Monica Murphy: Egymillió csók egy életen át - vélemény

Sziasztok!

Egymillió csók egy életen át... erről a könyvről mindenképpen akartam egy blogbejegyzést, mert annak ellenére, hogy voltak hibái, teljesen magával ragadott és azt szeretném, hogy Ti is megismerjétek ezt az izgalmas történetet.
***

Monica Murphy: Egymillió csók egy életen át

Fülszöveg:

Wren Beaumont-ról sok mindent elmondható.
Gyönyörű.
Okos.
Édes.
Ártatlan.
Az elit Lancaster középiskolában imádják a lányok. Mindenki a barátnője akar lenni. Csak én látok át rajta.
Egy elnyomott kis szüzecske, aki olyan erősen fojtja el az érzéseit, hogy majd' szétrobban. Azt képzeli, valamennyiünk felett áll.
Még felettem is.
Nem kellene vonzódnom hozzá. Nem a zsánerem.
Amíg aztán egyszer az órákon közös munkára nem kényszerülünk, és rá nem jövünk, hogy több bennünk a közös, mint eredetileg gondoltuk. És nem telik el sok idő, hogy a megszállottja legyek. Bármit megtennék ezért a lányért, hogy belém szeressen.
Bármit.

***

Értékelésem:

Annyit ajánlgatták nekem ezt a gyönyörű kötetet, hogy arra jutottam el KELL olvasnom, mert minden egyes elejtett szóval, egyre jobban érdekelt a történet. ❤ S azt kell, hogy mondjam, egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam ezt a kívülről ártatlannak tűnő, de csodaszép regényt.

Nem egy rövid olvasmány (konkrétan 572 oldal), ezért kicsit féltem attól, hogy mit akar egy „sima” YA, gimis romantikus könyv ennyi oldalon keresztül, de ameddigre a végére értem… csakis többet akartam. Többet akartam Wren és Crew párosából. Többet akartam a történetükből. S mindezt annak ellenére, hogy általában nem szeretem, ha gyorsan történnek a dolgok, az események a karakterek között. Most egyáltalán nem éreztem gyorsnak, szinte fel sem tűnt, hogy milyen kevés idő telt el és ez még engem is meglepett… de nagyon. Nem tudom igazából pontosan megfogalmazni, hogy mi ragadott ennyire magával, de nagyon nehéz volt elszakadni a könyvtől, a szereplőktől. Biztosan újra fogom még olvasni.

Bevallom, én mindkét főszereplőt megkedveltem. ❤ Persze, mindkettőnek voltak hibái és amikor hülyeséget csináltak, sokszor elgondolkodtam azon, hogy bárcsak megcsapkodhatnám őket, de szerettem őket. Nálam ez a szeretet jele. :D Nem felhőtlenül indult a kapcsolatuk, de egy iskolai projektnek köszönhetően (klisés nem? …de egyszerűen nem tudom megunni) jobban megismerték egymást és közelebb kerültek egymáshoz. 

Wrent egy nagyon ártatlan, tisztelettudó és édes, de naiv, továbbá befolyásolható lányként ismertem meg, akinek valljuk be, nem igazán volt igaz barátja. Az apja pedig… hmmm… nem is tudom mit mondjak, mert nagyon feldühített, főleg a történet végén, de örülök, hogy Wren végül összeszedte magát és Crew segítségével kicsit a sarkára állt. 

Crew… az elején eléggé toxic volt, de egy ponton valami megváltozott és a morcos, szexi karakterből szerintem egy gondoskodó és bizonyos esetekben gyengéd férfivé „érett”. Szeretem a rosszfiúkat, és ő az volt… bár azért néha kimostam volna a száját, hogy beszéljen már szebben a(z eleinte)  kis szende leánykánk mellett.

Igazi magániskolás, drámai és spicy szerelmi történet volt. Egyetlen pillanatát sem untam, hiszen enemie-to-lovers (kedvenc trope-om), grumpy x sunshine (hasonlóan szeretem) és a good girl x bad boy trope-ok is megjelentek benne. Ráadásul váltott szemszögű is volt, amit én imádok! Kár lett volna elmulasztani egyetlen gondolatukat is, főleg Crew-ét. Halálra röhögtem magam.  

Ami miatt viszont nem kapja meg tőlem az 5 csillagot, az a droghoz való hozzáállása Crew-nak és a (kiskorú!!!) diák-tanár viszony problémájának kifejtetlensége. Az előbbihez hozzáteszem, hogy persze, alkalmi fogyasztó és úgy ahogy „tekintsünk el tőle”, de gimisként könyörgöm… tiszta szívből könyörgöm, ne bíztasson mást is erre, még akkor sem, ha ez EGYSZER történt meg a történet során. Emiatt nagyon morcos voltam.

„_Soha többé nem fogok már ugyanazzal a szemmel ránézni egy nyalókára sem._” 

Hát hmmm… én sem, de őszintén, én annyira nem akadtam ki, mint sokan. Bár ebben az is közrejátszhatott, hogy nem volt időm és „helyem” kiakadni, tekintve, hogy a hírhedt nyalókás jelenetet éppen a vonaton utazva olvastam, miközben a mellettem ülő nézelődött. Bevallom, inkább azért izgultam, nehogy beleolvasson az illető. (Főleg, hogy egy idős néni volt. Én csakis az ő épségéért aggódtam. :D)

Nekem nagyon tetszett, ezért én csak ajánlani tudom, de biztosan lesznek olyanok, akiket kiakaszt az egész könyv, mert eléggé megosztó vélemények vannak. Engem csak magával ragadott, szóval olvassátok és döntsétek el ti, hogy mit gondoltok róla! ❤

***

Hálásan köszönöm a Rainy days Kiadónak ezt a fantasztikus lehetőséget!

***

Forrás: saját fotó

***

Kedvenc idézeteim:

„Mindig is azt szerettem volna, ha valaki annak lát, ami valójában vagyok.”

"Amikor valami helyesnek érződik, nem szabad megtagadni magunktól."

"– Erősebb vagy, mint hiszed. Csak ki kell tárnod a szárnyaidat, és végül repülni fogsz."
*
"– Nyugi, Wren. A szüzességed biztonságban van. – Kis hatásszünet után hozzáteszi: – Egyelőre."

*** 

A könyv adatai:

Író: Monica Murphy
Teljes cím: Egymillió csók egy életen át
Eredeti cím: A million kisses in your lifetime
Oldalszám: 572 oldal
Kiadó: Rainy days Kiadó
Megjelenési év: 2023 (puhatáblás, élfestett)




***
Remélem felcsigáztam az érdeklődéseteket ez iránt a csodaszép könyv iránt! Jó olvasást!
Réka








Megjegyzések

Népszerű blogbejegyzések

Tina Köpke: Egybeforrt lelkünk - vélemény