Makiia Lucier: A pusztulás kora - vélemény
Sziasztok!
Ma egy ifjúsági történetről hoztam nektek ajánlót, melyben van fantasy elem is. S bár nem a romantikán van a hangsúly, hanem egy nyomozáson, de fantasztikus élmény volt végigkövetni a merénylő utáni kutatást, miközben számos elképesztő fordulatban volt részem.❤️
Makiia Lucier: A pusztulás kora
Fülszöveg:
A mérnöknek tanuló Lord Cassia épp a vízvezetékek állapotát ellenőrzi a királya megbízásából, amikor ellenséges katonák ütnek rajta, és rangja ellenére bebörtönzik embertelen körülmények közé. Az országot ráadásul hamarosan kegyetlen pestisjárvány sújtja megszámlálhatatlan áldozatot szedve, kétségbeejtő állapotba taszítva a királyságot.
Cassia betölti a tizennyolcat, mire sikerül kiszabadulnia a rabságból, és miután a borzalmas betegséget is túléli, az a leghőbb vágya, hogy hazatérhessen a hegyek közé és elfelejthesse a múlt rémségeit. De az otthona időközben megváltozott. A királyi udvar beköltözött a palmerini várba, és az ellenségeit is magával hozta.
Amikor a királyné legközelebbi barátai egy merénylő célpontjává válnak, Cassia nyomozni kezd a gyilkos után, és közben váratlan barátságot köt Lenával, egy éles eszű, fiatal történésszel. Ketten hamarosan rájönnek arra, hogy a merénylő kiléténél sokkal fontosabb, hogy miért követi el a gyilkosságokat. A nyomok a múltba vezetnek, és egy borzalmas titokra derítenek fényt, mely nemcsak fenyegetést jelent a frissen megkötött békére, de újra háborúba sodorhatja a királyságot.
***
Értékelésem:
Mindig is szerettem az olyan ifjúsági regényeket, amiben van fantasy szál, így örömmel vetettem bele magam ebbe a fantasztikus (lovag)regénybe. Lehengerlő élményben volt részem az izgalmaknak és a hatalmas fordulatoknak hála! ❤ Az is mutatatja, hogy mennyire tetszett a könyv és mennyire izgultam, hogy hajlandó voltam a KOCSIBAN is olvasni, ahol egyébként UTÁLOK olvasni. De egyszerűen nem tudtam letenni, élveztem minden percét és megkedveltem a karaktereket is!
A kötet hangulata eleinte nagyon borús volt, hiszen egy fiktív, lovagkori környezetben kalandoztam, ahol éveken át háború dúlt és a pestisjárvány sújtotta a vidéket. Az izgalmakban és fordulatok gazdag cselekmény során kegyetlen és véres jelenetekben is részem volt, melyek a merénylő után való nyomozás során végig elkísértek. A történet lendületessége csak úgy vitt magával és észre se vettem, már a végére is értem. Úgy olvastam volna még! Bízom benne, hogy a jövőben a szerző más könyveit is megismerhetem majd, mert mind a történetvezetés, mind a stílus és mind a karakterek belopták magukat a szívembe.
A főbb szereplőket már a legelején megkedveltem. ❤ Amikor a hazafelé vezető úton Lena ellopta… khm, akarom mondani… kölcsönvette Cas lovát, nem tudtam, hogy sírjak-e (a nevetéstől) vagy szimplán csak nevessek. Na meg, hogy utána már úgy van emlegetve szegény paripa, hogy a „közös lovuk”… ott már szakadtam a helyzeten. Odavoltam a párosukért, még akkor is, ha nem a romantikus szál volt a középpontban és igazából csak apró darabok, érzelem foszlányok bukkantak fel. De a vonzalom parányi szikráiért és a reményteljes befejezésért rajongtam.
Ritkán kerül a kezembe olyan kötet, melynek csakis férfi főszereplő szemszöge van, de mindig élvezem őket, már csak a változatosság kedvéért is. Cas pedig egy zseniális karakter, így szívesen szemléltem a dolgokat az ő szemével és gondolkodtam az ő fejével. Sok mindenen ment keresztül az évek során és a szívem szakadt meg érte, de jó ember maradt, aki mindenek ellenére törődik az emberekkel, a szeretteivel és a családtagjaival. Még akkor is, ha az átélt kínoknak köszönhetően sokszor a magányt részesíti előnyben. A történet során rengeteget fejlődött és úgy érzem ezt Lena-nak köszönheti, aki egy nagyon talpraesett, aranyos nőszemély volt. Bár sokszor túl kíváncsi és ez bajba sodorta, én mégis imádtam.
Aztán pedig… ha tudnátok hány mellékszereplő jellemét nem ítéltem meg jól… az író folyamatosan bizonytalanságban tartott az emberekkel kapcsolatban. Voltak tippjeim… nagyon jó tippjeim, de a végén? Makiia Lucier akkorát csavart a helyzeten, hogy az én állam a földön kötött ki és gondolkodtam, hogy miért nem jöttem rá hamarabb. Hiszen annyi jel volt!
Egyetlen egy dolog zavart ebben a szövevényes és izgalmas ifjúsági regényben… mégpedig az, hogy a végét kicsit gyorsan lezárta az író és szerintem lett volna még mit kifejteni. Mint például, hogy a könyv fantasy eleme mégis mit jelent a főszereplőre nézve, honnan származik ez a „képesség”, illetve a bátyáról is szívesen megtudtam volna még többet. Ettől függetlenül nagyon szerettem a végét is, mert rettentő aranyosra és reménytelire sikeredett, mely megdobogtatta a kicsi kis szívemet. ❤
A borító már korábban is tetszett, örültem, hogy ezt választotta a kiadó, de olvasás után már értelmet is nyert. Tiszta szívből tudom ajánlani mindazoknak, akik szeretik a fordulatokkal teli, pörgős cselekményű ifjúsági regényeket, melyben fantasy elem is megtalálható! ❤ Bízom abban, hogy a jövőben nagyobb népszerűségnek fog örvendeni ez a kötet, mert szerintem abszolút megérdemelné a nagyobb figyelmet! Olvassátok, szeressétek!
***
Hálásan köszönöm a kötetet az Anassa Kiadónak! ❤️
***
 |
| Forrás: saját fotó |
***
Kedvenc idézeteim:
"– Miért hiszel nekem? Miért nem tartasz őrültnek?
– Ó, annak tartalak, ne aggódj! – felete Lena, mire Cas elmosolyodott. – De azt hiszem, hogy az elmúlt években mindannyian megőrültünk kicsit."
*
"– Ugye tudod, hogy időnként nagyon félelmetesnek tűnsz?
[…]
– Te nem félsz tőlem.
– Miért félnék? – Lena leakasztott egy merőkanalat a falról, és beletúrt az egyik hordóba. – Barátok vagyunk. Megmentetted az életemet. Van egy közös lovunk.
– Nincs közös lovunk."
***
A könyv adatai:
Teljes cím: A pusztulás kora
Eredeti cím: Year of the Reaper
Oldalszám: 304 oldal
Kiadó: Anassa Könyvek
Megjelenési év: 2024 (puhatáblás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése