Ogava Jóko: A házvezetőnő és a professzor - vélemény

Sziasztok!

Ma egy nagyon különleges, japán szerző által írt történetre szeretném felhívni a figyelmeteket, mely nem más, mint a gyönyörű borítóval rendelkező A házvezetőnő és a professzor. Ismerjétek meg az "időn átívelő" barátság szépségét!❤

***

Ogava Jóko: A házvezetőnő és a professzor

Fülszöveg:

A ​briliáns matematikaprofesszornak nem mindennapi problémája van: egy traumás fejsérülés óta mindössze 80 percnyi rövid távú memóriával él.

A professzor életébe belép az éles eszű, fiatal házvezetőnő, akinek az ő gondját kell viselnie.

Minden reggel, amikor a professzor és a házvezetőnő újból megismerkednek egymással, különös és gyönyörű kapcsolat bontakozik ki közöttük. Bár a férfi az emlékeket nem tudja sokáig megtartani, az elméjében még mindig élnek a múlt egyenletei. És a számok, a maguk artikulált rendjében, egy menedéket nyújtó és költői világot tárnak fel mind a házvezetőnő, mind az asszony tízéves kisfia előtt. A professzor képes összefüggéseket felfedezni a legegyszerűbb mennyiségek – mint például a nő cipőmérete – és a világegyetem között, egyre közelebb és mélyebbre vonva életüket egymáshoz, még akkor is, amikor az emlékezete elillan.

Ogawa Yoko A házvezetőnő és a professzor című regénye varázslatos történet arról, hogy a szeretetnek nem vethet véget az idő, és nem a rövid vagy hosszú távú memória gazdagítja az embert, hanem a lelkünkben tartott emlékek, amelyeknek az átadásához bőven elég annyi idő, amennyi adatott nekünk.

***

Értékelésem:

A Mielőtt a kávé kihűl sorozat után úgy döntöttem, hogy szeretnék még japán szerzőtől olvasni, hogy még jobban el tudjak merülni a japán stílusban, a kultúrában, a szokásokban és a felfogásban. Ezért amikor megláttam ezt a könyvet, arra jutottam, hogy nekem el kell olvasnom ezt a különleges, megható történetet. Hogy megbántam-e? Egyáltalán nem, mert nagyon szerettem az ártatlan szépségét. Illetve a vége még azt is elérte, hogy csúnyán könnybe lábadjanak a szemeim. ❤ Ráadásul nézzétek meg, milyen gyönyörűséges borítója van… sőt, megsúgom, a fejezet kezdő oldalak is díszítettek. (Egyébként az egyik kedvenc motívumom a cseresznyefavirág, főleg, ha Japánról van szó.)

A regény nem éppen egy pörgős történet, a cselekmény lassan csörgedezik, mint egy patak, vagy mint egy lassan aláhulló cseresznyefavirág. De talán pont ez a lassú haladás adja a kötet különlegességét, mert minden pillanata értékes. A stílusa eleinte szokatlan volt, ahogy a kávés könyveknél is, de elég gyorsan hozzászoktam… onnantól pedig már csak repültek az oldalak, hogy minél közelebbről megismerhessem a jószívű házvezetőnő és kisfia, valamint a matematika professzor kibontakozó különleges, kicsit furcsa, de időn átívelő barátságát.

A karakterek nagyon szerethetőek voltak. Tiszta örömmel töltött el a házvezetőnő türelme, jószívűsége és kedvessége. Fia, Root még csak tízéves volt, de a baráti kapcsolat, ami kialakult közte és az idősebb, visszahúzódó bácsi között, elragadó volt. A Professzor számok iránti szeretete is elbűvölő volt, már csak azért is, mert a memóriája már sok-sok évvel ezelőtt megromlott egy baleset következtében és csak 80 percig emlékezett a jelenben történtekre, mégis megtalálta a megnyugvást a matematika világának erejében és szépségében. A betegség körülményeiből adódóan sok kihívással álltak szemben, de a jószívű szeretet és gondoskodás megoldotta a problémákat.

Mindent összevetve, ez egy rövid, de nagyon különleges kötet, mely ötvözi az idő és az emlékek erejét, az emberi kapcsolatok fontosságával. A végén tényleg elsírtam magam kicsit, hiszen a szeretet és a kitartás egyértelműen megnyilvánult a lapokon. Egyetlen „problémám” volt, hogy a sok-sok matematikai példa néha kicsit zavaró volt, de minden egyes szám, egyenlet valami érzelmet és szépet takart. (Plusz, én olyan elvetemült vagyok, hogy szerettem a matekot, így megláttam a mondatok szépségét.)

Ha szeretnétek egy különleges és elgondolkodtató, kicsit lassabb folyású történetet olvasni japán köntösben, akkor mindenképpen tudom ajánlani nektek! ❤ (Azért jó néhány matematikai példára és magyarázásra készüljetek fel…, de megéri!)

***

Köszönöm ezt a megható kötetet a Kossuth Kiadónak!

***

Forrás: saját kép

***

Kedvenc idézetem:

"– Az örök igazságok végső soron láthatatlanok, és nem fogjátok megtalálni őket az anyagi dolgokban vagy a természeti jelenségekben, de még az emberi érzelmekben sem. A matematika azonban képes megvilágítani és kifejezni az igazságot. És ebben semmi sem akadályozhatja meg."

*

"A Professzor örömének nem sok köze volt a matematikai példa nehézségéhez. A legegyszerűbb példában is ott élt az a boldogság, hogy megoszhatjuk egymással a helyes megfejtés okozta örömöt."

*

"A Professzort többek között az tette kiváló tanárrá, hogy nem félt kimondani, hogy nem tudjuk. Számára nem volt szégyen beismerni az ismeretlent, hiszen ez egy szükséges lépés volt az igazság felé."

***

A könyv adatai:

Író: Ogava Jóko

Teljes cím: A házvezetőnő és a professzor

Oldalszám: 224 oldal

Kiadó: Kossuth Kiadó

Megjelenési év: 2024 (puhatáblás)

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka