Emiko Jean: Tokiói tündérmese - vélemény

Sziasztok!

Ma egy ifjúsági kötetről hoztam Nektek ajánlót! Főként a meseszerű történeteket szerető ifjúságnak ajánlom, de ha szeretitek a japán kultúrát, évek óta odavagytok a Neveletlen hercegnő filmek hangulatáért és meseszerűségéért, akkor ez a kötet tökéletes lesz számotokra egy forró nyári estére!❤

***

Emiko Jean: Tokiói tündérmese

Fülszöveg:

Izumi ​Tanaka tizenhét életéve eddig eseménytelenül zajlott le Kaliforniában, egy főleg fehérek által lakott kisvárosban. Bár pontosan tudta, miben különbözik osztálytársai többségétől a családja, amelynek három tagja van: ő, az édesanyja és imádnivalóan büdös kutyájuk, Tamagocsi.

A könnyebbség kedvéért az „Izzy” becenevet használó tinilány barátnője egy olyan nyomra bukkan, amely elvezet eddig ismeretlen apjához, akiről kiderül, hogy nem más, mint Japán trónörököse. Amiből logikusan következik, hogy a szókimondó, polgárpukkasztó Izzy valójában egy hercegkisasszony.

Hamarosan már útra is kel a tengerentúlra, hogy találkozzon sohasem látott apjával, és megismerje az országot, amelyről mindig is álmodozott. Csakhogy hercegnőnek lenni nem csak a báli ruhák és tiarák viselését jelentő szerepkör. Ki kell jönnie valahogyan ármánykodó unokatestvéreivel meg a szenzációéhes sajtóval, sőt, egy barátságtalan, de észbontóan jóképű testőrrel is, miközben el kell sajátítania egy kultúrkör ezeréves hagyományait és szokásait.

Izzy hamarosan meghasonlik a két gyökeresen más világban: otthon sohasem volt eléggé „amerikai”, miközben a Távol-Keleten azt kell bebizonyítania, hogy eléggé „japán”. Összeomlik-e Izumi a korona súlya alatt, vagy boldogan élheti majd új, mesés életét, amíg csak él?

***

Értékelésem:

Hogy miért is akartam én belevetni magam ebbe a könyvbe? Mert kiskorom óta odavagyok a Neveletlen hercegnő filmekért (amik körülbelül annyi évesek, mint én… jesszusom), valamint nagyon szeretem a japán kultúra világot és hangulatot. Így valóban nem volt kérdés, hogy nekem ezt a történetet olvasnom KELL. ❤ Nagyon szerettem minden percét, mert bár az egész történet olyan, mint egy tündérmese, ahogy a címe is sugallja, valójában annál kicsit több, mert van mélyebb tartalma is.

A könyv több alkalommal kacagásra, a komolyabb részek pedig gondolkodásra késztetettek. A reményteljes pillanatok megmelengették a szívemet. A történet realitása persze több sebből vérzett, de szerencsére ennek a regénynek nem is a realitás a célja, mert egy varázslatos „tündérmese”, mely megdobogtathatja az álmodozó fiatalok szívét. Pontosan ez miatt a könnyedség miatt nagyon gyorsan lehetett vele haladni, csak úgy vitt magával a cselekmény. A nyelvezete is könnyű, bár néha-néha megtöri egy-egy japán szó a sorokat, ami akár zavaró is lehetett volna, de mint egy nagybetűs JAPÁN bolondnak (vagy legalábbis régebben igazán nagyon az voltam) meg sem kottyant a dolog. Nagyon élveztem, sokkal izgalmasabb volt így. Azért megemlíteném azt is, hogy van mélyebb tartalma is, mert boncolgatja a társadalmi és faji megkülönböztetés, valamint a kulturális különbség esetén felmerülő diszkrimináció problémáját is.

A regény nagyvonalakban nézve elég kiszámítható, ennek ellenére egy dologgal sikerült meglepnie. Kár, hogy keserű meglepetés volt, mert kedveltem azt a szereplőt. Ám a kiszámíthatóság ellenére egy nagyon szívet melengető történetről van szó, mely tele van szerethető, nem „tökéletes” karakterekkel. Nem tudom én hogyan viselném és hogyan reagálnék arra, hogy Amerikában nem vagyok elég amerikai, Japánban pedig nem vagyok elég japán, de Izumi magára találását érdemes volt végigkövetni. Tetszett, hogy az idő múlásával egyre inkább megismerte önmagát, azt, hogy honnan származik. A bizonytalansága hatására egyre többet akart megtudni a gyökereiről, hogy ne csak azt lássa, ami kibukkan a földből, hanem azt is, ami sok-sok éven keresztül rejtve maradt.

Mindent összevetve, nagyon szerettem, mert bár tényleg kiszámítható volt, egyáltalán nem unatkoztam, elvarázsolt a történet meseszerűsége, a japán kultúra és néhány helyszín kicsit közelebbi bemutatása is. Izumi karakterét kedveltem, az észbontóan jóképű személyi testőrrel való párbeszédeken pedig jókat nevettem. Na meg, ki ad valakinek olyan „becenevet”, hogy Retek:? Haláli! ❤ Illetve bevallom őszintén, picit félek mi lesz a folytatásban, mert én itt is elég lezárást és reményt kaptam, de reménykedjünk a legjobbakban!

Főként a meseszerű történeteket szerető ifjúságnak ajánlom, de ha szeretitek a japán kultúrát, évek óta odavagytok a Neveletlen hercegnő filmek hangulatáért és meseszerűségéért, akkor ez a kötet tökéletes lesz számotokra egy forró nyári estére!

***

Hálásan köszönöm a Maxim Kiadónak a kötetet!

***

Forrás: saját fotó

***

Kedvenc idézetem:

"– Nem biztos, hogy meg kellene bíznom benned.

– Ha nem bízhatsz meg egy hercegnőben, aki mindenhonnan késik és lelép, akkor ugyan kiben bízhatnál?"

*

"– Reina tudja, hogyan kell kitörni valakinek a nyakát, és ehhez csak a saját testsúlyát használja fel. Később majd megtanít rá engem is – mesélem.

Akio megszólítja Reinát.

– Kérlek, nehogy megmutasd neki!

– Már megmondtam neki, hogy nem fogom – feleli Reina, tekintetét egyenesen előreszegezve."

*

"– Veszélyes időtöltés ez a sok gondolkodás – mormogja."

*

"– Mondd csak, van esetleg egy titkos szobád, ahová senki sem léphet be?

– Ez egy nevetséges feltételezés. – Összekulcsolja maga előtt a kezét, kiegyenesíti a hátát. – Nekem egy pincém van erre a célra. Egyenletesebb a hőmérséklet odalent. Ez fontos a holttestek miatt.

Résnyire húzom a szemem.

– Az azért ijesztő, hogy nem tudom eldönteni, komolyan mondod-e, vagy csak viccelődsz velem."

***

A könyv adatai:

Író: Emiko Jean

Teljes cím: Tokiói tündérmese

Eredeti cím: Tokyo Ever After

Oldalszám: 35 oldal

Kiadó: Maxim Kiadó

Megjelenési év: 2023 (puhatáblás)

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka