Kate Golden: Ónix hajnala - vélemény
Sziasztok!
Ma egy nemrég megjelent fantasy kötetről hoztam Nektek véleményt, mely egy izgalmas triológia első része. Tudom Nektek ajánlani akkor, ha kezdő fantasy olvasók vagytok, esetleg szeretitek az Üvegtrónt, mert a hangulata engem kicsit arra emlékeztetett. Továbbá akkor is, ha szeretitek a legnépszerűbb kliséket, mert az írónő előszeretettel sorakoztatta fel őket ebben a regényben. ❤
Kate Golden: Ónix hajnala
Fülszöveg:
A sötétség királya elfogta.
Most meg kell találnia magában a fényt.
Arwen Valondale soha nem tartotta magát különösebben bátornak, így végképp nem gondolta volna, hogy egy napon majd a saját élete árán próbálja megmenteni az öccsét. Amikor azonban ez megtörténik, a kontinens legveszedelmesebb királyságának foglyává válik, és a gonosz ónixi király katonáinak gyógyítására kell használnia rejtélyes, mágikus képességeit.
Ráadásul a kastélyt, ahol őrzik, ősöreg, szörnyetegekkel teli erdő veszi körül, így Arwennek nem elég túljárni a fogvatartói eszén: ha meg akar szökni, szövetkeznie kell titokzatos rabtársával. Az illető viszont sajnos éppolyan dühítően viselkedik, mint amilyen agyafúrt – és nagyon úgy tűnik, mintha kéjes élvezettel játszadozna a lány legmélyebb félelmeivel.
Arwennek azonban nincs választása, ebben a helyzetben nem engedhet meg magának olyan luxust, mint a bizalom. Nemsokára ármányos nemesekkel, sötét mágiával és veszedelmes lényekkel kell megküzdenie, ugyanakkor arra is rájön, hogy a gyógyítás ereje mellett olyan képességek is szunnyadnak benne, amelyek csak a megfelelő pillanatra várnak ahhoz, hogy kibontakozhassanak. Ha ez megtörténik, akkor Arwen talán ép bőrrel szabadulhat élete legveszélyesebb helyzetéből.
***
Értékelésem:
Kezdjük azzal, hogy valószínűleg rosszkor olvastam. Úgy érzem, ha máskor vettem volna a kezembe, akkor sokkal jobban szerettem volna, de így most csak annyit tudok mondani, hogy bár tetszett, valami kis plusz hiányzott belőle. Ettől függetlenül nem bántam meg, hogy elolvastam, mert bár nem kötődtem annyira a történethez és a karakterekhez, mint a mostanában elolvasott fantasyk esetében, a cselekmény sodort magával, elég hamar elolvastam a regényt. ❤
Mindig is szerettem a kliséket - ezt mindig elmondom -, ebben a kötetben azonban szó szerint minden egyes fordulatot kitaláltam. Mindent. Reméltem, hogy valamivel sikerül majd meglepnie, de túl nagy meglepetést nem okozott. A korábban leírtak ellenére azonban nem unatkoztam. Szimplán tényleg csak nem vont be annyira, kicsit elhatárolódtam a történettől és a karakterektől. Ez viszont már csak azért is meglepő volt számomra, mert a kötet hangulata az Üvegtrónéra emlékeztetett, amit én rajongásig szeretek, szikrákból keletkezett égető, tomboló tűz van a szívemben miatta. Ezért is mondom azt, hogy sajnos nem jókor vettem a kezembe.
A világfelépítést nagyon szerettem, pontosan ilyen részletességű világbemutatást várok el egy első résztől, de reménykedek abban is, hogy a folytatásban többet is kapunk belőle. Ráadásul még vizuális eszközt – térképet – is kaptunk a világ megértéséhez, mely mindig plusz pont egy könyv esetében. A történet során nem volt hiány mágiából, harcokból és olyan mágikus lényekből, mint a kimérák, a tündérek, a boszorkányok és egy-egy sárkány is feltűnt a színen.
Maga a történetszál és az események alakulásának üteme nagyon tetszett. Egy dolog lepett meg, méghozzá, hogy a főszereplő csajszi többször is kiborított. Pedig több olyan szereplőre is hasonlított – viselkedésben is -, akit korábban nagyon szerettem a hibáik és az ostoba tetteik ellenére is. Fel nem foghatom, hogy most miért éreztem így, mert azért voltak jó jellemzői Arwennek, többek között az is, hogy mindent megtett volna a családjáért és rettentő jó humora volt a helyzethez képest. Pontosan ezért, a meg nem értett „gonoszunkkal” (Kane ❤) való párbeszédeit nagyon élveztem. na, ő viszont a szerelmem lett. :D A mellékszereplők közül pedig megkedveltem a sokat beszélő Marit és a szótlan, de nem sótlan, Griffint is.
A kötet borítója gyönyörű és fordítása is jó volt. Egy szón azonban megakadt a tekintetem, mert az nem feltétlenül passzolt bele nekem ebbe a középkori hangulatú regénybe, de ettől könnyedén eltekintek.
Mindent összevetve, szerettem ezt a könyvet, de kicsit többet vártam tőle, mert rengeteg kihasználatlan lehetőség volt ebben az ötletben, de inkább klisék hadseregét kaptuk „helyette”. Amivel nem is lenne baj, mert általában tényleg szeretem őket, de most valahogy nem tudtam annyira megszeretni, mint máskor és voltak olyan elemek, amik szó szerint idegesítettek. Ismerem magam annyira, hogy tudjam, rosszkor olvastam, hiszen máskor meg rajongásig szerettem volna a félreismert „gonosz” és a világról szinte semmit sem tudó, de bátor lány történetét.
Bízom benne, hogy Ti jókor fogjátok majd a kezetekbe ezt a történetet. Hagyjátok, hogy elvarázsoljon és élvezzétek ki a jól felépített világ, valamint az érdekes karakterek adta izgalmakat! ❤ S minden ellenére, én is izgatottan várom a folytatást!
***
Köszönöm a recenziós kötetet az Anassa Kiadónak!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézetem:
„– Te nagyon gyors vagy. Akár egy gazella.
– Köszönöm.
– Biztosan azért, mert olyan kicsi vagy. Kevesebb súlyt kell cipelned – mondta, a saját széles mellkasára mutogatva.
– Te most dicsekszel, Ravenhood király. Fel akarsz vágni az izmaiddal?
– Meghat, hogy észrevetted őket.”
*
"– Valaki nagyon bátor, amíg rácsok választanak el minket egymástól.
– Nem igazán – ismertem be. – Csak őszinte vagyok."
*
"– Csak abban rejlik valódi bátorság, amikor olyasvalamivel nézünk szembe, amitől rettegünk. Amit te félelemnek nevezel, az valójában erő, amelyet akár jóra és fordíthatsz."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: Ónix hajnala
Eredeti cím: A Dawn of Onyx
Oldalszám: 400 oldal
Kiadó: Anassa Könyvek
Megjelenési év: 2024 (puhatáblás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése