Stella Albright: Holdfény szonáta - vélemény
Sziasztok!
Író: Stella Albright
Az a megtiszteltetés ért, hogy előolvashattam Stella Albright új regényét, a Holdfény szonátát. A könyv egy gyönyörű, de szívszaggató történetnek bizonyult, melynek minden percét imádtam és végigbőgtem. Tiszta szívemből tudom ajánlani mindenkinek, de főleg azoknak, akik olvasták a Búcsúszimfónia-duett című duológiát, mert akkor adja át a legtöbb érzést és töri össze a szívedet apró darabokra. A duológiáról a véleményemet itt olvashatod el.
Fogadjátok szeretettel az értékelésem egyik apró, de jelentőségteljes részletét itt, a blogbejegyzés elején:
Igazi érzelmi hullámvasút, de ezek együtt alkotják meg ezt a különleges és szívszaggató szonátát, mely egy összekötő húr a szimfóniák közt. Garantálom, hogy fájni fog, de megéri minden percéért!
***
Stella Albright: Holdfény szonáta
Fülszöveg:
Egy dallam megváltoztathatja a múltat.
Ray, a fiatal francia rockzenész élete gyökeresen megváltozott, amikor egy súlyos balesetben elveszítette minden emlékét. Azóta fogalma sincs arról, kicsoda ő, nem ismeri fel a szüleit, régi barátait. Öccsére sem emlékszik, aki vele volt a tragédia napján, őt azonban már nem tudták megmenteni…
Elfeledett világával csupán hűséges társa köti össze: a gitárja. Hiszen egyvalamiben teljesen biztos, a zene mindig menedéket nyújtott számára. Minden más tovatűnt. Talán mindörökre.
Az amnéziával küzdő fiúnak szembe kell néznie apja elvárásaival. És nem csupán a koncerteken kell erőn felül teljesítenie, helyettesítenie kéne a testvérét is…
A régmúlt sűrű fekete lyukká tömörült össze. Vajon a siker és a vele jött gazdagság betöltheti az űrt a zenész magányos, sötét univerzumában? Egyáltalán betörhet valaha is oda a fény?
A titokzatos zongorista, Elena White változást hoz az életébe. Játékának melódiája, szívük és különös vonzalmuk egymás és a muzsika iránt valami eddig ismeretlent ajándékoz Ray-nek. A reményt, hogy visszakaphatja egykori önmagát. Ahogy a dallam nyomán ébredezni látszik az emlékezete, rájön, semmi sem az, aminek mindeddig hitte. De elég a zene, a hit és a szeretet ereje ahhoz, hogy Ray emlékeinek széttört darabkái újból egyesüljenek?
Stella Albright, a nagy sikerű Búcsúszimfónia-duett szerzője megindító, zenével átitatott regényben tárja fel a lélek legmélyebb titkait. Egy harcos, túlélő, szerelmes fiatal férfi küzdelmes életének tükrében.
***
Értékelésem:
Ismeritek azt az élményt, amikor hajnali egykor nekiálltok bőgni és kénytelenek vagytok abbahagyni az olvasást, mert egyszerűen nem láttok ki a szemeiteken a szüntelen sírás miatt? Na, én megismertem Ellie és Ray szívszorító történetének és Stella Albrightnak köszönhetően. ❤️A Búcsúszimfónia-duett elolvasása után tudtam… tudtam, hogy fájni fog, de úgy érzem erre a sok érzelemre még én sem készültem fel. Teljesen összetört, késként fordult meg a szívemben, mégis megmelengette a darabjait.
Huh, mit ne mondjak, az írónő nagyon ért ahhoz, hogy elakassza a szavaim és a lélegzetem. Gyönyörű kötet volt, de nagyon fájdalmas és a szívem ezerrel vert… mégis kár lett volna kihagyni. Nagyon örülök, hogy megismerhettem az előzményt, hiszen Harmony szüleinek történetén keresztül a lányukat is sokkal jobban megérthettem. A könyvet szerintem a duológia ismerete nélkül is el lehet olvasni, megállja a helyét, de ha igazán át szeretnétek érezni a mondanivalóját és az érzelmeket, akkor mindenképpen utána olvassátok!
Amikor a Miután visszajöttélnél azt írtam, hogy alig láttam a könnyeimtől, nem gondoltam volna, hogy ez még „rosszabb” is lehet, de akkor még nem ismertem a Holdfény szonátát. Már az elején bepárásodott a szemem és egyszerűen nem akart elmúlni. Jó pár résznél kirázott a hideg... a múlt, Tim, a levelezőtárs, a kialakult kapocs, Cassie, a véletlen találkozások, a családi kapcsolatok, az áldozathozatal, a naplóbejegyzések teljesen kikészítettek... és milyen kicsi a világ, de jót tenni és egy-egy jó szót mondani, mindig megéri. Imádtam minden percét, még akkor is, ha fájt. Tiszta érzelmi hullámvasút volt, de ezek együtt alkották meg nekem ezt a különleges és szívszaggató szonátát, mely egy összekötő húr a szimfóniák között. ❤
A zene és a hit is nagy szerepet játszik ebben a történetben, amit én nagyon élveztem. Igen, a hit is, de kérlek ne egy vallásos regényt képzeljetek el, csupán nagyon értékes gondolatok voltak benne, melyek a belső vívódásokat és érzelmeket még mélyebbé tették. Ezenkívül nagyon szerettem a szereplőket, Ellie-t és Ray-t is, mert mindketten csodálatos, támogató felnőttekké értek, még ha ezt ők nem is így látták. Tetszett, hogy nem voltak tökéletesek, elkövettek kisebb-nagyobb hibákat, de ettől váltak emberivé és valóságossá. A kapcsolatukban is voltak hullámvölgyek, de legtöbb esetben megoldották és az én szívembe belopták magukat. Egyszerre sirattak és nevettetek meg a párbeszédeikkel.
Bevallom, Ellie szüleit már a Búcsúszimfónia-duettben sem szerettem, de itt még jobban felidegesítettek, mert jobb rálátást kaptunk arra is, hogy Ellie-t mennyire korlátozták. Amit persze, valamilyen szinten megértek, de könyörgöm… fájt, amit csináltak, főleg az édesanyja.
Őszintén hálás vagyok az előolvasási lehetőségért és azért, hogy az írónő egyáltalán megírta ezt a szívszaggató történetet. Minden porcikámmal ajánlom nektek… és garantálom, hogy össze fog törni, de megéri minden percéért! ❤
***
 |
| Forrás: saját fotó |
***
Kedvenc idézeteim:
„– Szóval… elmondod, miért másztál fel megint az erkélyemre, Rómeó?[…]– Kérlek, ne használd többet ezt a hasonlatot… Mindketten meghalnak a végén.”
*
„– Miért nem lehet csak úgy kikapcsolni az érzéseinket?
– Mert ez tesz valódivá – válaszolta a férfi.”
*
„– De mi lesz, ha fájni fog? – kérdezett vissza Ray, és ezzel kiszakadt belőle az elmúlt évek minden kétsége és küzdelme, utat engedve egy újabb gondolathullámnak.
– Az is természetes. Az igazi szeretet felszakít régi sebeket. Fájdalommal jár. Önfeláldozással.”
***
A könyv adatai:
Teljes cím: Holdfény szonáta
Oldalszám: 448 oldal
Kiadó: Álomgyár Kiadó
Megjelenési év: 2023 (puhatáblás)
***
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást! :)
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése