Bex Hogan: Vihar és fájdalom szigetei 1-2. - vélemény
Sziasztok!
Ma egy fantasztikus trilógia első két részéről (még csak azok jelentek meg) hoztam nektek ajánlót, mert én nagyon-nagyon szerettem mindkét részt. Az első kötetet (Vipera) még 2022. szeptemberében olvastam, de nagyon megmaradt bennem, így amikor megjelent a második rész (Méreg) elég hamar beszereztem és a hetekben sort is kerítettem rá.
***
Bex Hogan: Vihar és fájdalom szigetei 1. - Vipera
Fülszöveg:
A tizenhét éves Marianne sorsa, hogy egy napon ő legyen a Vipera, a Tizenkét sziget védelmezője. A jelenlegi Vipera azonban az útjában áll. A romlott, kegyetlen férfi hadihajóval portyázik a tengeren és büntetlenül gyilkol, fájdalmat és szenvedést hagyva maga után.
A legveszedelmesebb férfi az egész óceánon… és egyben Marianne apja. A lány a szigetek védelmezőjének született. Sikerülhet neki? Még akkor is, ha emiatt elveszíti a családját, az otthonát, a szerelmét – és talán az életét is? Egy bátor hősnő. Egy feloldhatatlan dilemma. Egy nagyszerű új fantasy trilógia, mely a tengereken játszódik.
***
Értékelésem:
Hűha, hát ez nekem nagyon tetszett. Elég hamar elkezdett érdekelni a kötet, hiszen mindig is szerettem azokat az ifjúsági fantasykat, amiknek a középpontjában kalózok vannak, így nem is volt kérdés, hogy én ezt meg szeretném szerezni, és el akarom olvasni. Így ezt meg is tettem 2022 szeptemberében és utána izgatottan vártam a következő könyvet.
Ahhoz képest egyébként, hogy ifjúsági címke van a regényen, szerintem elég sok a véres jelenet és a kegyetlenkedés. Pont ez okból komolyan mondom sokszor majdnem elsírtam magam, amikor épp egy kedvelt szereplővel történt meg a baj. A végén kicsit szomorú is maradtam.
Maga a történet néha kiszámítható volt, mégis nagyon kalandos és izgalmas. Sok minden történt, többször sikerült meglepnie is. Emellett szerintem a világ jól ki van dolgozva, de még rengeteg lehetőség rejlik a 12 sziget történetében. Bízom abban, hogy a következő részekben az írónő kihasználja őket. ❤
A szereplők könnyen szerethetők, és szimpatikusak. (Ezt persze azokra értem, akik nem rohadékok. Adler például menjen a pokolba…)
Marianne először picit naiv volt, de ahogy haladt a történet, ő úgy fejlődött, elszántabbá vált. A kislány, aki a könyv elején kalitkába volt zárva, elkezdte bontogatni a szárnyait. Nem hagyja el önmagát, az elveit, nem felejti a múltját, tanul abból. Nagyon érdekel, hogy mivé válik a sorozat végére.
Bronn-t és Grace-t nagyon megszerettem, mindketten jó karakterek. Torin is érdekesnek tűnik, remélem többet is megtudok majd róla.
Ha szereted a kalózós, fantasy és romantikus könyveket, akkor mindenképpen olvasd el! ❤
***
Bex Hogan: Vihar és fájdalom szigetei 2. - Méreg
Fülszöveg:
VIHAR KÖZELEG. ZABOLÁTLAN DÜH, AMI ELNYEL SZÁRAZFÖLDET ÉS TENGERT.
Marianne elnyerte a Vipera címet, de a Keleti-szigetek békéjéhez fűzött reményei meghiúsulnak: a korrupt király továbbra is a trónon ül, a banditákat szinte lehetetlen elkapni és megbüntetni, és Marianne azt sem tudja, hogy a legénysége közül kiben bízhat igazán. A szigetek virágzása érdekében helyre kell állítani azt a köteléket, amely egykor a szárazföldet és a tengert egyesítette. Ez csak úgy történhet meg, ha Marianne újraéleszti a mágiát. Vagyis félre kell tennie minden félelmét, és vissza kell térnie a gyökereihez, a Nyugati-szigetekhez, és segítségül kell hívnia a vérében rejlő erőt. Mágussá kell válnia. Csak így lesz képes irányítani a sereget, amellyel legyőzheti a királyt.
***
Értékelésem:
Egyszerűen nem jutok szóhoz. Annyira utálni akarom… gyűlölni… de nem tudom, mert bár teljesen összetört és úgy bőgtem, mint egy kisgyerek… zseniális volt. ❤ Fájt az egész, igen, főleg a legvége, de én imádtam ennek a „szenvedésnek” minden percét. Eléggé ellentmondásos mondatok, ugye? De okkal… jó okkal.
Ahogy az első rész értékelésében is leírtam, ahhoz képest, hogy ifjúsági címke van a könyvön, meglepően sok véres jelenettel találkoztam. Nem kevesen haltak meg vagy sérültek meg fizikailag, de lelkileg is. Az írónő rettentően kegyetlen, valahogy semmi sem úgy alakult, ahogyan azt Marianne és Torin képzelte. Ráadásul, most már nem csak a Kelet sorsa nyugszik a Vipera lány vállán, hanem a Nyugaté is. Ami hatalmas teher és felelősség, főleg egy ilyen fiatal lánynak, de én azért örültem, hogy végre a nyugati szigetekről is megtudtam pár igen érdekes fejleményt.
Mariannenek nagyon sok mindent kellett átélnie, (szinte) mindenki keresztbe tett neki… egyik pillanatban sem lettem volna a helyében. Szerzett pár barátot, de el is vesztett párat. S bár néha elég hülyén viselkedett, megértettem minden tettét és remélem, hogy ezek a hibák csak tovább segítették a fejlődésben. Amit viszont vele kapcsolatban még ki szeretnék emelni, az a Karommal (tengeri keselyű) való kapcsolata. Annyira tetszett, különleges volt.
Egyetlen egy dolog volt, ami annyira nem szerettem, de attól el tudok tekinteni… a túl sok véletlen találkozás. S bár, persze, sokszor ez vitte előre a történetet és mindig meglepetésként ért, sok volt picit. Ennek ellenére nem érzem azt, hogy ez akkora nagy baj lenne, így nem vonok le még fél csillagot sem. Az biztos, hogy bár az előző kötetnél azt írtam néha kiszámítható volt, na most… most nem láttam előre semmi konkrétat, de néhány későbbi megérzésem bejött… mint például a _Méreg_ főgonoszának kiléte.
A vége kegyetlen volt minden téren. Egyszerűen nem tudom elhinni… valami biztos van még a háttérben, amiről nem tudunk. Nem csak könnybe lábadt a szemem, nem bizony, hanem hisztérikusan bőgtem és alig láttam a könnyektől. ÚGY FÁJT. Mi fog még történni!?
Annyira gyönyörűek ezek a könyvek! Kívül és belül is. Ha szeretnél egy kiszámíthatatlan történetet olvasni egy lányról, akinek cseppet sem könnyű az élete és a vizeket szeli, akkor mindenképpen olvasd el ezt a fantasztikus könyvet! Össze fog törni, DE abszolút megéri a fájdalmat! ❤
 |
| Forrás: saját fotó |
Kedvenc idézeteim a két kötetből:
”Ha a Hajadon a börtönöm, akkor az óceán a börtönőröm.”
*
"Az az ember pedig, aki itt ül mellettem, egyszerre az ellentétem és a tükörképem. A fényem árnyéka. Az árnyékom fénye."
***
„Meg kell tanulnod az áldozathozatal igaz jelentését, Viperalány!”
*
„Egyedül vagyok. Összetört a szívem. Elveszettnek érzem magam.”
*
"– Fáj?
Baia szeme megtelik szomorúsággal.
– Meghalni? Igen. Halottnak lenni? Cseppet sem."
*
"– Minden rendben? Jól vagy?
Elcsukló hangon felnevetek.
– Dehogy! Miért, te jól vagy?
– Nem. De jól leszek."
***
A könyvek adatai:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése