Hercz Júlia: Arany és Ónix - vélemény

Sziasztok!

Ma egy magyar szerző könyvéről hoztam Nektek ajánlót, mely remélem a Ti tetszéseteket is legalább annyira elnyeri, mint az enyémet.❤ Olvassatok tovább és ismerjétek meg a véleményemet az Arany és Ónixról! Korábban már olvastam tőle az Acél és Lazuritot, arról a véleményemet itt itt olvashatjátok.  

***

Hercz Júlia: Arany és Ónix

Fülszöveg:

Mi ​vár az út végén? Szerelem vagy halál?

Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át.

Asarella tizenöt éves volt, a külvilágiak a szeme láttára meggyilkolták a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője, a Fátyol őre, ám ezt mélységesen titkolja.

Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta.

De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra?

Szüksége van egy kísérőre.

Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés számára minden nap az emberek között. Ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét.

Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal? És ki küldte a titokzatos levelet?

Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki tudja, talán a legtöbbet akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz…

A lebilincselő és sodró lendületű regény a 19. századi Angliában játszódik, ahol az udvariasság és az életveszély kéz a kézben jár. Miközben a szereplők útra kelnek megmenteni valakit, szinte tapintható az érzéki feszültség, és számos izgalmas helyzetet szül.

A történet a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye.

Hagyd, hogy megbabonázzon!

***

Értékelésem:

Ha az időrendi sorrendet nézzük, akkor ezt a kötetet kellett volna először elolvasnom, de én az Acél és Lazurittal kezdtem. Ez nem akkora nagy probléma, mert mindkettő megállja a helyét, mint standalone, mégis azt tanácsolom nektek, hogy Ti megjelenési sorrendben olvassátok, hiszen bizonyos szempontból spoileresek egymásra nézve.

Személy szerint, én nagyon szerettem ezt a kötetet is, úgy, mint a másikat. ❤ Azt kell mondanom, hogy ezen már meg sem lepődtem, mert bizony gyengéim az olyan fantasyk, melyekbe keveredik egy kis történelmi romantika is. Ráadásul a régenskori Angliában játszódik, ami már eleve egy jó alap, de még meg is van fűszerezve jó pár egyedi fantasy elemmel. Bár első könyv lévén elbírtam volna egy kicsit több információt a külvilági világokról és a Fátyol helyzetéről, még így is tetszett a világfelépítés. Bízom abban, hogy az írónő a későbbiekben kihasználja a lehetőségeit, és több tudnivalót megoszt majd velünk erről a csodálatos, sajátos világról.

Nagyon örültem annak, hogy bár megvannak benne a szükséges elemek, nem éreztem azt, hogy egy kliséhalmazt olvasnék. Az eleje kicsit lassabban indult be, de utána pörgősebb lett a cselekmény és nagyon olvastatta magát. A csavarok többször megleptek, és a váltott nézőpontnak hála igazi felüdülés volt mindkét főszereplő gondolatait, motivációit és érzéseit megismerni. S bár kibontakozó romantikus érzésekből nem volt hiány, ha valaki temérdek romantikára vágyik, akkor szerintem csalódni fog, mert ezt a könyvet inkább a finom és egyszerű, mégis szívet melengető érzelmek jellemzik.

Mindkét főszereplőt nagyon szerettem, mert a bátor, talpraesett Asarella és a morcos, magának való Dhelward valóban nem egy mindennapi páros. Humoros párbeszédeik és szórakoztató szócsatáikért abszolút megérte elolvasni ezt a könyvet és megismerni, hogy a nyomozás hogyan kovácsol össze két olyan személyt, akik nem kifejezetten kedvelik egymást. Soha nem gondoltam volna, hogy egy könyvben valaha szeretni fogom a „káromkodásokat”, de Dhelward különleges, külvilági szitkozódásai mindig megnevetettek. Na meg, a csókokkal kapcsolatos gondolatai… szakadtam. :D A vicces részektől eltekintve pedig, az a kifejezés is nagyon tetszett, hogy a „szárnyam”.

Mindent összevetve, nagyon szerettem ezt a könyvet, így rettentően örülök, hogy elolvastam. Ennek ellenére, a végén én elbírtam volna viselni egy kicsit elnyújtottabb lezárást, mert szerintem túl hirtelen történt… persze, az is lehet, hogy csak nem akartam elengedni őket.

Nagyon örülök, hogy a hazai (történelmi) fantasyk között is rátalálni ilyen különleges gyöngyszemre, amit nem azért szeretek, mert tele van a szeretett kliséimmel és temérdek romantikával, hanem azért, mert valóban egyedi, különleges és visszafogott. Izgatottan várom a FOKA többi tagjának történeteit, akik közül leginkább Shin-re vagyok kíváncsi. Olvassátok, szeressétek! ❤

***

Forrás: saját kép

***

Kedvenc idézetem:

"− Megölte?! − sikított fel, mire Dhelward összerezzent. − De miért?

− Én nem végzek trehány munkát − dörzsölte meg a fülét Dhelward. − Akit én megölök, az ott is marad."

*

"– Nem tudunk denevérré változni, és örökké sem élünk. A fokhagyma és a kereszt sem okoz bennünk kárt. Ami engem illett, kifejezetten szeretem az előbbit. Forrón sütve, jó puhán, friss kenyérrel. – Máris érezte, hogy a nyál összefut a szájában. – A karótól pedig bárki meghalna."

*

"– Bízom magában.

– Ahhoz képest, hogy pár órával ezelőtt még menekült előlem, egy evezőlapáttal leütött, majd az ágyhoz kötözött, és majdnem elvágta a torkomat…"

***

A könyv adatai:

Író: Hercz Júlia

Teljes cím: Arany és Ónix

Oldalszám: 376 oldal

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Megjelenési év: 2022 (puhatáblás)

***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka