Emma Theriault: A lázadó Szépség - vélemény

Sziasztok!

Ma egy retellingről hoztam nektek ajánlót, mely nem más, mint A lázadó Szépség. Mivel nagyon szeretem a Szépség és a Szörnyeteg meséjét, mindenképpen szerettem volna sort keríteni rá. Gyertek és ismerjétek meg a véleményemet. 

***

Emma Theriault: A lázadó Szépség

Fülszöveg:

A ​"boldogan éltek, amíg meg nem haltak" csupán a kezdet…

1789-et írunk, és Franciaország a forradalom szélére sodródik. Belle megtörte a tündér átkát, visszaadta a Szörnyetegnek emberi alakját és visszahozta az életet Aveyon hercegségének kastélyába. Ám ezzel egyidőben Párizsban fellobban a változás lángja – csak idő kérdése, hogy elérjen hozzájuk is.

Belle mindig is arról álmodozott, hogy kalandok után kutatva elhagyja szerény otthonát, most azonban egy fényűző életet él, megrekedve közrendbeli múltja és uralkodói jövője között. A forradalom ártalmas hangjai meglehet, hogy már megjelentek a kastélyában, ráadásul egy mágikus tükröt is talál, amely rémisztő jövőt tár elé.

Mivel országának sorsa, szerelme és saját élete is veszélyben forog, Belle kénytelen eldönteni, készen áll-e használni a hatalmát – a varázst, amely az őt megelőző női uralkodóhoz köti –, és azzá a királynővé válni, akinek a sors szánta.

A Királynő Tanácsa egy magával ragadó sorozat, amely megmutatja, milyen uralkodó válna a Disney-hercegnőkből, akiket egy történelmen átívelő, rejtélyes erő köt össze.

***

Értékelésem:

Nagyon szeretem a Szépség és Szörnyeteg meséjét, így mindenképpen el akartam olvasni ezt a kötetet. Úgy gondoltam, hogy ez a történet a Disney mese kicsit felnőttesebb változata lesz, ami persze így is volt, de mégsem adta azt az élményt, mint vártam. 

Az alapötlet és az elképzelés nagyon tetszett, így izgultam mit nyújt majd számomra az a könyv, ami Belle és a Szörnyeteg házasságkötése után játszódik. Belecsöppentünk a francia forradalom korszakába, így egy izgalmas feszültségkeltés kezdődött el. Utána viszont úgy éreztem, hogy nem kapott annyi szerepet ez a történelmi háttér, csak a háttérben maradt megbújva, pedig rengeteg lehetőség volt benne. 

A felétől kezdett úgy igazán izgalmas lenni a történet, akkor éreztem azt, hogy már nehezebb letenni a könyvet és egyre jobban tetszett az irány, amerre haladtunk. Aztán a konfliktus során, a végén a főszereplőink konkrétan eltűntek a színről és várták a csodát. Ez kicsit csalódottá tett, de a legvégén megfogalmazott gondolatokat a szívembe zártam.

A szereplőkkel kapcsolatban is volt egy (kis) problémám. Úgy éreztem, hogy a főszereplők kapcsolata felületes, felszínes volt, nem éreztem azt az érzést és kapcsolódást, a szerelmet, mint a mesénél. Fájdalmas volt, hogy semmit nem beszéltek meg, Belle titkolózott Lio előtt (persze, néha okkal) és csak gondolatban fogalmazódtak meg a problémák, amiket egy kapcsolatban valójában meg kéne oldani. Sajnos azt sem éreztem, hogy míg Lio távol volt, Belle annyira hiányolta volna, így ez is hiányérzetet adott. Lio pedig… olyan hmmm… valaki már fogalmazott így, de nem tudok rá jobb szót… papucsférj. 

A kedvenc karakterem (Belle mellett félig-meddig) talán az érdekes Marguerite lett. Bastien pedig… hát ő volt a legjobban kidolgozva, viszont pont ezért nem szerettem ezt a szélhámos disznót. Kár, hogy a mellékszereplők nem kaptak nagyobb szerepet, azonban boldog voltam, hogy a végén Hercule is megkapta, amit megérdemelt. (Mármint jó értelembe véve.)

Bár a könyv tartalmával nem vagyok 100%-ban kibékülve, mert nem feltételen váltotta be a hozzá fűzött reményeimet, nem bántam meg, hogy elolvastam, hiszen egy új folytatását ismerhettem meg egy kedvelt mesémnek. S valljuk be, nagyon nehéz lehet egy folytatást írni egy olyan történetnek, amit ennyien szeretnek és szívükbe zártak. Emellett csodaszép a borítója, valamint az élfestése is, így csodálatos dísze lesz a polcomnak.

Hálásan köszönöm a Prológus csapatának és a Kiadónak a kötetet!

***

Forrás: saját kép

***

Kedvenc idézetem:

"– Tíz éven keresztül éltem a sötétségben, mielőtt okot adtál volna nekem, hogy a fény nyomába induljak – suttogta Lio."

*

A szörnyűségek, amik érnek minket, éppen annyira formálnak minket, mint a jó dolgok.

*

– Már akkor is szerettelek, és most is szeretlek. Sőt, nincsen olyan porcikád, amit ne szeretnék teljes szívemből, úgyhogy ne mondd nekem, hogy sajnálod.

*

– Meglehet, hogy a hölgy paraszti származású, monsieur, de jóval több nemesség szorult belé, mint önbe.

***

A könyv adatai:

Író:
Emma Theriault

Teljes cím: A lázadó Szépség

Eredeti cím: Rebel Rose 

Oldalszám: 424 oldal

Kiadó:  Kolibri kiadó

Megjelenési év: 2023 (puhatáblás, élfestett)



***

Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!

Réka

Megjegyzések

Népszerű blogbejegyzések

Tina Köpke: Egybeforrt lelkünk - vélemény