugyanekkor - vélemény

Sziasztok!

Nagyon szerettem az írónő másik magyarul megjelent könyvét, a Nora kilép a forgatókönyvbőlt, mely május elején kirángatott egy éppen kezdődő olvasási válságból, így mindenképpen el szerettem volna olvasni ezt is. Hogy megbántam-e? Egyáltalán nem, mert nagyon szerettem! ❤ Annabel Monoghan pedig bekerült a kedvenc romantikus könyv íróim közé.

***

Annabel Monoghan: Jövő nyáron ugyanekkor

Fülszöveg:

Tengerparti ​szabályok:

Tégy hosszú sétákat a homokban.

Tégy esernyőt minden koktélba.

NE fuss össze az első szerelmeddel.

Sam élete pillanatnyilag jó úton halad. Jack, a vőlegénye orvos, és egyszerűen tökéletes (a szigorú napi rutin tényleg jó dolog). Sam manhattani munkája is szuper (csak ki ne rúgják), és hamarosan részt vesz a kiszemelt esküvői helyszín bejárásán Long Islanden, nem messze a szülei házától. Elvileg minden terv szerint megy, de amint megérkezik, Sam érzi, hogy valami nem stimmel. Itt van Wyatt. Igen, az a Wyatt. De harmincéves nő létére, eljegyzett menyasszony létére semmi oka, hogy pánikba essen, csak mert véletlenül összefut a fickóval, aki tizenhét éves korukban összetörte a szívét. Nem igaz?

Sam itt ül a szülői házban, és az éjszakában átszűrődik, ahogy Wyatt gitározik a szomszédban. Mintha semennyi idő se telt volna el… Rátörnek az emlékek: ahogyan a meztelen bőrük egymáséhoz ért, a fakoronaházban eltöltött éjszakák, és az is, hogy valójában mi lett a kapcsolat vége. Felidézi, milyen is volt annak idején. Ahogy Wyatt újra megjelenik az életében, Sam hiába próbálja letagadni: még mindig van köztük kémia.

***

Értékelésem:

Nagyon szerettem az írónő másik magyarul megjelent könyvét, a Nora kilép a forgatókönyvbőlt, mely május elején kirángatott egy éppen kezdődő olvasási válságból, így mindenképpen el szerettem volna olvasni ezt is. Hogy megbántam-e? Egyáltalán nem, mert nagyon szerettem! ❤ Annabel Monoghan pedig bekerült a kedvenc romantikus könyv íróim közé.

Ahogy a másik kötet, ez sem túl hosszú, így nagyon hamar végeztem vele. Ez persze annak is köszönhető, hogy a regény stílusa, könnyedsége és gördülékenysége azonnal magával ragadott és el sem eresztett. Azonban a limonádé sztoriszál mellett, elgondolkodtató elemeket is tartalmazott, így megvolt a mélysége is, még ha nem is volt annyira „durván” mély.

Tetszett, hogy két idősíkon mozogtunk – a jelenben és a múltban –, ráadásul váltott szemszögű is volt a történet, mely hatalmas megkönnyebbülés volt, hiszen az alapfelállás, a megcsalás esélye – vőlegény, menyasszony és a gyerekkori barát, a „minden” – elég kényes téma nálam. Ám szerintem az írónő nagyon jól kezelte a helyzetet, így egyetlen rossz érzés sem merült fel bennem olvasás közben. (Plusz nem csíptem a vőlegényt, de khm… mindjárt szó esik arról, hogy miért.)

Ha őszinte akarok lenni, én igazán megkedveltem Sam-et, mert Long Islanden fokozatosan megnyílt és a valódi önmagát tudta adni. Ennek ellenére néha jól fejbe csapkodtam volna, hiszen hagyta magát irányítani, befolyásolni és így sokáig nem azt az életet élte, amely igazán boldoggá tette, hanem amit „megszokott”. Ez egyszerre értendő a munkájára, mely bár valóban jól fizetett, nem okozott neki örömteli mindennapokat, és a kapcsolatára, mely őszintén szólva halálra volt ítélve, hiszen Jack nem egyszer és nem kényszer sugallta neki, hogy mit tegyen, mit válasszon, mondjon le a „buta” álmairól. Abszolút nem értette meg őt. Szerencsére azonban még időben észbe kapott – még ha kapott is egy kis segítséget benne.

Aztán ott volt Wyatt, aki teljesen elrabolt a szívem az első percben. ❤ Ha választanom kéne a két könyv férfi főszereplője között, őt választanám, mert bár szerettem Leo-t is, Wyatt – bár, hogy hogyan ejtsem a nevét, arról halványlila fogalmam sincs – testesítette meg számomra az odaadó, humoros, gondoskodó FÉRFIT, aki bármikor képes mosolyt csalni a szeretett nő arcára. Megmutatta Sam-nek, a szemtelennek, hogy milyen az, ha valóban szeretik az embert. A gyerekkori elválásuk oka nagyon megdöbbentett és elszomorított, de örülök, hogy mindketten meg tudtak bocsátani egymásnak és másoknak is.

Mindent összevetve, teljesen odavagyok ezért a könyvért és annak szereplőiért. Biztos vagyok abban, hogy ha a jövőben egy könnyed, kikapcsoló regényre vágyok majd szeretetre méltó szereplőkkel, akkor elő fogom még venni.

Tökéletes strandolvasmány, így én nagyon ajánlom! ❤ Én is ott kezdtem bele úgy igazán bele, és szinte éreztem (a valóságban nem létező, tekintve, hogy egy tónál voltam), ahogy a sós levegő és óceán végigsimít a bőrömön.

***

Köszönöm a kötetet a Next21 Kiadónak!

***

Forrás: saját kép

***

Kedvenc idézetem:

"– Ha az ember az egész életében szeretett valakit, akkor logikusnak tűnik, hogy örökre szeretni fogja."

*

"– Néha hátat kell fordítanunk azoknak a dolgoknak, amikre nincs szükségünk, hogy helyet csináljunk a jövőnek. Üres vászon."

*

"– Láttad ezt?

– Láttam – felelte Wyatt. – Annak a srácnak most rögtön el kellene szaladnia, hogy mentse az életét."

***

A könyv adatai:

Író: Annabel Monoghan

Teljes cím: Jövő nyáron ugyanekkor

Eredeti cím: Same Time Next Summer

Oldalszám: 336 oldal

Kiadó: Next21 Kiadó   

Megjelenési év: 2024 (puhatáblás)

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka