Sarah Adams: Gyakorlat teszi a mestert - vélemény
Sziasztok!
Ma egy cuki romantikus könyv értékelését hoztam el nektek. A Ha Rómában járszt nagyon szerettem, így hamar bele is vetettem magam a Gyakorlat teszi a mesterbe. Nem kellett csalódnom! Imádtam minden percét! ❤
***
Sarah Adams: Gyakorlat teszi a mestert
Fülszöveg:
Annie Walker a tökéletesen hozzáillő partnert keresi. De a kentuckyi Rome-ban nehezebb megtalálni, mint hitte. Ez nem nagyváros, mindenki mindenkit ismer, napról napra szűkül a kör, hogy kivel lehet randizni. A fülébe jut, az utolsó férfi, akivel randizott, azt mondta rá: hihetetlenül unalmas.
Annie kezdi elhinni, hogy vele van gond. Flörtölni akarásra vágyik, allűröket akar felvenni, mint a romantikus filmek női főszereplői. Eszébe jut, talán korrepetálásra szorul.
Will testőrként dolgozik, tetovált, és hihetetlenül jóképű – ideiglenesen tartózkodik Rome-ban, és egyetlen célt tart szem előtt: hogy ne keveredjen bele érzelmi természetű ügyekbe. Annie arra kéri, segítsen neki, hogy megtalálja az álompasit, és Willnek nincs szíve visszautasítani a nő kérését.
A barátság határvonalai veszélyesen kezdenek elmosódni, és Annie megérti, lehet, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletes legyen a szerelem – talán épp elég, ha igaz.
***
Értékelésem:
Aww, hát ez igazi cukorgombóc volt! ❤ (Ne kérdezzétek, hogy miért ez a szó jutott eszembe róla, csak ez ugrott be az első 40 oldal után és muszáj volt beleírnom az értékelésembe. :D) Bevallom, kicsit féltem, hogy annyira imádtam az előző kötetet, hogy ez nem fog annyira tetszeni... de nevetséges volt már csak a feltételezés is! Minden percét élveztem és igazi felüdülés volt egy-egy stresszes nap után a kezembe venni. Valódi gyógyító hatással bírt.
Minden lében kanál városlakók, akiket már az első napon kiakaszt egy kis csupasz felsőtest? Kisvárosi hangulat és nyugalom, amit a férfi főszereplőnk annyira, de annyira szeret? Egy kis ártatlan szerelmi korrepetálás az introvertált könyvmoly és a testőr között? Ebből valójában csak egy igaz, de hát mit tegyek!
Ez a könyv a hangulatom megmentője! Rengeteg érzelem és elgondolkodtató jelenet volt benne, megmelengette a szívemet! Imádtam a humorát, minden egyes csodás szava megnevettetett! A szereplők hús és vér emberek voltak a mindennapi, valós problémáikkal és botlásaikkal… a kételkedő gondolataikkal. Ahh, és ami még jobb, hogy ez is váltott szemszögű volt! Minden oldalát élveztem! ❤ A kötetnek elbűvölő karakterei voltak, aranyos történettel és belső küzdelmekkel, amiket meg kellett tanulniuk legyőzni. Nagyon-nagyon összeillettek!
Annie egy imádnivaló lány, aki nem meri kimutatni a valódi énjét és beskatulyázta őt a világ, de aztán jön egy zárkózott testőr… khm, személyvédelmi ügynök… és megnyílik. Egymás segítségével mindketten rátalálnak önmagukra és arra, hogy mi a jó nekik. S ezzel az én szívemet is elrabolták.
Annieban teljesen magamra ismertem… az introvertáltságában, a könyvimádatában és a kommunikációs képességeinek (többnyire) hiányában.
A mellékszereplők is fantasztikusak voltak! Annyira élveztem, hogy Amelia és Noah is ennyit szerepelt, jó volt látni a boldogságukat. Na meg, imádtam, ahogyan Amelia és a testőre ugratták egymást, a lelátóst jelenetet, mindent! Aztán ott van még Mabel is, akit mindenképpen ki szeretnék emelni. Már az előző részben is nagyon szerettem, de itt… oh egyem meg. Hát haláli a néni, az biztos! ❤
Egy iciri-picirit nekem jobban tetszett a Ha Rómában jársz, de ez is imádnivaló volt és a szívemhez nőtt! Biztosan olvasni fogok még az írónőtől! ❤ Na meg persze, ha a jövőben egy kis megnyugvásra vágyom, biztosan előveszem még! Már alig várom, hogy olvassam a következőt! (Mert ugye lesz!?)
Ajánlom bárkinek, aki egy kis cuki romantikus történetre vágyik, de főleg az introvertált könyvmolyoknak!
***
Hálásan köszönöm a Next21 Kiadónak ezt a fantasztikus kötetet! ❤
***
 |
| Forrás: saját kép |
***
Kedvenc idézeteim:
„Isten hozott Rome-ban, ahol senkinek sincs más dolga, csak hogy a másikra panaszkodjon.”
*
"– Kérlek. Csak hagyd, hogy itt legyek. Nem tudom, miért, de képtelen lennék máshol lenni. Megpróbáltam, de a lábam mindig visszahoz ide, az ajtódhoz."
*
"– Úgy emlékszem, hogy ez könnyebb volt, amikor tizenhat voltam.Elkerekedik a szemem.– Te ablakokon surrantál be, amikor tizenhat éves voltál?– Te nem? – A tekintete ekkor esik a pizsamámra. A vigyora kiszélesedik, mintegy megerősítve a választ a ki nem mondott kérdésre."
A könyv adatai:
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket! Jó olvasást kívánok!
Réka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése