Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl - vélemény
Sziasztok!
Ma egy igazán különleges könyvről hoztam nektek ajánlót, melyet már nagyon régóta szerettem volna elolvasni, de egészen eddig nem kerítettem rá sort. ❤ Ha szeretitek a távol keleti kultúrát, akkor úgy érzem, hogy sokkal könnyebben belerázódtok majd a történetbe. Jó olvasást!
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kiűl
Fülszöveg:
Különös városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.
1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.
Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is betérnél? Sokan megtették, közülük most négy ismeretlen szívmelengető történetét ismerheted meg.
Tosikadzu Kavagucsi 1971-ben született Oszakában, Japánban. Szerzőként a Mielőtt kihűl a kávé című könyvével debütált. A könyv egy nagysikerű színdarab alapján íródott, mely elnyerte a 10. Szuginami Drámafesztivál nagydíját.
***
Értékelésem:
Egészen eddig nem igazán tudtam mi hiányzott mostanában az életemből. A Mielőtt a kávé kihűl megadta nekem a választ. Úgy érzem, hogy életem egyik legjobb döntése volt elolvasni ezt a könyvet, mert számomra is megszűnt a tér és idő, mélyen elgondolkodtatott mind a 4 kis történet. ❤ Rettentő régóta sort szerettem volna már rá keríteni, de féltem, hogy csalódni fogok, nem tetszik majd a könyv szokatlan stílusa. Végül mégis belevágtam és egyáltalán nem bántam meg.
Az egész könyvnek egyedi hangulata van, mely mélyen elgondolkodtatja az embert, ha belát a szavak mögé és megismeri a történet valódi erejét. Bevallom, az elején kicsit nehezebben rázódtam bele (erről majd később), de utána csak úgy fogytak az oldalak, hogy észre se vettem. Négy különböző, de mégis összefüggő történetnek lettem tanúja, melyek mindegyike kidolgozott és valamilyen szinten különleges volt. Minden részletben más valakin volt a hangsúly, így érdemes volt odafigyelni a nevekre.
Értékelésemet innentől a négy részre lebontva szeretném megejteni, mert mindegyik más szinten és más részemet érintette meg.
A szerelmesek
Bevallom, számomra ez a rész volt az, ahol bár a szokatlannak mondható írásmód tetszett, de a történet annyira nem vett meg magának. Egyáltalán nem volt problémám a japán kultúrával és a gondolkodásmódjukkal, Fumiko viselkedése azonban unszimpatikus volt számomra. Pontosan ezért rázódtam bele kicsit nehezebben a történetbe. Ettől függetlenül, már az eleje is tetszett, csak a középpontban lévő személy karakterével nem voltam teljesen kibékülve. A végén el is gondolkodtam azon, hogy ez miatt levonok egy fél csillagot, de aludtam rá egyet és egyszerűen nem tudtam megtenni. (Ebben azért közrejátszott az is, hogy Fumiko mit csinált a könyv végén.)
A házaspár
Az előző részlet után azt gondoltam, hogy bár egy jó könyvet fogok a kezemben, nem kúszik majd be a szívembe és nem töri azt össze. A második történettel ezt a gondolatomat azonnal el is kellett vetnem, mert bizony már itt elkezdtem könnyezni, majd sírni. Az Alzheimer-kór, azaz a demencia már régóta mélyen érint, hiszen a nagypapám is ebben a visszafordíthatatlan megbetegedésben szenvedett… kicsit újra felelevenítette a keserédes emlékeimet, de most őszintén azt tudom mondani, hogy nem bánom.
A nővérek
A házaspáros történet után jött is a következő történet és ezzel a következő sírás is. Testvérek… ez a szó annyi mindent elmond már magában is. Mivel van két nővérem ez a részlet is mélyen megérintette a szívemet és ahogy haladtam előre, csak úgy fogytak a zsepik. Nagyon értékes gondolatokat vonultatott fel a végére.
Anya és gyermeke
És végül elérkeztem az utolsó részhez, mely minden kétséget kizáróan a kedvencem lett, bármennyire is végig összetört a történet fájdalma és szépsége. Számomra ezzel lett egész a könyv, de ez az oka annak is, hogy mindenképpen olvasni szeretném ennek a fantasztikus, értékekkel teli kötetnek a folytatását is.
Összességében, biztos vagyok abban, hogy nem mindenkinek fog tetszeni ez a kis könyvecske, mely bár számos mondanivalót nyújt az olvasóknak, ezt számunkra kicsit szokatlan módon teszi meg. Sokak kedvét az is szegheti, hogy a legelső történet nem vonultat fel olyan mély érzéseket, gondolatokat, mint a többi. Azonban nem szabad megállni és feladni, mert ha az első nem is nyeri el annyira a szívedet, a kapcsolat döcögősen indul, a többiért abszolút megéri várni. Engem teljesen megvett magának a könyv és annak különleges üzenetei, így mindenképpen olvasni fogom a folytatást is.
A megbocsátás és a szeretet talán a legfontosabb értékek az életben. Ne feledjük őket! Olvassátok, szeressétek! ❤
***
Hálásan köszönöm a Kossuth Kiadónak ezt a szívszorító könyvet!
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézetem:
„Meg tudsz nekem bocsátani, amiért ennyit adhattam csak neked, nem többet?”
*
„Valójában úgy is mondhatnánk, hogy a kávé választja ki fogyasztóját.”
*
„A jelen mit sem változott, ez a két ember azonban igen.”
***
A könyv adatai:
Teljes cím: Mielőtt a kávé kihűl
Oldalszám: 250 oldal
Kiadó: Kossuth Kiadó
Megjelenési év: 2018
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése