M. L. Eperke: Az Őszi Sziget - vélemény

Sziasztok!

Komolyan mondom, az írónő részről részre egyre többet fejlődik! Az írásmódja, s annak dinamikussága sokkal, de sokkal jobb! A történet és a karakterek is egyre összetettebbek, a fordulatok egyre izgalmasabbak! Ráadásul a feszültségkeltéshez is egyre inkább ért, szóval khm… egyre többet játszadozik az érzéseimmel és a szívemmel. Ha egy izgalmas ifjúsági, slow burn fantasyt szeretnétek olvasni, akkor én Az Őszi erők gyermekei sorozatot bátran tudom Nektek ajánlani! Olvassátok és ismerjétek meg az Ősik kegyetlen, de érdekes világát!❤

***

M. L. Eperke: Az Ősi Sziget

Fülszöveg:

Az ​élet kegyetlen játékában a barátok kénytelenek külön utakon tovább írni az Ősi világ sorsát. Damien nem hisz Amélia halálában, így minden erejét latba vetve kutat utána. Eközben Lucienne és Patrik az Ősi Bizottság romjai között igyekszik hasznossá tenni magát és új életet kezdeni.

Ezekben a zavaros időkben Jin, az Élet Ősi bosszúért szomjazó lánya átveszi az irányítást, és újjászervezi a Bizottságot. Azt azonban senki nem tudja, hogy az ősi hagyományok őre marad-e, vagy saját sötét árnyékát követve még nagyobb káoszba vezeti-e az Ősiket.

Közben Amélia a legendákból ismert Ősi Szigeten találja magát, ahol Alex, az ott élő, különleges képességű Ősik segítségével próbálja enyhíteni a lány szenvedéseit. A hatalmas erővel bíró fiú terve, nem várt következményekkel forgatja fel az Ősi világ rendjét, olyan eseményeket indítva útjára, amelyek megkérdőjeleznek minden addigi igazságot.

Améliának muszáj erősebbé válnia, hogy megbirkózzon a rá váró veszélyekkel és a titkokkal, amik megváltoztathatják az egész Föld sorsát. Küzdenie kell, de ezúttal nemcsak a saját, hanem barátai, és – a sors fintora által – az új ellenségei érdekében is.

***

Értékelésem:

Komolyan mondom, az írónő részről részre egyre többet fejlődik! Az írásmódja, s annak dinamikussága sokkal, de sokkal jobb! A történet és a karakterek is egyre összetettebbek, a fordulatok egyre izgalmasabbak! Ráadásul a feszültségkeltéshez is egyre inkább ért, szóval khm… egyre többet játszadozik az érzéseimmel és a szívemmel (köszi Eperke… :D), ami perszer nem baj, de aaaaah… hol a következő kötet!? ❤

Ahogy a második könyv, ez is teljesen magával ragadott. Számomra nagyon izgalmas volt az egész, annak ellenére, vagy inkább azzal együtt – nézőpont kérdése –, hogy a cselekmény egyszerre csörgedezett lassan és gyorsan. Tudom, hogy ez a kettő ellentmond egymásnak, mégis így éreztem, hiszen bár az eleje kicsit lassabb volt és néha később is befékezett, mégis lendületes és egyre eseménydúsabb lett, nem vált vontatottá.

Tetszett a történet felépítése, a karakterek fejlődése és az egyre mélyebb, érettebb gondolataik. Ráadásul, azt sem tudom mondani, hogy nem kerülgetett a szívroham néha… mert nagyon is közelében voltam. Alig bírtam letenni, repültek az oldalak! A vége pedig ismét… no comment. Miért csinálják ezt velünk az írók!? :D

Mint mindig kihangsúlyozom, nagyon pozitívnak találom azt, hogy a fejezetek rövidebbek, hiszen ennek hála az előrehaladást is gördülékenyebbnek érezni. A fejezetcímekért pedig még mindig odavagyok, mert imádok rájuk bukkanni a szövegben. De a legjobbak akkor is az illusztrációk (amiket amúgy már színesben is beszerezhettek az írónő webshopjában!), melyekbe valósággal szerelmes vagyok. Bárcsak több könyvben lennének ilyen csodás képek! Na és váltott nézőpontú volt, juhúúú!

Améliát mindig is szerettem a hibáival együtt, ez most sem változott, de különösen tetszett az, hogy kicsit bátrabbá, magabiztosabbá vált. Damien ismét belopta magát a szívembe, a kitartása megdobogtatta a szívemet, a csalódásai nekem is fájtak. ❤ Tisztán emlékszem arra, hogy Lucienne karakterét a magabiztossága és játékos személyisége miatt kedveltem meg. Már az előző részben is csalódtam benne kicsit, itt viszont még inkább, mert rettentően döntésképtelen lett és csak ment Jin után, mint akit megbabonáztak. Patrik azonban pozitív csalódás volt, azt kell mondanom, mert bár régebben nagyon irritált, egyre inkább megértem az indítékait. Alex pedig… egyszerre kedveltem őt a hibáival együtt és egyszerre sajnáltam. Kíváncsi vagyok, hogy hova fut még ki a cselekményszáluk.

Mindent összevetve, nagyon örülök, hogy nem álltam meg az első résznél – amit bár szerettem, de „csak” egy erős 3,5 csillagot kapott –, mert az írónő nagyon fejlődőképes és a sztori is egyre izgalmasabb, komplexebb. Izgatottan várom a folytatást, miközben nagyon bízom benne, hogy ott már tiszta szívvel 5 csillagot tudok majd adni mindennek!

Ha egy izgalmas ifjúsági, slow burn fantasyt szeretnétek olvasni, akkor én Az Őszi erők gyermekei sorozatot bátran tudom Nektek ajánlani! Olvassátok és ismerjétek meg az Ősik kegyetlen, de érdekes világát! ❤ Ismét nagyon szépen köszönöm a bizalmadat, Eperke!

***

Forrás: saját kép

***

Kedvenc idézetem:

"– Ezt senkinek sem lehet megbocsátani.

– Soha nem is fogom – mondta Amélia, mély lélegzettel. – Soha nem várnék megbocsátást senkitől. Csak azt tudom tenni, hogy minden nappal egy kicsit jobb leszek, mint tegnap voltam. Jobb magammal és jobb másokkal."

*

"– Azt akartam, hogy mindent, amit szeretsz magadban, együtt szerethessünk – ajka a lányé előtt állt meg."

 *

"A menedék, amit Damien Amélia számára teremtett, olyan lerombolhatatlan volt, olyan elpusztíthatatlan, hogy Amélia tudta: élete árán is kockáztatni fogja annak megőrzését, hogy ez a burok fennmaradjon és örökké védelmezze őket."

***

A könyv adatai:

Író: M. L. Eperke

Teljes cím: Az Őszi Sziget

Oldalszám: 412 oldal

Kiadó: Olvasni Menő Kiadó

Megjelenési év: 2024 (puhatáblás)



***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka

Megjegyzések

Népszerű blogbejegyzések

Brooke Fast: Rabmadár - vélemény