Grace Draven: Ragyogás - vélemény

Sziasztok!

A megjelenés utáni sok-sok negatívabb értékelés és az egyik bartánőm „jóslata” miatt alig mertem nekikezdeni ennek a Ragyogásnak… addig halasztgattam, amíg csak lehetett. Most meg, itt nevetek magamon (ismét), mert bát nem teljesen azt kaptam, amire eredetileg számítottam a fülszöveg, valamint a „szépség és szörnyeteg retelling” megjelölés alapján, de ez egyáltalán nem volt baj. Őszintén? Nekem ez nagyon bejött, rettentő jól szórakoztam a szereplőkön, a különbségeken és a harmónián, ami a két főszereplő között kialakult. Szó szerint nem tudtam letenni. ❤

***

Grace Draven: Ragyogás

Fülszöveg:

Egy ​férfi és egy nő – akiket a kötelességtudat és a politikai játszmák hoztak össze egymással – lassan ráébred, hogy a sors egymásnak szánta őket, miközben egy ellenséges királyság éppen a szétszakításukon mesterkedik.

Egy jelentéktelen herceg

A kai herceg, Brishen Khaskem, már régen beletörődött abba, hogy apja után a bátyja fogja megörökölni a trónt, és ő csupán egy lényegtelen tartalék a család és a királyság számára. Amikor azonban az emberek által lakott Gauri Királyság és a kaiok Bast-Haradis-i Királysága politikai és kereskedelmi szövetséget köt egymással, Brishennek feleségül kell vennie egy gauri nőt, hogy megpecsételjék a megállapodást. A herceg kötelességtudóan beleegyezik a házasságba, és szembesül a ténnyel, hogy menyasszonya épp olyan csúnya, mint amilyenre számított, de mégis sokkal gyönyörűbbnek találja, mint elképzelte.

Egy jelentéktelen udvarhölgy

Ildikó, a gauri király unokahúga, már régen beletörődött abba, hogy csupán érdekházasság szempontjából képviselhet értéket a királyi család számára. Mégis döbbenten értesül arról, hogy nem egy külföldi nemesnek szánják, hanem a kai király kisebbik fiának, vagyis a jövendőbelije még csak nem is ember. De újdonsült férje oldalán elindul az ismeretlenbe, és idővel megtanulja elfogadni a társát, aki bár sötétségbe burkolózik, de lelkét a legragyogóbb fényből kovácsolták.

***

Értékelésem:

A megjelenés utáni sok-sok negatívabb értékelés és az egyik bartánőm „jóslata” miatt alig mertem nekikezdeni ennek a kötetnek… addig halasztgattam, amíg csak lehetett. Most meg, itt nevetek magamon (ismét), mert bár nem teljesen azt kaptam, amire eredetileg számítottam a fülszöveg, valamint a „szépség és szörnyeteg retelling” megjelölés alapján, de ez egyáltalán nem volt baj. Őszintén? Nekem ez nagyon bejött, rettentő jól szórakoztam a szereplőkön, a különbségeken és a harmónián, ami a két főszereplő között kialakult. Szó szerint nem tudtam letenni. ❤ Furcsa történet? Abszolút, de az én furcsa, szeretett történetem.

Bár elég rövid regény, sok minden volt benne. Nekem különösen tetszett az, hogy a könyv jó része az elrendezett házasságra „ítélt” pár kapcsolatának alakulásán, a barátságuk megszilárdulásán és az érzelmek megjelenésén volt a hangsúly. Persze, kaptunk akciót és harcjeleneteket is, amik még izgalmasabbá tették a történetet. Érdekes volt, hogy bár más-más népből (gauri és kai) származott Ildikó és Brishen, rengeteg különbség volt közöttük, életmódban és kinézetben főként (undorítónak nevezik egymást, haha), mégis megtalálták a közös hangot, elfogadták és megértették egymást… összhangban voltak. S végül a vonzódás is elkezdett bimbózni közöttük a különbségek ellenére. Jah, és azt hiszem többször kéne monster romance-t olvasnom, mert szerintem ez volt az első alkalom, de nagyon élveztem.

Örültem annak, hogy váltott nézőpontú volt a történet, mert így mindkettőjük gondolatait és fejlődését nyomon követhettem. Jókat nevettem a vicces párbeszédjeiken és tetteiken, a két nép ételeiről szóló eszmecseréjükön. Ráadásul, bár általában az árnyaltabb szereplőket jobban szeretem, de tudjátok mit? Itt egyáltalán nem bántam a tökéletességet, a kiemelkedő harmóniát! Az, hogy őszintén megbeszéltek egymással mindent, tisztelték egymást… felemelő érzés volt. Odavoltam azért, hogy nem egy újabb insta love-ot olvasok -bár elég hamar összeszoktak barátként –, hanem egy kis fincsi slow burn történetet, mely azért kikerekedett a „végére”.

Ildikó karaktere elég hamar belopta magát a szívembe, mert tetszett az őszintesége, a magabiztossága, az éleseszűsége, valamint a bátorsága. Az, hogy éretten és nem gyerekesen viselkedett, illetve nem nyafogott minden elé kerülő (apró) nehézség miatt, üdítően hatott. (Az Ildikó néven – ebben a történetben legalábbis – nem tudok túllépni… sajnálom. :D Főleg nem egy olyan név mellett, hogy Brishen.)

Brishen is a szívem csücske lett. Szerettem azt, hogy bár ő volt a „szörnyeteg” – bár persze, nézőpont kérdése – nagyon elfogadó, értelmes és szerethető férfi volt. Gyerekkori traumája elszomorított, de örültem, hogy igazi férfi, úriember vált belőle.

A mellékszereplők közül nagyon megkedveltem Anhuset-et és Serovek-et. Remélem a jövőben nagyobb hangsúlyt kapnak. Az anyós és após fronton viszont nem túl jó a helyzet, majd kiderül mi lesz még itt.

Mindent összevetve, nagyon élveztem az egész történetet és cseppet sem bánom, hogy belevetettem magam ebbe a nem szokványos, de szép szerelmi és fantasy történetbe. Szerettem, hogy mennyi mindent megtudtunk a kai és a gauri népről, de remélem, hogy a jövőben kicsit jobban megismerhetjük az előbbi mágiáját és annak apadásának miértjét. A vége pedig… eléggé fájt, függővég a javából, szóval remélem, hogy hamar olvashatjuk a folytatást. S végül, lezárásként azt is leírnám, hogy bár nem egy megszokott szerelmi sztori, főleg azoknak, akik nincsenek hozzászokva a monster romance-hoz – mint például én –, de üdítően hathat a változatosság.

Ha szeretnétek egy kicsit elrugaszkodottabb Szépség és szörnyeteg retellinget olvasni, valamint kipróbálnátok egy könnyedebb, mégis érzelmekkel teli és szép monster romance-t, akkor én tiszta szívvel tudom ajánlani Nektek a Ragyogást! ❤

***

Köszönöm az Anassa Könyveknek a regényt!

***

Forrás: saját fotó

***

Kedvenc idézetem:

"– El kell búcsúznom az anyádtól?

– Csak abban az esetben, ha mazochista vagy."

*

"Uralkodónak lenni többet jelent a vérnél és a születési előjognál."

*

"– Készen áll arra, hogy bilincsbe verjék, hölgyem?

Ildikó belekarolt a férfiba.

– Ügyeljen arra, hogy ne legyen túl széles a mosolya, felség!

Halálra fogja rémíteni a gyerekeket."

*

"– Elhangoznak a jó tanácsaikkal, együttérzően megveregetik a vállam, és azt mondogatják, hogy egyszerűen feküdjek hanyatt, és gondoljak arra, hogy ez a kötelességem a királyommal és a házammal szemben. – Szárazon elmosolyodott. – A többség egyébként azt javasolta, hogy legyen olyan sötét a szobában, hogy az orromig se lássak. És ha már itt tartunk, lehetőleg a maga orrát se lássam."

***

A könyv adatai:

Író: Grace Draven

Teljes cím: Ragyogás

Eredeti cím: Radiance

Oldalszám: 284 oldal

Kiadó: Anassa Könyvek

Megjelenési év: 2024 (puhatáblás)

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka